Ahogy az lenni szokott, számolta vissza az órákat, és alaposan beosztott minden percet, mely a készülődéshez kellett. Gondosan kiválasztotta ruháját, egy egyberészes, lila színűt, mely combközépig ért, s ehhez egy térdig érő fekete csizmát párosított. Szerette a lilát, mert jól passzolt hosszú barna hajához, és a kék szeméhez egyaránt. Rápillantott az órára, melynek kattogása betöltötte a lakást, és mérgesen állapította meg, hogy még mindig két óra van a találkozóig. Éppen ezért, kényelembe helyezte magát a puha kanapén, ahol hamarosan elnyomta az álom.
Telefoncsengés riasztotta fel álmából, szíve pedig erősen kalapált, mikor felvette a kagylót.
- Halo?
- Helló édes! Nincs kedved ma partizni? - egyből felismerte, hogy Ádám hangját hallja, de hirtelen egy szót sem tudott szólni a meglepettségtől.
- Nos? Mit kell ezen ennyit gondolkodni? Tudom, hogy szívesen eljönnél, kapj magadra valamit és indulhatunk!- szólította fel magabiztosan a férfi, de Jázmin ekkorra már kifejezetten mérges volt.
- Felejtsd el! Ha nem lenne programom, akkor sem mennék veled sehova, vidd el azt a nőt, akivel megcsaltál, ő biztosan szívesen csatlakozik hozzád.
- Ajj! Ne hord fennt ennyire az orrod, inkább.... - de a mondat végét már nem várta meg, mert fájtak neki ezek a mondatok. Talán percek telhettek el, miközben a beszélgetésre gondolt, de abban a pillanatban, mikor rápillantott az órára, elfeledett minden gondot, s máris cikáztak a gondolatai.
Negyed óra múlva találkozó, de ő még köntösben ücsörgött az ágya szélén, ezért pillanatok alatt átfutott az agyán, hogy el fog késni. Márk névjegykártyáját kereste, hogy tájékoztassa őt pontatlanságáról, de akárhogy szerette volna, sehol sem találta. Nem maradt más választása, mint percek alatt elkészülni, ami sminkeléssel együtt igencsak lehetetlen feladatnak látszott, de nem adta fel. Tíz perc elteltével kabátban állva belenézett a tükörbe, az ajtó felé közlekedve pedig felkapta táskáját, majd sietősen bezárta a bejárati ajtót. Középiskolás korában sietett ennyire bárhová, s ez a gondolat mosolyt csalt az arcára, miközben cipőjének kopogásától volt hangos a lépcsőház.
YOU ARE READING
Üldöz a szerelem...
Romance"- Nem lehet, hogy csak így akarod eladni nekem a házat? - vonta fel a legkevésbé komolyan szemöldökét, s közben nagyokat pislogott. - Nem lenne rossz taktika, ezt majd máshol bevetem, de most tényleg komolyan gondolom. Úgy éreztem magam, mintha...
