Üldöz a szerelem...

Ismeretlen hívás

          Ekkor mindketten felálltak, majd Márk udvariasan előre engedte Jázmint. Amint a lány az alsó lépcsőfokról próbált a távolabb lévő járdára lépni, kicsúszott a lába alól a talaj, és a következő pillanatban már a hóval vastagon borított földön találta magát. Hirtelen nem is tudta mi történt vele, csak arra eszmélt fel, hogy a férfi karjába kapaszkodva próbál lábra állni. Márk erős karjával könnyen felsegítette, és miután sikerült visszanyernie egyensúlyát, ő még mindig kapaszkodott. Kapaszkodott, mintha sosem akarná őt többé elengedni, mintha csak összetartoztak volna. De nem így volt. Tudta, hogy összetartoznak, de még nem állt készen egy újabb kapcsolatra. 4 évig élt párkapcsolatban, és alig pár hete szakított Ádámmal. Fájdalmasan gondolt vissza azokra a percekre, de Márk szavai visszahozták gondolatait a jelenbe.

- Hát úgy látom, neked sem kell sorba állni a balesetekért -nevetett hangosan, és még mindig összekapaszkodva a lány kezére nézett. Ekkor Jázmin lassan levette kezét róla, majd ő is nevetni kezdett.
- Hát nem! De legalább mindenki épségben tér haza - ahogy ezt kimondta, rögtön arra gondolt, hogy hamarosan elválnak. Hiába törte a fejét, milyen indokkal tudna vele újra találkozni, nem jutott eszébe semmi használható. Éppen ekkor Márk a zsebébe nyúlt, majd egy kis kotorászás után kivett egy dobozkát. Kinyitotta, majd egy papír darabot nyújtott át Jázminnak.
- Ha esetleg szeretnél a közeljövőben lakást, házat vásárolni, feltétlen keress meg! Hívhatsz bármikor!

 A lány nem értette, miért mondhatja ezt, egészen addig, amíg rá nem nézett a cetlire, ami nem volt más, mint egy névjegykártya, rajta pedig: "Szentes Márk- ingatlanügynök". Ekkor értelmet nyert minden, s valahogy az ötletek újra visszatértek hozzá. Ő is a zsebében keresgélt, majd elővette mobilját, amelyen gyorsan tárcsázni kezdett egy számot, majd a füléhez emelte a telefont. Kis idő elteltével Márk telefonja csörögni kezdett. De ő csak állt ott, mosolyogva, hiszen ekkor jött rá, hogy az ő számát tárcsázta.
- Csörög a telefonod! Nem veszed fel? - kérdezte Jázmin játékosan, értetlenséget színlelve, Márk pedig csak tovább nevetett, majd elővette a telefonját.

- Háló? Szentes Márk, ingatlanügynök, miben segíthetek? - szállt be ő is a játékba, és kiváncsian várta a lány válaszát.

- Üdvözlöm! Fehér Jázmin vagyok! Azt az információt kaptam, hogy Önt bármikor lehet hívni, remélem tényleg nem zavarok. Szeretnék egy lakást vásárolni.

- Ebben az esetben javasolnék egy személyes találkozót, ahol megbeszélhetnénk a részleteket. Megfelel önnek december 31-én 17 óra?

- Természetesen! Már nagyon várom! - ezzel letette a telefont és mindketten csak nézték egymást. Márk nem tudta eldönteni, hogy valójában a lakás vásárlás miatt hívta volna, vagy mert ez egy jó indok volt arra, hogy újra találkozzanak. Nem is akarta tudni, egyszerűen csak boldogság járta át, hiszen a válás óta nem igazán vágott bele bámilyen kapcsolatba, kivéve persze azt a pár egyéjszakás nőt.

- Akkor hamarosan! -mondta ki Márk ezt a pár szót, amely megtörte a kínos csendet.

- Hamarosan! - válaszolta Jázmin, majd mosolyogva hátat fordított. Ahogy sétált hazafele, nehezen tudta megállni, hogy visszanézzen, vajon ott áll-e még, vagy már ő is hazafelé sétál? A gondolatok csak úgy cikáztak a fejében, észre sem vette, hogy hazaért.