20+1 (NCT FF.)

~3. rész~

*Yumin*

A bátyám átölelt, én pedig a nyakába fúrtam a fejem. Hirtelen megnyugodtam egy kicsit, a testvérem karjaiban biztonságban éreztem magamat. Már egy kész felnőtt lett azóta, mióta utoljára láttam. Mondom ezt úgy, hogy én vagyok a fiatalabbik.

A meleg épületbe érve megborzongtam a gyors hőmérsékletváltozás miatt. Taeyong a lift felé vezetett, és megvártuk a másik két srácot is, akik olyan kedvesek voltak, hogy vitték a dolgaimat. A bátyám a liftben állva sem engedett el, és ez nem is zavart. Kellett egy ember közelsége most. Végigmértem a többieket. Mindketten magasak voltak, és körülbelül annyi évesek lehettek, mint a tesóm, aki...most huszonhét, talán? Te jó ég...annyi időt pazaroltunk el egymás nélkül.

Az egyiküknek lenőtt barna haja volt, és kicsit úgy nézett ki, mint egy herceg. Hozzám képest akkora volt, mint egy torony. Úgy, mint a másik. Ő is nagyon magas volt, de neki fekete haja volt, és valamiért megnyugtató volt, hogy ők is itt vannak. Biztosan nagyon kedvesek lehetnek, de majd később jobban megismerhetem őket. Csak attól félek, hogy egy hisztis lány túl nagy teher lesz nekik. Utálom, ha én vagyok az egyetlen felesleges ember valahol.

Kiszálltunk a liftből, és egy folyosón haladtunk, aztán a bátyám benyitott egy ajtón, ahol maga a káosz fogadott bennünket. Hat másik fiú gyilkolta egymást, úgy értem...ketten párnacsatáztak, ketten meg éppen valamin röhögtek, de úgy, ahogy még senkit sem hallottam. A másik kettő egyből ránk nézett, mire a többi is elhallgatott, és csak álltak, mintha lefagytak volna.

- Fiúk, ő itt a húgom, Yumin. Fogadjátok őt szeretettel.
Megköszörültem a torkomat, es megszólaltam, de a hangom így is rekedt, és fáradt volt.
- Sziasztok. Yumin vagyok.

Az egyikük előrelépett, és rám mosolygott.
- Doyoung vagyok, és örülök, hogy megismerhetlek.
Cuki volt, láttam, hogy tényleg nagyon lelkes.
- Jungwoo vagyok.- mosolygott rám egy másik.
- Én Mark.
- Én Haechan.
A másik kettő fiú is bemutatkozott. Taeil, és Jaehyun, ha jól emlékszem...

Taeyong aggódva nézett rám.
- Most pihenj egy kicsit, jó? Ülj le nyugodtan a kanapéra.
- Köszönöm.- motyogtam.

Levetettem a cipőmet, és leültem a kanapéra, majd felhúztam a lábaimat is. Borzasztóan éreztem magamat, akkor is, ha ezek a fiúk nagyon kedvesek voltak velem.

Taeyong leült mellém.
- És melyik dormba szeretnél majd költözni?
- Hogyhogy melyik?- zavarodtam meg.
- Anyánk nem is mondta?- kínosan nézett rám.
- Mit nem mondott?- kérdeztem, és egyre nyugtalanabbul éreztem magam.
Megvakarta a fejét.
- Hát..Mi huszan vagyunk.
- Úristen.- egy párnába temettem a fejem. Húsz felnőtt férfivel leszek összezárva. Mondjuk, jobb, mintha az utcán csöveznék...
Ő megforgatta a szemét, aztán elmosolyodott.
- De hidd el, amilyen idegesítőek, olyan imádnivalóak mind. Majd hozzászoksz.

Hirtelen egy fiú lépett be a lakásba. Lépett? Azt mondtam volna? Hát, inkább berúgta az ajtót, ha pontosíthatok.

- Sziaaaa! Én Jaemin vagyok, a leendő lelki támaszod!!- dobta le magát mellém vigyorogva. Egyáltalán nem zavartatta magát, és ez fura és vicces is volt egyben.

A bátyám arcára egy rejtett mosolyféle költözött, majd felállt, és elment.
- Én hagylak titeket dumálni!- intett hátra, és hallottam a hangján, hogy jól szórakozik. Fúú, meg fogom ütni, esküszöm. Hiába ismerem alig.

- Hali?- kérdeztem furán.
- Szeja.- vigyorgott még mindig, majd hirtelen elkomorodott.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy hiába nem ismerjük meg egymást, és a drága bátyád tíz perce írta meg nekünk, hogy jössz, én szívesen meghallgatlak. Ha kell. Vagy ha csak szimplán el szeretnéd mondani valakinek, én itt leszek. És egyébként ajánlom az Nct Dream dormját, mert te fix, hogy nem bírnád ki a 127 unitot.
- Ööh...mi?- ennyit tudtam kinyögni.
- Szivi, mi vagyunk az Nct. Összesen huszan vagyunk, de van három unit, az Nct Dream, 127, és a WayV, ami a kínai tagok csoportja. Mi k-pop idolok vagyunk.
- A-aha...- elgondolkodtam.
- Tényleg! Amikor pár éve még otthon éltem, tizenöt, vagy tizenhat éves lehettem, amikor megkérdeztem anyát, hogy mit dolgozik a testvérem. Azt mondta, hogy az ne érdekeljen engem, mert a bátyám egy nagyon rossz munkát választott magának, és hogy én ne kövessem a példát, eltiltott az internettől, nehogy megtudjam, ki ő.- mondtam ki egyszerűen.

Jaemin csak nézett rám.
- A te anyukád nagyon hülye- a szájára tette a kezét.
- Hoppá, bocsánat. Ezt nem akartam.
- Semmi baj, néha mindenki így gondolja.- nyugtattam meg.- Mármint...a szüleim nem átlagos gondolkodású emberek.
- Na, megnézed a Dreamie-k otthonát?- váltott témát.
Miért is ne?
- És kik a tagok?
Jaemin felvidult.
- Imádni fogod őket! Mark, Haechan, Chenle, Jeno, Renjun, Jisung, és én.
- És ők normálisak? Ugye?- reménykedtem.
- Á, dehogyis! Egyikünk sem az.- bólogatott.

Jó tudni.

Kimentünk a folyosóra, és Jaemin benyitott egy ajtón.
- Megjöttüüünk!!!- kiabált.
- Mit értesz azalatt, hogy "megjöttetek"?- gyanakodott valaki.
- Talán kijöhetnél a szobádból, te holdkóros, és meglátnád!- üvöltött újra újdonsült társam.
- Ó. Szia!- pislogott egy fiú meglepetten, miután kijött az egyik szobából. Ő volt az, aki az előbb kérdezett.
- Yumin vagyok, Taeyong húga, most költöztem ide, vagy mi, mert dobott a pasim, huszonkét éves vagyok, kedvenc színem a barackszín, kedvenc gyümölcsöm a cseresznye, és te ki vagy?- hadartam el.
- Jeno, Nct Dream tag, huszonhárom éves, kedvenc színem a zöld, a kedvenc gyümölcsöm meg a banán.- jött bele ő is.
- Mi a fasz...- bámult meg minket furán egy másik fiú, akit észre sem vettem, mert a szoba árnyékos oldalán ült, és éppen a mobilját nézte.
- Chenle, sssh! Így nem beszélünk!- szólta le valaki egy másik szobából.
- Renjun.- nyújtotta hirtelen valaki a kezét felém.
- Úristen!- ugrottam meg.
- Ne kérdezd, hogyan tud ilyen szinten lopakodni, vagy lesifotókat készíteni.- vonta meg a vállát egy másik srác, az, aki leszidta Chenle-t az előbb, a hangja alapján legalábbis.
- Az az én titkom marad.- nevetgélt Renjun.
- Kész a vacsora!- szólalt meg szintén egy másik tag a konyhából.
- Mark?- kérdeztem. Ő ott volt a 127 dormban is.
- Igen, drága?- szólt az illető az ajtóból.
- Adjáááá kaját!- Haechan, szintén egy 127 tag, visítva szaladt a konyhába. Csak azt nem tudom, mikor teleportált át ide.

- Ezt kell majd elviselnem?- döbbenten néztem Jaeminre, aki most valamiért hirtelen a legnormálisabbnak tűnt a szememben...
- Jaja. Amúgy ez azt jelenti, hogy végül a mi dormunkban leszel majd?- reménykedett.
- Talán. Na jó, igen.- vallottam be.
- Ezazz, egy új bestie!!!- örült meg.

Jó fejeknek tűntek ezek a fiúk. Meg kattantnak, hehe.

- De akkor előbb átmegyek Taeyonghoz, hogy áthozzam a bőröndöket!- szóltam.
- Ne jöjjek segíteni?- kérdezte Jaemin egyből.
- Nem, köszi. Most megpróbálok majd a jó ajtón bemenni.
- Sok szerencsét! Siess, mert vacsoraidő van!- intett utánam.
Bólintottam.

Bekopogtam a 127-es unit ajtaján.
A fekete hajú fiú nyitott ajtót.
- Gyere be.- csak ennyit mondott.
- Köszi...- kissé zavarba jöttem, nem szoktam hozzá, hogy mindenhol, de MINDENHOL csak fiúk vannak.

Kikerültem pár tagot, akik ismerősként köszöntek már nekem, (jól alkalmazkodnak, vagy mi) de a bátyámat nem találtam sehol.
- Hé, haver, nem tudod megmondani, hol van Taeyong?- kérdeztem meg egyiküket.
- De, csak fordulj be ott, és ott lesz a szobája, tesa.- mondta lazán a srác, beszállva a játékba.
- Kösziiii, hogy is hívnak? Jaj, bocsi, még nem jegyeztem meg a neved.- jöttem újra zavarba.
- Semmi baj, tesa. Amúgy Jaehyun.- vigyorgott szemtelenül rám.
- Á, értem. Köszi, haver!- biccentettem neki.

- Taeyong?- kopogtam be azon az ajtón, amit Jaehyun mondott.
- Gyere nyugodtan.- szólt ki.

Benyitottam, ő az ablaknál állt, és cigizett.
- Te dohányzol?- ütköztem meg.
- Nem mindig, de ne legyél ilyen naiv, cuki. Amennyi pénzt szerzünk az SM-nek, az a minimum, hogy a szobámban cigizhetek. Ja, és ez amúgy elektromos, ha nem tudnád.- láttam rajta, hogy viccelődik.
- Nagyon vicces vagy.
- Ez van, ezt kell szeretni.- vonta meg a vállát.
- Amúgy csak azért jöttem, hogy átköltözök a Dream dormba. A cuccaimért jöttem.

Becsukta az ablakot, és letette a cigijét.
- Tedd azt.- mondta.- Te már itt laksz, nem kell majd bejelentened, mikor mit szeretnél. Egy fiúkkal teli helyen nem is szokás. Amit akarsz, azt elveszed. Farkastörvények uralkodnak itt.- nevette el a végét.
- Te jó ég. Amúgy, megkaphatom a telefonszámod? Vagy a messengered. Mert hát ugye, már bármikor kellhet a segítséged, meg ilyenek.- újra zavarba jöttem. Már megint.
- Oké.- mosolygott.- Amúgy...jobban vagy?- komolyodott el, és tudtam, mire céloz.
- Igen. Köszönöm.- öleltem meg.
- Holnap menj át a WayV-s srácokhoz is, jó? Ők is meg akarnak ismerni.- mondta, miután elengedtem.
- Oké. Biztosan ők is jó arcok.
- Azok.
- El is felejtettem. A messengered?
- Egy pillanat.

Azután visszamentem. Az új otthonomba, az Nct Dream lakásába.