Üldöz a szerelem...

A kulcsok

ELŐSZÖR IS NAGYON SAJNÁLOM, HOGY NEM HOZTAM EGY HÓNAPJA ÚJ RÉSZT, DE VALAHOGY ELREPÜLT AZ IDŐ. REMÉLEM OLVASSA MÉG VALAKI, ÉS UGYANOLYAN SZERETETTEL VÁRJA, MINT AHOGY ÉN MOST ÍROM A KÖVETKEZŐ SOROKAT! PUSZI: CINEGE

Az ajtón kilépve fagyos téli szellő és sötétség köszöntötte őket, ahol egy pillanatra Jázmin megtorpant, és várta, melyik irányba indulnak el. Márk becsukta maga utána a kávézó piros ajtaját, s a lány hátát megérintve, mutatta neki a helyes utat, aki apró mosollyal vette tudomásul, majd követte őt. A járda egyik oldalán családiházak, a másik oldalon facsemeték sorakoztak, melyek közül néhányat apró karácsonyi gömbökkel, fényfüzérrel díszítettek. A szemből érkező szél magával sodort egy-két száraz falevelet is, mely időnként elsuhant mellettük. Mindeközben a szürke sétányt betöltötte a csizma kopogása, mely a nő apró lépteit követte, és egy percig talán csak ennyit lehetett hallani. Zsebre tett kézzel siettek, de csak Márk tudta, hogy hova, ami egyre inkább idegesítette a lányt.

- Messzire megyünk? - kérdezte Jázmin  kíváncsian, mint egy kisgyerek, s válaszra várva csak nézte a sálába burkolózott férfit, aki nagy mosoly kíséretében bólintott.

- De mégis mennyire messze? -faggatta őt tovább, de kielégítő választ még ekkor sem kapott. Aztán egyszer csak megálltak,  Márk szembe fordult vele, mélyen a szemébe nézett, s a lány felé lépett egyet. Pillantása lesiklott az ajkaira, és egészen addig nézte azokat, amíg egy mély lélegzetvétel során kis résnyire nyíltak.

Jázmin kissé megrémült a közeledéstől, mégsem tett semmit, csak állt ott egy helyben, és hagyta, hogy szíve egyre hevesebben verjen. A köztük lévő távolság alig 20 cm volt, így arcán érezte a férfi lehelletét. Már azon gondolkodott, hogyan utasítsa vissza a kezdeményezést, mert még mindig úgy gondolta, hogy nem áll készen egy újabb kapcsolatra. Rémült tekintetét  nem tudta leplezni, mert a férfi kissé önelégült mosollyal mellé lépett, majd kinyitotta a kék színű autó ajtaját, melyet eddig észre sem vett. Ő pedig csak nézett maga elé, és arra gondolt, hogy most nyomban elsüllyed szégyenében. Hogyan gondolhatta, hogy ilyen rövid ismertség után meg fogja őt csókolni. Mert tényleg ezt várta, s valójában nem is igazán akarta volna megakadályozni azt, ha jobban belegondol. Elmélkedését a következő mondat szakította félbe:

- Csak ennyire messze! Én a helyedben gyorsan beülnék, ott egy kicsit melegebb lesz - választ nem várva elvette a lány táskáját, aki a döbbenettől szó nélkül beszállt az autóba, mintha megadta volna magát. Amíg a férfi megkerülte az autót, a lány fejét két tenyerébe temette, s nagy sóhaj társaságában tudomásul vette, hogy úgy viselkedik, mint egy kiskamasz. A helyzet egyre kínosabbá vált, amikor Márk pulóverben kinyitotta a kocsi ajtaját, kényelembe helyezte magát, majd levette a sálát is. Jázmin végignézte ezt a pár pillanatot, és egy bizsergő érzés kerítette hatalmába, ahogy szemével elidőzött a férfi nyakán. Márk megnyalta a széltől kiszáradt ajkait, s megtörte a pillanatot a biztonsági öv becsatolásával.

- Akkor indulhatunk! - jelentette ki, majd a lakása felé vette az irányt. Körülbelül 10 percet autóztak néma, kínos csendben, mire megálltak egy négyemeletes ház előtt, ahol leállította a motort.
 - Mindjárt jövök, felszaladok a kulcsért, addig nyugodtan itt maradhatsz.

- Rendben, akkor maradok! - válaszolta Jázmin mosolyogva, majd hirtelen eszébe jutott az első találkozás, amikor Márk a végállomáson szállt le vele. Mire feltette volna a kérdést, miért utazott ennyit feleslegesen, addigra a férfi kiszállt a kocsiból, majd hamis mosollyal hajolt be az ablakon.

- Vagy inkább feljönnél hozzám? - kacsintott, és elindult a kapu felé. Jázmin letaglózva ült ott, és azon gondolkodott, hogy lehet a férfi ennyire magabiztos, kissé öntelt, vicces, kedves, udvarias is egyben? Alig telt el pár perc, kinyílott a ház fekete vaskapuja, ezután pedig újra ketten ültek a fűtött autóban.