Üldöz a szerelem...

Gondolatok...

ELŐSZÖR IS, SZIASZTOK! SAJNÁLOM, HOGY CSAK MOST HOZOM AZ ÚJ RÉSZT, ÉS EZ SEM SIKERÜLT VALAMI HOSSZÚRA. NEMSOKÁRA DIPLOMÁZOM, KEVÉS AZ IDŐM IS. HA MÉG ITT VAGYTOK, DOBJATOK MEG EGY CSILLAGGAL, VAGY KOMMENTELJETEK!

PUSZI:CINEGE

Jázmin nagy levegőt vett, majd kivergődött az ágyból. Pillantása odaragadt a matracra, ahol az imént feküdtek, de közben lassú léptekkel indult az ajtó felé. Kezével végigsimította az ágykeretet, és visszavágyott oda, a férfi mellé. Amint kiért a szobából, Márk már a bejárati ajtóban toporgott, és kissé zavartan nézett a nőre. Pár pillanat múlva kinyitotta a bejárati ajtót, mellyel beengedte a házba a kinti jeges szelet.

- Húzd fel a kabátod, nagyon hideg van! Nem akarom, hogy megfázz!- jelentette ki határozottan, Jázmin pedig magában bosszankodott. Az előbb faképnél hagyta, most meg amiatt aggódik, hogy megfázik. Ki érti a pasikat? Kár volt egy kicsit elkalandozni a gondolattal, hogy lehetne valami közöttük. Ő is ugyanolyan, mint a többi, hiába próbálkozott az elmúlt pár órában. Mindegy is, úgysem akar még kapcsolatot. Ahogy ezt végiggondolta, már az udvaron találta magát, ahol még jobban magára húzta a kabátot, hiszen egyre hidegebb szél fújt a dombok között.
- Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog a ház, úgy tűnt, teljesen oda vagy érte. Mit szólsz a kerthez? Az öregek nagyon szerették a növényeket, ezért van ennyi rózsa a ház körül. Milyen kellemes illatuk lehet nyáron, nem gondolod?  - odalépett az egyik bokorhoz, melyen még egy-két elszáradt rózsabimbó ágaskodott. Félve pillantott vissza a lányra, hiszen tartott attól, hogy az előbbi menekülésének következményei lesznek. Tudta, hogy nem kellett volna eljönni, utólag már meg is bánta, de valahogy nem volt bátorsága akkor kimondani az érzéseit. Hiába próbált Jázmin gondolataiban olvasni, semmit nem árult el tekintete, és érezte, hogy egy kissé távolságtartóvá vált. Letört egy virágot a száraz, deres ágról, majd lassú léptekkel elindult a lány felé. 

- Sajnálom az előbbit! Nem akartalak megbántani, csak ...
- Csak mi? Mi a baj? Mit nem akartál bennt elmondani? Mire gondoltál? - emelte fel kissé hangját, majd széttárta karját, ezzel is kifejezve kíváncsiságát.
Márk elkapta tekintetét, nagy levegőt vett, majd Jázmin felé nyújtotta a száraz bimbót. 
- Csak azt akartam mondani, hogy olyan, mintha otthon lennék. De aztán végiggondoltam és rájöttem, hogy ez bolondság- kissé megkönnyebbülten, csalódott mosoly társaságában nézett fel ismét a kék szempárba, majd folytatta mondandóját. 

- Hogy lehetne ez az otthonunk? A közös otthonunk? Még csak nem is ismerlek.

Jázmin pedig csak állt ott, és nézte őt. Szemeivel elkapta a tekintetét, és mintha csak egy különleges mágnest használna, nem engedte szabadulni a férfit. Próbálta megérteni a szavakat, melyek csak cikáztak a fejében, de nem volt egyszerű dolga, mert csak egy üres szempárral találta magát szembe. Próbált visszaemlékezni erre az egy mondatra, mely akkor megdobogtatta a szívét, és  olyan hevesen vert, mint amikor az ember szerelmes. Lehet ez szerelem? Szerelem első látásra? Ez még csak az első randi, mégis úgy érezte, mintha már évek óta ismerné. Különös érzések kavarogtak benne, egyszerre volt ijesztő és örömmel teli. Annyira szeretett volna valamit mondani, de nem találta a szavakat. Helyette inkább csak elmosolyodott, és egy frappáns válasszal megszüntette a közöttük fenn álló feszültséget.

- Ha nem is lesz közös, de az enyém lesz! Kell a ház! Minél előbb! - jelentette ki határozottan, majd felé nyújtotta a tenyerét, hogy egy kézfogással bebizonyítsa, komolyak a szándékai.

Márk nem tudta mire vélni ezt a hirtelen váltást, mégis örült annak, hogy sikerült a lányt lenyűgözni, és a szakmában eltöltött 8 év így végre meghozta a gyümölcsét. Lehet, hogy ez a ház volt az, aki közelebb hozta őket, és remélte, hogy  a küszöböt még elég sokszor át fogja itt lépni. A papírmunka miatt muszáj lesz még találkozniuk, ezért egy óriási kő esett le a szívéről. Amíg találkoznak, addig van esélye arra, hogy megszerezze magának a lányt, hiszen ekkor már érezte, hogy szüksége van rá. Nem értette mi ez a vonzódás valójában, de nem is érdekelte. Csak sodródni akart az árral, fejest ugrani az életbe, hozzon az bármit számára.