Vadóc

18. Hosszú napok

A palota belső kertje a szokásos gyerekzsivajtól volt hangos. Yildar és kis Yasmara önfeledten játszottak ott, Nesmia mindenre odafigyelő tekintetének éber felügyelete alatt. A csendes és megbízható lány az évek során nélkülözhetetlenné vált az uralkodói pár gyermekei mellett. Amivel Nesmia sem járt rosszul, lévén az egyik legfontosabb bizalmi pozíciót töltötte be a szultáni palotában.

Drozia mosolyogva figyelte egy darabig a gyerekek játékát, azután a karjaiban békésen alvó csöppség fölé hajolt, és óvatosan puszit nyomott a homlokára. A baba nem ébredt fel a finom anyai érintéstől.

- Csodálatos érzés, ugye? - kérdezte tőle halkan Kimbalya, aki a saját legkisebb gyermekét ringatta a bárónéhoz hasonlóan. Mindössze két hónap választotta el a két kisfiút, az ifjú herceg javára.

- Hihetetlenül! Én már nem... nem is reméltem, hogy...

Drozia szava elakadt, és könnybe lábadó szemmel gyönyörködött a kisfiában. Nestorral nagyon boldogok voltak. Akárcsak Albano herceg és a felesége, büszke nagyszülőkként. Immár van, aki továbbvigye a család nevét. A kis Tiberias, diplomaták és fejedelmek utóda.

- Szerencsére a Teremtő vigyáz rátok.

- Úgy legyen, Úrnőm! Hálából adományt is küldtünk néhány templomnak. Nem vagyok már fiatal, nagyon aggódtam a terhesség és a szülés miatt.

- Én is féltem minden egyes alkalommal - vallotta be Alya. - Yildarnál még túl fiatal voltam, bár sokak szerint a tizennyolcadik év a legmegfelelőbb életkor. Aztán Yasmara után, amikor kétséges volt, hogy... Hiszen tudod. Most meg Barkannál, bár minden rendben volt, de sokat izgultam, nehéz időszakon mentünk keresztül.

- Mert persze nem tartottad be a doktor intelmeit, és túlerőltetted magad! - csóválta a fejét rosszallóan a báróné.

- Szégyellem is magam miatta, elhiheted. A végén a szultán parancsolt rám, hogy vegyek vissza a tempóból. Mindkettejüknek igazuk volt, csak...

- Mindketten nyughatatlanok vagyunk - fejezte be a mondatot cinkos kis mosollyal Drozia.

- Szegény férjeink!

- Na, mert ők aztán különbek nálunk! Egyik sem bír megülni a nemes hátsóján!

- Ilyenek a férfiak.

- Ezt Őfelségének is meg mered mondani?

- Rendszeresen - bólintott Alya.

- Bátor vagy, Úrnőm.

- Ezért vett el. Most viselje a következményeit!

Drozia halkan felkuncogott. Az a Kalpur, akit ő oly régóta ismert, egy idealista álmodozó volt, aki az apja gondos tanítása mellett komoly férfivá, tehetséges uralkodóvá érett. Ám életet és életszeretetet egy messzi földről jött leány vert belé, és Kimbalya időnként elképesztő dolgokat engedhetett meg magának a szultánnal szemben. Talán nem véletlenül, hiszen az első pillanattól fogva több volt ő, mint egyszerű feleség: lelki társ és a trón egyik bástyája. Kalpur pedig szemlátomást boldogan viselte ennek minden következményét.

- Mi hír a nővéreidről, Úrnőm?

- Sidonia és az ikrek jól vannak. Tanika szultána szerint az egész kaspiai Udvar nagyon örül a gyermekáldásnak, főleg úgy, hogy az egyikük fiú lett. Alysa már nem mondhatja ilyen szerencsésnek magát a lányával, legalábbis Sidonia azt írta, hogy Tautor szultán öröme visszafogott volt.

- Nyilván trónörököst szeretett volna.

- Nyilván. Alysa számára ez érzékeny csapás lehet. Persze még bőven van ideje fiút szülni a férjének, de úgy hírlik, Tautor más asszonyoknál is vigasztalódik a "csalódása" után.