Vadóc

6. A szabadság ára

Mintha lebegett volna a föld felett. Valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan öröm járta át testét-lelkét. Talán csak a fiatalsága miatt érez így, vagy ez normális és hétköznapi érzés? Kimbalya nem tudott erre a kérdésre felelni önmagának. Egy új világot ismert meg ezen a varázslatos éjszakán. Mintha beavatást nyert volna egy misztikus, ősi titokba, a beteljesült szerelem misztériumába. Semmi kétsége sem maradt ezek után, mit érez a férje iránt. Élvezte Kalpur minden egyes érintését, és a férje mindent megtett azért, hogy ő is élvezetét lelje az együttlétükben. Hihetetlennek tűnt, hogy létezik ilyen férfi, és ez a férfi pont az övé.

Elvarázsoltan tért vissza a lakosztályába, élete első szerelmes éjszakája után. Szerencsére a szolgálói nem ezzel magyarázták a viselkedését. Még Afia sem, aki a rögtönzött csábítási tanácsadásának tulajdonította a sikert. "A herceg őfelsége kielégítőnek találta az éjszakát?" - kérdezte pimasz mosollyal úrnőjétől, amire csak egy elpirulást kapott válaszul és beismerés gyanánt.

Annyi bizonyos, hogy Afia nagyon élvezte a szemtelenkedő szolgáló szerepét, és minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy gyakorolhassa azt. Hiszen itt büntetlenül megtehette. Kimbalya általában ráhagyta, ha ez volt az ára annak, hogy biztosíthassa Afia hűségét. A lány értékes információforrásnak bizonyult, rengeteg kisebb-nagyobb dologról tudomást szerzett, ami a palotában történt, így a hercegné mindenképpen maga mellett akarta őt tudni. Igaz, vigyáznia kell vele, mert Afia szeszélyes, és könnyen köpönyeget fordíthat újra, ha mástól többet remélhet. Valamivel magához kellene kötnie, valamiféle szívességgel, amiért az adósának érezné magát, legalább egy időre. Talán az lehet a nyitja, ami elől a piacon menekült.

A nap boldog kábulatban telt. Érdekes az élet, merengett Kimbalya. Eddig a beszélgetéseik, a kis civakodásaik, az izgalmas szellemi élményt jelentő vitáik miatt készült az estékre. Mostantól van rá egy újabb nyomós oka is, egy egészen másfajta élmény. Beleborzongott a gyönyörűségbe a gondolattól.

Aznap este Kalpur a szokottnál korábban érte küldetett, üzenve, hogy a vívóteremben várja. Afia csak a szemöldökét vonogatta, jelentőségteljesen és pimaszul. A hercegné nem törődött vele. A lány ezúttal okkal élcelődhet rajta, hiszen amivel eddig folyamatosan piszkálta őt, az ma éjjel garantáltan meg fog történni ismét, és ő minden pillanatát élvezni fogja.

- Örülök, hogy eljöttél - köszöntötte szertartásosan a herceg, mikor a gyakorlóterembe lépett.

- Hogy is mondhattam volna nemet egy hercegi parancsra? - fintorgott Alya. - De igazából már hiányzott, hogy visszavághassak neked a múltkoriért. Most nem hagyom magam olyan könnyen legyőzni!

- Majd meglátjuk, életem! Öltözz át!

- Jó. Elfordulnál?

- Nem igazán értem, hogy miért kellene, mikor már láttalak...

- Este az ágyadban annyit bámulhatsz majd, amennyit csak akarsz, felség! - vágott a szavába Alya. - De itt és most az ellenfeled vagyok, aki meg akarja tépázni azt a mérhetetlen magabiztosságodat. Fordulj meg!

- Igenis! - tisztelgett katonásan a férje, majd további vita nélkül hátat fordított neki.

Kimbalya gyorsan átöltözött, Kalpur pedig lopva leskelődött egy kicsit, és esze ágában sem volt ezt elmulasztani, netán szégyellni magát miatta. Még mit nem! Az igazán nem lehet bűn, ha a felesége ennyire izgatja a fantáziáját, és ettől egy olyan érzés járja át, amiről nemrég még azt gondolta, örökre elveszítette. Ha pedig ez bűn, akkor örömmel vállalja a bűnösségét.

- Készen vagyok - hallotta a felesége hangját.

Kalpur megfordult, tetőtől talpig végigmérte, majd a kezébe nyomta a tőrét, elegáns mozdulattal meghajolt, és küzdőállásba helyezkedett. Ezúttal sem becsülte le ellenfelét. Az súlyos hiba lenne, hiszen küzdött már Alyával, tudta, mennyire gyors és ügyes vívó, azóta pedig már Hossein is tanítgatta. Lassan kerülgették egymást, kecsesen és éberen, mint két támadásra kész tigris. Alya feléje vágott, de érezte, hogy csak cselből teszi. Elmozgott előle, altatni próbált, azután ő lendült villámgyors ellentámadásba.