-5 fokot mutatott a hőmérő, amikor Jázmin a buszra szállt. Hamar le is ült egy ablak melletti ülésre, és zsebkendőjével egy kört rajzolt a párás ablakra, innen nézett ki a havas tájra. Imádta a havat, ahogy megkapaszkodnak a hópihék a fák ágain, de gyűlölte is egyszerre, mert mindig fázott. Amint így szemlélődött, a busz sorra fékezett a megállóknál, ahol újabb és újabb átfázott emberek szálltak fel. Elsőként egy fiatal pár, kézenfogva, majd őket követte egy zajos baráti társaság. Aztán egy férfi állt meg a lépcsőn és integetett valakinek. Jázmin önkéntelenül is odapillantott, így látta meg, hogy egy kislánynak szánta a köszönést. A férfi közben elindult a busz hátulja felé, de havas cipőjével megcsúszott a vizes járófelületen. Hatalmas nyikorgás, csúszkálás és kapaszkodó keresés közepette sikerült csak visszanyernie egyensúlyát, de ezzel sikerült a busz minden utasának figyelmét is magára vonnia. Éppen Jázmin közelében sikerült megkapaszkodnia, ahol egy hangos sóhajtás hangoztt el a szájából.
- Jól vagy? - kérdezte Jázmin tőle hirtelen. A férfi csak nézte őt, de nem válaszolt.
- Minden rendben? Nem ütötted meg magad? - mélyen a szemébe nézett, hogy ki húzzon belőle pár szót, de a férfi csak mosolygott.
- Persze, minden rendben- nevetett hangosabban- éppencsak az egész busz rajtam nevet. Tudnál ennél rosszabbat? - belenézett Jázmin szemébe és választ várt.
Ekkor már Jázmin is nevetett, nem tudta tovább leplezni, hogy egy rendkívül vicces jelenetnek volt szemtanúja. Talán egy perc is eltelt mire újra szóhoz jutott.
- Sajnálom, de így utólag nagyon is viccesen néztél ki, nem bírom ki nevetés nélkül.
- Semmi baj, örülök, hogy örömet okozhattam. Kár lett volna kihagyni, hiszen akkor nem láttam volna a szép mosolyod. Márk vagyok - nyújtotta a kezét Jázmin felé, aki kissé meglepetten viszonozta a bemutatkozást.
- Én pedig Jázmin - nem tudta, hogy a kedves bók, vagy a vicces jelenet miatt, de még mindig mosolygott.
- Leülhetek?- szakította meg elmélkedését Márk, és választ sem várva helyet foglalt a Jázminnal szemben lévő ülésen.
- Persze, nyugodtan- válaszolta a, és ettől a pillanattól kezdve csak nézték egymást.
YOU ARE READING
Üldöz a szerelem...
Romance"- Nem lehet, hogy csak így akarod eladni nekem a házat? - vonta fel a legkevésbé komolyan szemöldökét, s közben nagyokat pislogott. - Nem lenne rossz taktika, ezt majd máshol bevetem, de most tényleg komolyan gondolom. Úgy éreztem magam, mintha...
