- Rendben, akkor elkezdem a papírmunkát! Örülök, hogy elnyerte a tetszésed. Be kell, hogy valljam, valójában nekem is nagyon kedves ez a ház. Olyan barátságos, otthonos, még így is, hogy nem lakja senki. Varázslatos a kertje is - nézett körbe Márk, majd egy mosoly kíséretében a lányra nézett. Szerette volna megtudni, mit gondolt, amikor elmondta a közös otthonról szóló gondolatát, de látta, hogy erre már semmi esélye. A nő gondolatai már teljesen máshol jártak.
De nem így volt. Jázmin hiába próbált másra koncentrálni, örülni, hogy megtalálta álmai otthonát, egyszerűen nem ment. Közös otthon? Nem hitte el, hogy az első randi után ezt hallja. Vele olyan gyorsan pereg az idő, vagy nem is az idő maga, hanem a cselekmények. Ilyen rövid idő alatt, meglehetősen sok dolog történt, kezdve a kávézóval, a ház bejárásával, a hálószobai fetrengéssel, de itt a kertben, valahogy minden értelmet nyert. A férfi is legalább annyira szeretné, hogy valami történjen közöttük. Talán ő is érzi a körülöttük izzó levegőt, neki is ugyanolyan gyorsan dobog a szíve, amikor egymás közelében vannak, vagy összetalálkozik pillantásuk. Gondolatát Márk szavai terelték vissza a valóságba.
- Szerintem menjünk, mert ide fogunk fagyni. Egyre jobban esik a hó, szeretnék épségben hazaérni. Vagyis, nem haza- egy kicsit habozott, majd félénkebben folytatta a mondanivalóját - Az igazság az, hogy hivatalos vagyok egy barátomhoz szilveszterezni. Már rég elígérkeztem, és nem szeretném megbántani azzal, hogy nem megyek el. Évek óta minden szilvesztert lemondtam, mert nem volt kivel elmennem.
- És most van? - kérdezte Jázmin kacéran, bár a válasz egyértelmű volt számára.
- Azt hiszem. Lenne kedved eljönni velem? - a lány habozott kissé, de végül igent mondott. Nem akarta ő sem egyedül megvárni az éjfélt, ezért jobbnak látta, ha szórakozik egy kicsit.
- Lenne kedvem elmenni veled! - határozott válaszával meglepte Márkot, de nem sokáig álltak ott, hiszen hamarosan elindult bezárni a ház ajtaját.
A kapu felé igyekeztek, lábnyomuk mély nyomot hagyott a hóban, mely úgy ropogott alattuk, mint a friss alma a fogaink alatt. Amint az autóhoz értek, Márk kinyitotta neki az ajtót, majd a lány kényelmesen beszállt az első ülésre. Gyorsan megdörzsölte a tenyerét, hogy ezzel egy kis életet leheljen beléjük, de túlságosan átfgyatak már ahhoz, hogy egy ilyen kiss mozzanattal majd fel fogja pezsdíteni a vérét. Időközben Márk megkerülte a kocsit, és beszállt Jázmin mellé. A motor indítása után rögtön fűtést kapcsolt, de arra sajnos várni kellett, amíg át nem melegedett a motor. Nem maradt más hátra, mint beszélgetni, amíg el nem indulnak a kocsival. De nem volt ez olyan egyszeű. Elég hamar sikerült oldani a kínos csend érzését, amikor Jázmin megszólalt.
- Hová megyünk? Remélem itt van a városban! - sopánkodott egy keveset, majd kinézett az ablakon, azaz csak kinézett volna, mert a pára miatt ez is nehézkes volt. Önkéntelenül is kapaszkodott saját összekulcsolt ujjaiba, melyet nem tudott a férfi elől elrejteni.
- Körülbelül 40 perc és odaérünk. Pont a város másik végében van, így nem fogunk tudni gyorsan odaérni, főleg, hogy nem lesznek igazán járhatóak az utak. Na! Induljunk! - s ahogy ezt kimondta, gyengéden megsimította Jázmin karját, éppenhogy, csak jelezze felé, hogy szüksége van a közelségére. Jázmin elmosolyodott, majd előre nézett, amerre csak az autó követte a végtelennek tűnő, havas utat.
CZYTASZ
Üldöz a szerelem...
Romans"- Nem lehet, hogy csak így akarod eladni nekem a házat? - vonta fel a legkevésbé komolyan szemöldökét, s közben nagyokat pislogott. - Nem lenne rossz taktika, ezt majd máshol bevetem, de most tényleg komolyan gondolom. Úgy éreztem magam, mintha...
