20+1 (NCT FF.)

~16.rész~

Elaludtam!- gondoltam, amikor a testvérem szobájában ébredtem.
A telefonom tükrében láttam, hogy a szemeim dagadtak voltak, és amint felültem, megszédültem. A többiek aggódó üzeneteit figyelmen kívül hagytam. Reménytelen eset vagyok. Egy számomra konkrétan ismeretlen fiú véleményén sírok. Ügyes vagy, Yumin, mit ne mondjak.
Na de hadd pihenjek még egy kicsit....

[•••]

Hangos zajra ébredtem. Az ajtót valaki hatalmas erővel próbálta kinyitni, de a szék megakadályozta ebben. Először halálra rémültem, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg a halálra rémült bátyám próbál bejönni, aki most azt hiszi, biztosan bántottam magamat. Elvettem az ajtó elől a széket, mire az kivágódott, és...

Három ember esett egyszerre rám. A fejemet bevertem az ágy sarkába, ahogy Johnny a 185 centijével rám borult. A bátyám és Doyoung egymásra estek.
- Au...- dörzsöltem meg a fájó pontot.
- Baszki.- csúszott ki a száján.
- Mi az?- néztem rá bágyadtan. A kezeimet vér áztatta.
- A fejem az, ugye?- értem hozzá.
- Nagyon fáj?- hajolt közelebb a bátyám.
- Nem. Miért fájna?- nyúltam most már két kézzel a hajamba.- Csak egy kicsit álmos vagyok.
- Most aludtál, nem?- kérdezte Doyoung.
- De. Miért?
- Tisztára úgy viselkedik, mint aki...- gondolkodott Johnny.
- Mint aki beütötte a fejét?! Na ne mondd!- förmedt rá Taeyong.

Elsötétült előttem a világ.

[•••]

- Mi történt vele?- hallottam.
- Beütötte a fejét.- felelt Johnny.
- Beütöttem, mert rám ugrottál.- sóhajtottam. Senki nem számított arra, hogy ébren vagyok.
Mind a heten összerezzentek, kivéve Jaehyunt, aki továbbra is zavartalanul hallgatta a beszélgetést, és Yutát, aki rám sem nézett. És még ő van megsértődve. Vagy nem is tudom már.

A kanapén feküdtem. De egyből felálltam, aminek az lett a következménye, hogy megszédültem, és térdre estem volna, ha Jungwoo el nem kapott volna.
- Azért ne siess annyira. Újra rosszul leszel majd.- szólt Johnny, akin úgy tűnt, egy kicsit bántja a dolog.
- Sajnálom, csak nem szeretnék....mindent elrontani. Ezentúl jobban igyekszem majd. Ígérem.

Furán néztek össze. Yuta most az először nézett fel. És láthatólag nem értett semmit.
- Értem.- rázta meg a fejét Taeyong, mintha pont nem értené. Megértem, nem hiányzott nekik egy drámás kislány.
- Nem számít. Mikor mehetek haza?- kérdeztem, mert minél előbb el akartam tűnni.
- Majd. Még ének training van nekik. Mark előbb írt.
- Értem.- keseredtem el.
- Addig játsszunk valamit!- indítványozta Taeil.
Senkinek nem volt ellenvetése, szóval leültek.
- Te nem jössz?- hívott Jungwoo olyan cuki arccal, hogy nem tudtam nemet mondani.
Leültem Yuta mellé, mert csak ott volt hely.

- Na szóval, a játék lényege az, hogy mindenki a baloldalon mellette ülő személynek el kell mondania, hogy mit kedvel benne a legjobban.- magyarázta a legidősebb.
A többiek egyből azt kezdték el mondani, hogy mennyire nyálas ez a játék, de én...
Amint ezt kimondta, úgy éreztem, egy vödör jeges vizet borítottak a nyakamba. Mit fogok mondani róla, ami jó?
Addig is a játék elkezdődött.
Taeil Johnny felé fordult.
- Legjobban a szarkazmusodat és a humorérzékedet kedvelem.- közölte vele. Mindenki tapsolt.

- Szeretem, hogy mindig támogatsz minket mindenben, amit csinálunk.- szólt a bátyámhoz, aki végig csak aranyosan mosolygott.
- Hé, jól vagy?- rázta meg a vállamat óvatosan Doyoung, aki a jobb oldalamon ült.
Csak ránéztem, mire egyől felállt, hogy helyet cseréljünk.

- Hát ti?- sajnos Jaehyun szemei nem kerülték el a kis akciónkat.
- Én csak...- vállaltam magamra a magyarázkodást egyből.
Doyoung arcán látszott, hogy erősen gondolkodik, mit mondhatna.
Nagy levegő.... most kiállok magamért. A japán felé fordultam.
- Yuta, csak annyit szeretnék mondani, és nem is biztos, hogy választ is szeretnék kapni erre, de egyszerűen fogalmam sincs, mi a problémád velem. Amióta itt vagyok, csendes vagy velem, és ez nem is zavar, de az, hogy sértegetsz, annak tényleg nem értem az okát. Nem próbálom magamat az ártatlan áldozatnak mutatni, hiszen túlélem, nem ez az első alkalom, hogy valaki beszólt nekem, de emiatt nem szeretek ide átjárni, mert nem érzem magamat jól abban a tudatban, hogy valamiért borzasztóan nem kedvelsz. A többiektől elnézést kérnék, mert nem nektek kellene hallgatnotok, de szemközt nem szeretnék veled beszélni, mert félek, hogy esetleg megint úgy járok, mint az eddig itt töltött két napon, hogy valamilyen oknál fogva így viselkedsz velem. Ezért szerettem volna elülni mellőled, mert; és ett kérlek ne vedd sértésnek, de az eddigi tapasztalataim alapján semmi jót nem tudnék rólad mondani, sajnálom....