Vadóc

5. Beteljesülések

- Mit mondjak neki rólad? - kérdezte dünnyögve Afia, miközben a hercegné haját fonta és tűzte fel.

Nikát az úrnő egy ürüggyel elküldte gyorsan valamiért, így néhány percre kettesben maradtak.

- Mondd azt, hogy alapvetően naiv és tapasztalatlan vagyok, de gyanakvó természetű is, aki csak kevés emberben bízik meg igazán - felelte nyugodtan Kimbalya. - Aki viszont elnyeri a bizalmamat, annak a véleményére előszeretettel hallgatok.

- És mennyi igaz ebből? - firtatta Afia, majd a hercegné arckifejezését megpillantva kényszeredetten kiegészítette önmagát. - Úrnőm!

- Tulajdonképpen minden egyes szó igaz. A jellemvonásaimról egyenként nem is hazudsz, csak összességében.

- Miért akarod, hogy ilyennek fesselek le?

- Te is ki tudod találni a választ, Afia.

- Azt akarod, hogy félreismerjenek, és félrevezethesd őket.

- Talán.

A szolgáló eltöprengett ezen. Ez az alku érdekesnek ígérkezett így. Az úrnő fiatal és ártalmatlannak tűnik ugyan, azonban éles az esze, azt pedig már első kézből tapasztalhatta, hogy harcias is tud lenni. Szöges ellentétben állt azokkal a nemes hölgyekkel, akiket eddigi élete során megismert. Ez veszélyes játékossá teheti őt a szultáni palotában, főleg úgy, ha egy napon szultána lesz. A folyosói pletykák pedig arról szóltak, hogy a szultán, az egészségi állapotára való tekintettel, akár viszonylag rövid időn belül átadhatja a koronáját a hercegnek. Attól a pillanattól fogva Kimbalya szultána érinthetetlen lesz, különösen akkor, ha fiút szül a férjének. Afia az elmúlt napokban sokat gondolkodott a közöttük a rózsakertben elhangzottakon. Úgy tűnik, a körülmények következtében kénytelen lehet oldalt váltani. De vajon jól járhat-e ezzel? Ám az úrnő által felkínáltak nagyon is csábítóak, és a személyében egy erős pártfogóra tehet szert.

- A mai éjszakát ismét a herceggel töltöd, úrnőm? - váltott témát.

- Ha magához hívat.

- De együtt vacsoráztok! Ott tudod úgy irányítani az estét, hogy ezt akarja. Csak egy picike csábítás az egész. A nehéz napoknak végük, most már újra együtt lehettek.

- Jó lenne. Csak sajnos nem vagyok túl ügyes csábító - dünnyögte Kimbalya.

- Megtanítsalak rá? - kérdezte Afia, önmagát is meglepve a segítőkészségével.

- Mire akarod megtanítani az úrnőnket? - szakította félbe a visszatérő Nika.

- Arra, hogy ügyesebben csábíthassam el a férjemet - kuncogott zavartan a hercegné.

- Ez jó ötlet! - lelkesedett azonnal Nika. - Ez mindig jól jön a férfiaknál.

- Miért, hány férfit ismersz? - Afia hangjából alig érződött ki a gúny, amit Nika szemlátomást nem vett észre.

- Még egyet se. Miért, te talán gyakorlottabb vagy?

- Szó sincs róla - hazudta szemrebbenés nélkül a másik szolgáló.

- Lányok, ne veszekedjetek már megint! - szólt rájuk az úrnőjük. - Örülnék, ha volna bármilyen új ötletetek, mert szeretném őt meglepni valamivel. Valami különlegessel.

- Akkor gondolkodjunk, és tegyük össze, amink van! - csapta össze a két tenyerét Nika.

- Nem, az úrnőnek és a hercegnek kell összetenniük, amijük van! - jegyezte meg fapofával Afia.