Vadóc

4. Ismerkedés

A palota hercegnői szárnyában valami megváltozott. Ez már az esküvőt követő napon nyilvánvalóvá vált. Kimbalya státusza és megítélése változott meg. Már nem a kis barthiai vendég hercegnő volt, a hercegi menyasszony, hanem a trónörökös törvényes felesége, és a jövendő szultána. A néhai Yasmara szultána helyett a Rabyriai Birodalom első asszonya. Akinek minden nő, a nemestől a szolgálóig engedelmességgel tartozik. Akit szolgálni az egyik legnagyobb megtiszteltetésnek számított a palotában és az országban.

Ez pedig szolgálói státuszát is egy csapásra megváltoztatta. Ami az úrnőjükről alkotott véleményükre is azonnali hatással volt. Mikor másnap visszatért a lakosztályába, megkülönböztetett figyelem vette körül. Talán úgy érezhették, hogy általa egy hajszálnyival közelebb kerültek az uralkodói családhoz.

Kimbalya magában fintorgott ezen a hirtelen nagy változáson. Mire fel? Hiszen tegnapelőtt és tegnap is tudták, hogy ki ő, és kivé lesz napokon belül. Arról nem is beszélve, mekkorát bukna a szemükben, ha megtudnák, hogy ami erre a piedesztálra emelte, valójában meg sem történt, és ő pontosan ugyanolyan ártatlan, mint tegnap ilyenkor volt. Érdekes kincs a női ártatlanság: ha már nincs, az időnként szégyen, máskor a legtermészetesebb dolog, vagy egyenesen elvárás az elvesztése, ha pedig van, az megbecsült erény, de egy férjes nőnél ugyanúgy szégyellnivaló.

Nem tudta eldönteni, mit kellene tennie. A félelme önmagában nem elegendő indok. Feleségként vannak kötelezettségei a férje, hercegnéként a birodalom iránt. Ráadásul valamikor szeretne majd anya lenni, amihez ugyebár elkerülhetetlen, hogy megtegye azt. És mindezt tudta akkor is, amikor elfogadta Kalpur házassági ajánlatát, hiszen az egy percig se volt kérdéses, hogy érdekházasság ide vagy oda, trónörököst kell adnia a férjének. Egy picikét pedig ő maga is kíváncsi volt. Vajon milyen lehet? Jó vagy rossz, vagy természetes, mint a légzés? Miért szeretik és félik annyira az emberek? Milyen érzés? Tényleg akkora dolog?

Mégis félt tőle. De ígéretet tett Kalpurnak, hogy nem fogja a végtelenségig váratni, és ehhez azokat az apró lépéseket meg kellene tennie, melyek elvezetik majd az ígérete teljesítéséhez. Mert a becsülete azt kívánja, hogy betartsa az ígéretét. És nem csak az. Kalpur egy csomó kedves gesztust tett felé, amikre semmi a világon nem kényszerítette, mégis megtette, hogy neki örömet szerezzen. Igaz, hogy alig ismerik még egymást, de ezek egy figyelmes férfit sejtetnek. Nem tudta, mit éreznek egymás iránt, erre a kérdésre a szultánnak sem tudott felelni. Ravak mégis a leányának nevezte őt, és egyre barátságosabbá vált vele, ahogy kifaggatta.

A nap elrepült, és Kimbalya ilyen szórakozott volt végig, folyton máshol járt az esze. Most még azt sem vette észre, hogy a szolgálói sugdolózva és kuncogva kibeszélik a háta mögött, amikor Latifa nincs a közelükben. Nem tudta, hogy a lányok min nevetgélnek, nem is firtatta az okát, mitől olyan gyanúsan jókedvűek, és sejtelme sem volt, hogy ennek az előidézője ő maga. A szolgálók pedig remekül szórakoztak azon, hogy az úrnő milyen szétszórt ma, mint akit elvarázsoltak, bizonyára azért, mert mesés nászéjszakája volt a herceggel. Ártatlan tréfálkozás volt ez a részükről az ő rovására, ám valami több is annál: egyfajta tisztelet. A hercegnő iránt, aki immár asszonnyá lett, és szemlátomást boldog asszonnyá.

Ez pedig öngerjesztő folyamatnak bizonyult, és Kimbalya azt vette észre, hogy az estéhez közeledve a szolgálói milyen odaadóan készítik elő őt a... Mire is? Jaj! Elszégyellte magát, hogy hazudik mindenkinek. Hagyta, hogy megfürdessék, hogy illatos olajjal kenjék be, hogy ismét sokkal merészebb alsóruhát adjanak rá, mint amit ő valaha is magára vett volna, hogy Afia és Nika rafinált fonatba rendezzék a haját. Sodródott az árral, és játszotta a szerepét, és túlságosan is tisztában volt azzal, milyen törékeny valójában ez az egész, és újdonsült feleségként mennyire a férje jóindulatára van utalva. Az aranykalitka bezárult rá.