Üldöz a szerelem...

Az ügynökség

          Foltos várta otthon, az a csöpp cica, melyet örökbe fogadott, mikor Ádámmal szakítottak. Hangos nyávogással és dorombolással köszöntötte őt, mint minden egyes nap, mióta örömöt hozott az életébe. Ölébe vette, majd a fürdőszoba felé vette az irányt, ahol habfürdőt nyomott a kádba, majd megengedte a vizet. Hamarosan már élvezte is, amint átjárja a forróság, s lehunyt szemmel gondolt vissza Márkkal folytatott beszélgetéseire.

 Mivel külföldön tartózkodó nagybátyja lakásában lakott, ezért próbált mihamarabb saját otthont találni, de nem volt ennyire egyszerű dolga. Sorra nézte végig azokat a lakásokat, melyhez elegendő pénze volt, de egyik sem felelt meg neki, mivel észrevett minden hibát, amit egy laikus sosem vett volna észre. Köntösbe bújt, majd hamarosan már a kedvenc filmjét nézte a tévében egy forró tea társaságában, ám hamarosan elnyomta az álom.

Másnap munka előtt beszaladt a kedvenc sarki pékségébe, belépve nagyot szippantott a mennyei fahéj illatba, és a pulthoz sietett. 

- Két fahéjas csigát és két tejeskávét kérnék, elvitelre- s miközben pénztárcáját kereste, valaki hátulról az oldalába bökött, mire ő felsikoltott ijedtében. A körülötte állók halkan kuncogtak, ő pedig bosszúsan nézett barátnőjére.

- Nyugi, nyugi! Csak én vagyok! Nem kell mindjárt szívinfarktust kapnod! Remélem, azért duplázol mindenből, mert engem akartál meglepni. Valahogy nincs kedvem ma sorba állni - intett fejével a mögötte álló tömegre.
- Helga! Hát még meggondolom, úgy rám hoztad a frászt. Na jó, tényleg neked szántam, de azt hiszem a csigádból lecsípek majd kárpótlásként egy darabot - fizetett, majd elindultak az utca végén lévő munkahelyre. Amint a kapuhoz értek, Jázmin elővette kulcsát, majd beléptek saját cége bejáratán, mely felett két hete nem volt tábla.
- Jázmin! Ma hozzák a kijavított névtáblát! Szeretném, ha itt lennél, mert a te aláírásoddal tudjuk csak átvenni - tette fel lábát az asztalra, melyet a saját laza stílusában kávészürcsölés követett.
- Persze, nincs ma ügyfelem, úgyhogy főként adminisztrálni fogok. De gratulálok a tegnapi ház eladásodhoz! Elég szép jutalékot fogunk érte bezsebelni, ezért lehet, hogy kapsz egy szabadnapot! - kacsintott felé, de mindketten tudták, hogy ezt csak viccnek szánta.
 - Állj, állj, állj! Fehér Jázmin! Veled valami komoly dolog történt? Annyira vicces vagy ma. Egy ideje nem láttalak ilyen boldognak, halljam a sztorit! - állt fel székéből, majd Jázmin asztalára ült, pontosan vele szemben, karbatett kézzel, válaszra várva.
- Miféle sztorit? Nem örülhetek annak, hogy eladtunk egy 19 milliós házat? - csodálkozó arcot vágott, és elnevette magát.
- Rizsa! Egy nagy tál rizsa! Biztos valami pasi van a dologban, de ne aggódj, hihetetlen jó kém vagyok, mindent ki fogok deríteni - visszaült asztalához, de hunyorgó szemekkel nézett vissza Jázminra.
- Tudom, tudom, de most tényleg nincs semmi és senki - gyorsan lezárta a témát, de tudta, hogy barátnője nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Ahhoz túl jól, és régóta ismerték egymást, így nem tudott neki hazudni. Egy pillanat múlva ismét Márkra gondolt, és arra, hogy 4 nap múlva  találkozni fognak. Ezután nagyon lassan teltek a napok, s egyre izgatottabban várta a nagy találkozást. Tudta, hogy ez egy randi, mégsem akart igazán komoly dolgokra gondolni, mert túlságosan élt még benne a fájdalom, hogy Ádám megcsalta őt, s ezzel véget ért a kapcsolatuk.

Ahogy az lenni szokott, elérkezett a várva várt nap, és örömmel telve várta a délutánt.