-Szia Tamara! Ne ijeszd el a vendégeket! Vedd visszább az agaraidat, mert egyeseket megöl a kíváncsiság és a féltékenység. - Ahogy ezt kimondta, pajkos mosoly ült arcára, és egy kacsintással jelezte, hogy ez a kijelentés nekem szólt.
Én persze szóhoz sem jutottam, éreztem, hogy lángba borul arcom, és immár egybeolvad az arcpirosìtòm színével.
- Tehát ő Tamara, a kishúgom. - mondta Màrk szemeit forgatva, és ha máshol nem, ott biztosan elsüllyedtem.
Mi volt ez? Ne már! Hogy lehetek ekkora pancser? Komolyan féltékeny voltam a testvérére? Hogy mi? Féltékeny? Na ne! De mégis mi más lehet bennem ez az érzés?
Amíg próbáltam választ adni magamnak a kérdéseinmre, néhány mondat hangzott el körülöttem, de fogalmam sincs, hogy miről beszéltek. Gondolom bemutatott minket egymásnak, mivel Tamara immár belekapaszkodott a karomba, és egy zsúfolásig megtelt nappaliba vonszolt. Kissé alulöltözött voltam az alkalomhoz, hiszen csak egy randira készültem délután, nem volt nálam semmiféle csillogó maszk és ruha sem, ami a többieken alapfelszereltség volt. És ahogy ezen gondolkodtam, hirtelen két kéz jelent meg az arcom előtt, egy maszkot tartva, majd gyengéden a szememre helyezte. Megismertem a randipartnerem parfümjét, így már nem egy idegentől, hanem az ő közelségétől féltem. Nem volt benne semmi, ami tolakodó lett volna, de az illata, a kezeinek melegsége, mintha a falhoz szorított volna, és nem engedett el. Egy láthatatlan kötelék volt közöttünk a kezdetek óta. Nem tudom mi történik velem, de azt éreztem, hogy nem tudok ellenállni neki. Ahogy megkötötte a maszkot, a keze végigsiklott a tarkòmon, amitől egy apró sóhaj is elhagyta a számat. Ő elém állt, majd ujjait az állam alá tette, és felemelte a fejem. Mélyen és zavarbaejtően a szemembe nézett, én pedig viszonoztam ezt az égető tekintetet. Azt éreztem, a szívem egyre erősebben dobog, a forró levegőt apró részletekben szívtam tovább magamba. Ekkor vettem csak észre, hogy a vágy lángol szemeiben. Az arca megfeszült, a szívdobbanása látszott halántékàn, az egész teste remegett.
Tehát neki sem könnyű. Ő is kȕzd a közelemben. Úgy látom, az érzés kölcsönös. Bár egész este éreztem, hogy mindig keresi az érintés lehetőséget, ez már egy perce tartott. Csak néztük egymást, és a szemeinkben, mintha csak elmerült volna a lelkünk hajója. Mi pedig egymásba kapaszkodva próbáltunk kiùszni a partra, mely a biztonságot és a magabiztosságot jelentette. Ott, abban a pillanatban elvesztem. Elvette az eszem, a lelkem egy darabját, amit nem akartam visszaszerezni tőle.
VOUS LISEZ
Üldöz a szerelem...
Roman d'amour"- Nem lehet, hogy csak így akarod eladni nekem a házat? - vonta fel a legkevésbé komolyan szemöldökét, s közben nagyokat pislogott. - Nem lenne rossz taktika, ezt majd máshol bevetem, de most tényleg komolyan gondolom. Úgy éreztem magam, mintha...
