Vadóc

7. Szultán és szultána

Afia állta a szavát, és vele Kimbalya egy arcpirítóan szókimondó szolgálót kapott. Még a "sokat próbált" Nika is felszisszent időnként, ha a tanúja volt Afia egy-egy beszólásának. De az úrnő nem adta jelét, hogy zavarná ez a pimaszság. A lány nem lett ugyan a hercegné kedvence, és azt sem titkolta különösebben, hogy nem repes ezért a szolgálatért, ám állandó helye lett Nika mellett úrnőjük udvartartásában.  Közben pedig titokban továbbra is jelentgetett róla Latifa asszonynak, aki elégedetten nyugtázhatta, hogy a "kis kémének" végre valamelyest csak sikerült elnyernie az úrnő bizalmát.

A jól kifundált megtévesztés tehát működött, és Afia sikeresen megtartotta Latifa bizalmát, miközben a valódinak tűnő információkat (és az esetleges gyanakvás elaltatására közéjük csempészett igaziakat) szállította neki. A lány ezúttal mégsem volt különösebben büszke önmagára, amin még ő is meglepődött, hiszen eddigi életében bármit megtett a fennmaradás érdekében, és sosem voltak miatta álmatlan éjszakái. Azok ugyan most sem kísértették, ám valami olyasmit tapasztalt, amit soha azelőtt. Odafigyelést és törődést kapott a hercegnétől, és előbb-utóbb kénytelen volt bevallani önmagának (bárhogy is küzdött ellene), hogy jólesik az a bánásmód, amiben ez az éppenhogy csak felnőtt úrnő részesíti.

Még nem találkozott hozzá foghatóval, és Kimbalya érthetetlen viselkedése kihúzta a talajt Afia lábai alól. Miért csinálja ezt? Nem akarta megkérdezni Nikától. Még mit nem! Inkább csendben figyelt, kereste az árulkodó jeleket, hogy mindez csak színlelés, de a hercegné minden szolgálójával így viselkedett, érkezése óta. Ez pedig annyira szöges ellentétben állt az udvari szokásokkal, hogy képtelen volt rá magyarázatot találni. Mire észbe kapott, azt kezdte észrevenni magán, hogy a hűsége egyre kevésbé megjátszott, egyre kevésbé az alkujuk kényszerű betartásáról szól, sokkal inkább arról a belső késztetésről, hogy szeretne megfelelni ennek a nála is fiatalabb, furcsa, megfejthetetlen úrnőnek. Ettől a felismeréstől pedig Afia kétségbe esett.

*

Kimbalya kezdte belakni új otthonát. Az a néhány hónap, mióta itt lakott, nagyjából elegendő volt arra, hogy nagy vonalakban felmérhesse a palotabeli viszonyokat. Alig látott különbséget a barthiai szultáni udvarhoz képest, itt is ugyanazokat a viselkedésmintákat fedezte fel, amelyek elől odahaza menekült. Csak most már nem menekülhetett. Vadóc szabadon szökdösős napjai elmúltak, a szultáni palota leendő úrnőjeként kénytelen volt másképpen megoldani az elébe tornyosuló kihívásokat.

Nyitott szemmel járt-kelt hát, odafigyelt a szolgálók pusmogására, ha éppen nem vették észre, hogy hallgatózik, szóba elegyedett velük, látszólag jelentéktelen dolgokról faggatva őket, a nemesekről meg a férjét, vagy időnként Droziát kérdezgette. Néha elfogta a honvágy. Nem is annyira az otthoni palota, mint inkább az otthon érzete iránt. Hiányzott a családja, az apja, a nővérei, még akkor is, ha ők nem nagyon vettek tudomást róla. Az akkor is a szülőhazája volt. Itt ő idegen, és hiába fogja Rabyriában leélni az életét, hiába szenteli azt az új hazájának, mindig is idegen marad. Néha szeretett volna sírni egy kicsit, elbújni valahová, és kiadni magából a rossz érzéseket. Nem tehette meg. "Nem láthatnak gyengének" - mondogatta magában, tudva, hogy fel kell építenie a saját szultánaságát, mint Yasmara szultána is tette.

Ha nagyon nehezen viselte a honvágyat, eszébe jutott, hogy Nikának és a többieknek is ugyanilyen rossz lehet, hiszen parancsra követték őt, hagytak maguk mögött mindent, a régi életüket, az otthonukat, hogy szolgálják itt őt, akár örökre. Ők idegen földön kénytelenek szolgálni, és velük muszájból sem igyekszik senki udvariaskodni. Kivéve az úrnőjüket, és Alya szinte kötelességének érezte, hogy minden szolgálója számára egy élhető udvartartást teremtsen. Ebben és a fegyelem kérdésében gyakran ütközött a véleményük Latifával, de nem engedett az akaratából. Mindenkinek tudnia kell, hol van a helye, és azt is, hogy úrnőjük mellett a lehető legtöbbet kapják. Igyekezett kicsiben valamiféle ahhoz hasonló szabadságot biztosítani nekik, amit Kalpur ígért neki.