Vadóc

10. Változások

- Neked mi erről a véleményed, Mirya? - fordult hátra a szultána ifjú kísérőjéhez.

A palota rózsakertjében sétálgattak a három legújabb, legfiatalabb udvarhölgyével. A kérdezett, egy tizenöt év körüli, fekete hajú lány riadtan összerezzent a kérdés hallatán. Szemlátomást nagyon nem szeretett volna a figyelem középpontjába kerülni. Alig (és igencsak sikertelenül) tudta palástolni a reszketését. De nem volt számára menekvés: a szultána válaszra várt.

- Úr-úrnőm, én nem..., nem is tudom...

- Valamit csak gondolsz róla! Elmondanád nekem?

Mirya rettegett. Mit mondjon? Mi az, amitől nem szégyenül meg a szultána és a többiek előtt? Miért hozzák ilyen kínos helyzetbe?

- A tör... törvény szerint a férfiak szava szent. A nőknek nin... nincsenek önálló gondolataik. Minket nem gondolkodásra teremtett a Mindenható.

- És egyetértesz ezzel?

- Ez a szokás, és a törvény.

- Ha most egy pár pillanatig feloldhatnálak a törvény alól, hogy szabadon beszélhess, mit mondanál? Legyen ez egy játék. Beszélhetsz bátran.

- Még túl fiatal vagyok...

- Az önálló gondolkodáshoz sosem vagy túl fiatal - szólt közbe Kimbalya. - Nem kell megtagadnod a szokásokat és a törvényt, csupán újra kell értelmezned. Nem arra biztatlak benneteket, hogy lázadjatok népünk szokásai ellen, csak arra, hogy gondolkodjatok. Egy gondolkodó nő sokat segíthet majdani férjének is. Igaz, elismerem, hogy ehhez megfelelő férj is szükséges. Remélem, megadatik nektek. Abban az esetben sokat tehettek a hazánkért is.

- Mivel, úrnőm?

- Például a jótékonykodással, Mirya. Erre biztatom a nemesi családok hölgytagjait, a bárók feleségeit. Fontos, hogy ne csak a szultán őfelsége járjon nyitott szemmel az országban, hanem a birodalom nemessége is, és mindenki tegye meg a magáét ott, ahol módjában áll megtenni. Így leszünk erősebbé. A birodalom ereje pedig a szultán mellett a nemesi családok elemi érdeke is. Az országnak sok kincse van. Közülük egy a gondolkodó emberek, legyenek bár férfiak vagy nők. Mert a gondolkodó embereknek köszönhetjük a találmányokat, a fejlődést, a világ felfedezését, a művészeteket, a gazdagságot, és a majdan gondolkodó emberré felnövő gyermekeket is. Mert a gondolkodó ember megérti, mivel szolgálhatja legjobban hazáját, és megteszi azt becsülettel.

Alya nem tudta, értik-e egyáltalán egyetlen szavát is. Mégis makacsul próbálkozott. Szultánaként persze vigyáznia kellett, mit mond nekik, és mire igyekszik motiválni őket. Mindez új lehet a számukra, talán eretnekségnek is hangozhat a szülői házból magukkal hozottak után. Nagyon ügyesen kell becsomagolnia a mondanivalóját, olyan ruhába öltöztetve, amiben tetszetőssé válik a számukra és a családjaik számára is. Gyakorlatilag manipulálni próbálja az egész szultáni Udvart, az asszonyokon és lányaikon keresztül. Ha elhibázza, annak komoly következményei lehetnek.

A szultán szabad kezet adott neki, amikor felvázolta előtte az elképzeléseit. Kalpur végighallgatta, kérdéseket tett fel, elmondta az aggályait és az intelmeit, itt-ott arra kérte, gondoljon át ezt-azt újra, majd végül rábólintott. Alya nagyon is tisztában volt a férje szinte példátlan mértékű bizalmával, és az ennek következtében a vállaira nehezedő felelősséggel. Kalpur mégis megadta neki az engedélyt. Hiszen a szultán tudja jól, hogy ő minden gondolatával, minden lélegzetvételével értük cselekszik. Számára napi valóság volt az a jó házasság, amiről a lányoknak beszélt. Vajon ők lesznek-e ilyen szerencsések?

Mirya reakciói nem lepték meg. A lány, Rottan báró kisebbik lánya, valóban szerény teremtés volt, ám jólelkű és nyitott elméjű, nem utolsó sorban pedig befolyásolható. Sokkal inkább, mint a nála négy évvel idősebb nővére. Ha manipulálni szeretné Rottan báróékat, az ügyesen osztogatott kegyeken túl talán pont Miryán keresztül vezet az út. A nővére már kialakult személyiség, anyja kiköpött mása a számításban is. Őt ügyesen kell majd férjhez adni. Legyen határa az ambícióinak. Mirya még egy tiszta lap, ő még formálható, hogy felnőve a szultána értékes szövetségese lehessen.