A kocsi ismét elindult, és a kínos csend is hamar elillant, mert Márk rögtön belendült, ha a munkáról volt szó. Folyamatosan ecsetelte a ház előnyeit, mintha csak egy vadidegennek mondta volna, de persze ő is tudta, hogy ez az egész kocsikázás többet jelent neki. Jázmin kifele bambult az ablakon, mivel még mindig kínosan érezte magát az egész helyzettől, éppen ezért próbálta elkerülni a szemkontaktust. Hallani hallotta a férfi szavait, néha válaszolt is, és az ablakból észrevette, hogy sokszor tekint felé, ő mégsem mert megfordulni. De egyszer csak hirtelen ötlettől vezérelve szakította félbe az ingatlanügynök mondatát, hogy megtudhassa végre az igazat.
- Miért utaztál velem a végállomásig? Karácsonykor...- karba tett kézzel várta a választ, mire a férfi azon nyomban lassítani kezdett. Leparkolt az út mellé, majd kissé felé fordulva elhangzott a rövid, tömör és főként egyszerű válasz.
- Miattad- és ahogy ezt kimondta, Jázmin szíve erősen kalapálni kezdett. Egyszerűen nem is értette, mi történik vele, mintha csak álmodná az egészet. Valójában remélte, hogy ez lesz a válasz, mégis furcsa volt ezt az ő szájából hallani. - Most én kérdezek! Te mit gondoltál, miért?- húzta fel szemöldökét egy pillanatra, és levette a kormányról mindkét kezét.
A lány próbálta összeszedni minden bátorságát, hogy azt mondhassa, ő is erre gondolt, de egyszerűen egy hang sem tudta elhagyni a száját. Csak nézték egymást, és miután kiderült, hogy nem lesz válasz a kérdésre, Márk egy sóhaj kíséretében a lány kézfejére tette a sajátját. Kissé végigsimított a lány pici ujjain, majd visszatette a kormányra. Alig volt ott pár másodpercet, Jázmin tekintete azonban mintha odaragadt volna. Hiába indultak tovább, ő még ekkor is érezte a meleg, gyengéd érintést, melyre mindennél jobban vágyott.
Ádám sosem volt hozzá ilyen gyengéd, ő valahogy mindig természetesnek vette, hogy együtt vannak. Soha nem is randiztak, mivel már régóta ismerték egymást, és egy házibuli alkalmával kerültek egymáshoz még közelebb. Pár elcsattant csók után úgy döntöttek, adnak egy esélyt a kapcsolatnak. Hát ennyi volt a történet... És ahogy teltek a hónapok, az a kevés romantika is kialudt a férfiból, majd felszállt a rózsaszín köd. Ennek ellenére Jázmin mégis szerette, ám a szakítás óta rájött, hogy ez az érzés valójában nem is szerelem, hanem sokkal inkább a megszokás volt már részéről is- Egyszerűen örült, hogy tartozhatott valakihez, és bízott abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Nem is tudta, mennyi ideig zárkózhatott gondolatai közé, amikor egy hangra lett figyelmes.
- Megérkeztünk. Jázmin kitekintett az autó párás ablakán, és visszanézett Márkra.
- Sajnálom, ha az imént nagyon tolakodó voltam, egyszerűen csak..... csak szükségem volt... az érintésre. - A szavak egyre halkabbá, és elnyújtottabbá váltak, és ahogy ezt kimondta, gondterhelten és zavartan masszírozta meg homlokát. Érződött a hangjában a megbánás, de ami sokkal inkább érdekelte Jázmint, az az, hogy hova tűnt a férfi magabiztossága? Már nem volt olyan határozott, sokkal inkább hasonlított egy kiskamaszra, aki várja a lány válaszát. És mire folytatta volna magyarázkodását, meghallotta azt, amit a legjobban szeretett volna.
- Nekem is!
SZIASZTOK!
Nem lett valami hosszú rész, de úgy éreztem, itt van vége a fejezetnek. Hamarosan megtudhatjátok, hogyan folytatódik ez a beszélgetés, és arra is fény derül, milyen a ház, amelyért ennyit autóztak. :) Ha tetszik a történet, írd le a véleményed, szavazz és oszd meg másokkal is! Puszi: Cinege
YOU ARE READING
Üldöz a szerelem...
Romance"- Nem lehet, hogy csak így akarod eladni nekem a házat? - vonta fel a legkevésbé komolyan szemöldökét, s közben nagyokat pislogott. - Nem lenne rossz taktika, ezt majd máshol bevetem, de most tényleg komolyan gondolom. Úgy éreztem magam, mintha...
