Üldöz a szerelem...

A hálószoba

Márk meglepődött szavain, és mosollyal nyugtázta, hogy nem sült el rosszul meggondolatlan cselekedete. Kiszálltak az autóból, és egy zöld vaskapu felé vették az irányt, miközben mindenki magára húzta a kabátot. Ahogy eltelt ez a fél óra a kávézó óta, az idő egyre hűvösebbé vált, de a kocsiban történtek mintha fűtötték volna őket. Márk a kapunál vette észre, hogy a kocsiban hagyta a kulcsokat, így Jázminnak volt egy kis ideje összeszednie magát, hogy ezután a házra koncentráljon. Fél perc múlva már hallotta a kapu nyikorgását, melyet apró foltokban lepett be a rozsda. Ekkor vette észre, hogy a kovácsoltvas kapu közepéről hiányzott a névtábla, az előző lakó biztosan elvitte emlékbe. A kertbe léptek, majd Márk jó ingatlanügynök révén, ecsetelni kezdte a ház történetét.

- Az 1960- as években épült a ház, azóta egy-egy kisebb felújításra került csak sor. A tető új, így arra nem lesz gondod- s közben Jázmin szemügyre vette a házat. Halvány zöld színe már-már beleolvadt környezetébe, s emiatt harmonikus látványt nyújtott. - A bejárati ajtót érdemes lenne szerintem biztonságosabbra cserélni, ez elég ódivatú, és egy kicsit szorul is. - húzta el a száját, az ajtóra pillantva.

Márk belökte az ajtót, majd kezével udvariasan előre engedte ügyfelét. A villanykapcsoló felé nyúlt, de Jázmin megelőzte, melyet egy huncut mosollyal dörgölt orra alá. 

- Hoppá, én voltam a gyorsabb! - választ nem várva indult el felfedezni a ház minden apró szegletét. Próbált minden kis hibára fényt deríteni, és rögtön a megoldásokat is kereste hozzá, kiegészítve azzal az összeggel, amibe a javítás kerülne. Fel- alá cikázott a házban, nem is figyelt Márk szavaira, aki ezt elég hamar észrevette, így leült a ház szívébe, a konyhába. Kihúzta a fényesre lakkozott karosszéket, majd leült. Innen követte a lány minden lépését, mozzanatát, néha találkozott csak tekintetük, és azon tűnödött éppen, milyen helyesen mászkál itt, mintha csak otthon lenne. És mintha ő maga is otthon lenne. Fura érzés kerítette hatalmába, és úgy gondolta, átadja magát a látványnak, és az élményeknek egyaránt. Könyökét lazán az asztalra tette, és keresztbe tett lábakkal szólt Jázminhoz.

- Nos? Mi a véleményed? Sikerült elkápráztatnom? 

- Meglehetősen! De a ház sem rossz! Kacsintott egyet, majd belépett a hálószobába. A férfi meglepetten ült még pár másodpercig, majd gyorsan a lány után sietett, aki még mindig az ajtóval bíbelődött- A francba! Beszorult a kilincs! 
- Hagyd, majd én! Levette Jázmin kezét a kilincsről, de végül nem engedte el, csak elfordította a zárban a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Hangos nevetésbe tört ki, de Jázmin kissé sértődötten ütötte meg a vállát, így gyorsan átölelte, hogy kiengesztelje. A nevetést hamarosan mindketten abbahagyták, de karjukkal még mindig körbezárták egymást. 

SZIASZTOK!Ahogy ígértem, hamarosan hoztam is az új részt. Nem lett valami hosszú, de remélem azért örültök neki. Puszi: Cinege

Jaaaa. És mit szóltok? Szerintetek Jázmin még mindig el fogja utasítani a közeledést, vagy végre belátja, hogy szüksége van Márkra? Várom a válaszokat! :)