- Valójában... a kettő együtt is működhetne, - mosolygott az ingatlanügynökre- de legyen akkor a lakás az első. Régóta keresek már nekem megfelelőt, de valahogy túl kritikus szemmel nézek mindent. Az egyikben ez nem tetszik, a másikban meg az. Túl sok pénzem nincs, nagy felújításban nem is gondolkodom, ezért valami jó állapotú érdekelne leginkább.
- Oh, hát rendben! Látom, határozott elképzeléseid vannak, amelyeknek nehéz lesz megfelelni. Mindenképpen lakást keresel? Nem akarnál inkább házat venni? Annyi szép van a környéken, szerintem biztosan találnánk hozzád valót.
- Nem hiszem, hogy 8 millió forintból házat lehetne venni. Amúgy pedig miből gondolod, hogy nem való hozzám a lakás? - vonta fel kérdőn szemöldökét, mert rettenetesen kíváncsi volt a válaszra, és belekortyolt a forrócsokiba, amit a beszélgetés közben rendeltek. Márk széles mosolyával vette tudomásul, hogy nem lesz könnyű dolga a nővel, emiatt pedig tényleg akarta őt. Végignézett Jázmin két kezén, ujjai szorosan össze voltak kulcsolva a bögre körül, majd elkezdte sorolni a válaszait.
- Először is: lehet. Méghozzá tudok egy nagyon jó házat, nem messze a várostól. Kocsival akár 10 perc alatt is be lehet érni, feltéve ha van autód és jogosítványod. A másik kérdésedre pedig könnyű a válasz. Fiatal nő vagy még, aki gyermeket szeretne, éppen ezért sokkal inkább családi házat kéne venned. Ehhez egy gyönyörű kert tartozik, benne gyümölcsfákkal, virágokkal, ahol akár egy gyereksereg is elfér.
Jázmin igazán elgondolkodott a hallottakon, mert teljes mértékben igaz volt minden mondata. Tényleg szeretett volna gyerekeket, és egy kis lakás valóban nem lenne annyira kényelmes nekik. Amennyiben mégis lemondana a laskásról, akkor minden sokkal messzebb lenne, nem ugorhatna be a kedvenc pékségébe, sem a munkahelyére, és a barátnőjétől is távol lenne. Eddig csak lakásokat nézett, házakat pedig csak a munkája során látott, melyek egytől egyig hatalmasak voltak. Rózsaszín körmeit megkocogtatta a fehér hópelyhekkel díszített piros bögre oldalán, majd nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem, igazad van. Lehet, hogy meg kéne néznem párat, hátha mégsem kell bezárnom magam a négy fal közé. Megmutatod majd valamelyik nap? - zavartan igazgatta hosszú hajtincsét, mely a vállán pihent. Márk szemébe nézett, de ő egy ideig meg sem szólalt. Látszott rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik, mégsem árult el a tekintete semmit. Zöld szemei igézően néztek a lányra, s tekintetük fél percre is össze fonódott, mire a férfi előre hajolt, letette kávés csészéjét, majd rákönyökölt az asztalra.
- Miért várnánk olyan sokáig? - szólalt meg aztán, megtörve a csendet - Akár most is megmutathatom, persze csak ha szeretnéd. Otthon tartom az ingatlanok kulcsait, így bármikor megnézheted. Nos?- sürgette újra a lány válaszát, aki a döbbenettől választ sem tudott magából kicsikarni. Végül bizonytalanul, de igen mondott. A férfi kifizette a számlát, majd felsegítette a nő kabátját, ezután öltözött fel ő is, s elindultak az ajtó felé, hogy megtekintsék Jázmin lehetséges otthonát.
SZIASZTOK! EZZEL A RÉSSZEL SZERETNÉK NEKTEK KELLEMES KARÁCSONYT KÍVÁNNI! SAJNOS A FA ALÁ NEM TUDOM TENNI, DE REMÉLEM ÍGY IS ÖRÖMÖT OKOZTAM VELE.
HA KÍVÁNCSIAK VAGYTOK A HÁZRA, TARTSATOK VELEM A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN IS!
ÜDV: CINEGE88
VOUS LISEZ
Üldöz a szerelem...
Roman d'amour"- Nem lehet, hogy csak így akarod eladni nekem a házat? - vonta fel a legkevésbé komolyan szemöldökét, s közben nagyokat pislogott. - Nem lenne rossz taktika, ezt majd máshol bevetem, de most tényleg komolyan gondolom. Úgy éreztem magam, mintha...
