Valahogy, mintha megállt volna az idő, amíg a havas tájon át gurultak. Az ülésfűtés kellemes meleget adott, Jàzmin a combjai alá csúsztatta átfagyott kezeit. A fogai sem vacogtak már, a lélegzetvétele is már - már visszatért a megszokotthoz.
Így volt ez mindaddig, amíg Márk gyengéden hozzá nem ért a combjàhoz. Csak egy apró érintés volt, benne mégis hatalmas forróságot ébresztett. Érezte, ahogy a meleg és a bizsergés elönti, és egészen a füle tövéig kúszott. Tán el is pirulhatott, mert a sofőr egy kis mosollyal nyugtázta, milyen hatással volt rá.
- Hahó! Föld hívja Jázmint! Itt vagy még? - várta kíváncsian a választ.
- Persze! - vágta rá gyorsan, bár tudta, hogy ezúttal nem mond neki igazat. A tekintetèt gyorsan az útra szegezte, nehogy a füllentésre fény derüljön, de igyekezete hiábavalónak bizonyult. Ez egyértelművé vált, amikor Márk hangos nevetésbe kezdett.
A nő csak nézte az ajkait, ahogy kivillantak fehér fogai, és akkor vette észre, milyen is ő valójában. A szeme alatt megjelenő ráncok, a kissé őszes, borostás arca vonzotta a tekintetèt. Férfias megjelenése magabiztosságot sugallt, egy erős, irányító személyiséget. Rabul ejtette és nem tudott már másra figyelni.
Fogalma sincs arról, mióta nézegette azt a vonzó férfit, amikor a kocsi lassítani kezdett, Màrk indexelt, majd lehúzódott az út szélére. Jàzmin hirtelen körbenézett, hol is járnak, de a szavak ismét megtörték a csendet.
- Még nem értünk oda. Csak nagyon melegem van - és a kabátját próbálta lehúzni. De nem volt egyszerű dolga. A zipzárja becsípte a kabát szélét, azonban a rángatásával sem sikerült megszabadulnia tőle. Kíváncsian várta Jázmin, milyen megoldással rukkol elő, és igyekezett magában tartani a nevetést. Az alsó ajkaiba harapott, így figyelte, ahogy egyre dühösebben próbálja megoldani a problémát. Egy nagy sóhaj után feladta.
- Nem segítenél? - nézett rá hirtelen, de ő nem tudta eldönteni a hangsúlyáról, hogy mit érez.
Pár pillanat alatt kiszabadították immár együtt a ruhadarabot a fogak közül, majd gúnyosan megjegyezett pár szót a történtekhez.
- Látod? Ennyire egyszerű. Csak egy ügyes kéz kell hozzá. - ezután Màrk lehúzta a kabátot, a hátsó ülésre dobta azt, és kigombolta az inge legfelső gombjait.
- Kíváncsi lennék, miben olyan ügyesek még azok a kezek? - bökte oda a szavakat, majd látva a megdöbbent arcot, egy kacsintással zárta le a témát.
Jàzmin tudta, hogy mire gondol!
És a következő gondolatok rohanták meg. Nem! Én ezt nem akarom! Tetszenek ezek a kis játékok, de félek. Azt hiszem nagyon nagy hatással van rám. Nem akarok újra szerelmes lenni. Nem akarok újabb fájdalmat és nem akarom elölről kezdeni az életet.
VAJON mi lesz ezután? A folytatásáért csak pörgess tovább. ❤️
YOU ARE READING
Üldöz a szerelem...
Romance"- Nem lehet, hogy csak így akarod eladni nekem a házat? - vonta fel a legkevésbé komolyan szemöldökét, s közben nagyokat pislogott. - Nem lenne rossz taktika, ezt majd máshol bevetem, de most tényleg komolyan gondolom. Úgy éreztem magam, mintha...
