20+1 (NCT FF.)

~21. rész~

- Milyen álom?- döbbentem meg.
- Egy álom. Uhh...rólad. És a múltadról.- Yuta az ismeretségünk kezdete óta most először tűnt zavartnak.
- A múltamról? És mióta tudja egy álom mutatni a valóságot? Kérlek, mondd el...mi volt az álomban?- kértem.
- Az édesanyáddal veszekedtél, aztán láttam hogy Chrishez költöztél.
Hirtelen, ahogy rájöttem mindenre, észre sem vettem de hangosan kiabálva feleltem.
Yuta hátrahőkölt.
- Akkor te voltál ott az álmomban?!
Most rajta volt a sor hogy megdöbbenjen.
- Hogy mi?
- Láttam, hogy ott voltál! Én a múltamról álmodtam, te pedig megjelentél az ÉN álmomban! Az nem a saját álmod volt.
- Értem...- nézett rám bizonytalanul.- De ilyen nem is létezik! Nem lehet megálmodni más álmát!
- Hát, pedig mi ezt most bizonyítottuk be.- vontam vállat.
- Dehogyis! Ez egy félreértés lehet csak.
Itt már kicsit türelmetlen voltam.
- Szerinted ez véletlen?
- Igen, az! Vagy ez esetben mondd meg te jobban, ha tudod, igen okos!- fonta össze a karjait.
- Hát, hogy nálad okosabb vagyok, az biztos. Ugyanis kisgyerek módra viselkedsz!
- Én? Ne hülyéskedj, te vagy öt évvel fiatalabb!
- Attól hogy fiatalabb vagyok, lehetek értelmesebb mint te. Amúgy csak négy év, matekzseni.
- Honnan kellene tudnom, mikor születtél?- csattant fel.
- Éppen ez az! Láttad a naplót, nem? Ott volt gyöngy betűkkel leírva! Ezek szerint a látásod sem a legjobb.- vittem be a találatot egy elégedett mosollyal.
- Te csak ne gyere a látásommal! A strandon sem vetted észre hogy Johnny fel fog emelni!
- Már hogy vettem volna, a víz alatt volt! Én meg vagy húsz centivel kisebb vagyok mint ő!- vágtam vissza.

- Hé, gyerekek, befejeznétek?- szólalt meg Jaehyun mellőlünk, aki valószínűleg eddig is az érett társalgásunknak lehetett szenvedő tanúja.
- Hogyne.- feleltünk egyszerre, miután kellően megijedtünk tőle.
- Csak mert az Nct Dream már szólt hogy késel a vacsoráról.- vont vállat.
- Tényleg!- kaptam a szám elé. El is felejtettem hogy rám várnak.
Miután visszamentünka többiek közé, Taeyong odajött hozzám.
- Szerintem ennyi dráma elég volt mára. Majd holnap kipihenten mindent megbeszélünk. Menj enni és aludj egyet.

Minden ellenkezés nélkül, fásultan bólintottam, és az ajtó felé indultam.
- Ha nem baj, most nem kísérlek ell, sok mindent el kell pakolni amit a strandra vittünk. Jó éjt!- mielőtt magamhoz tértem volna, magához ölelt, és a fejét a vállamba fúrta.
- Nem fogom engedni, hogy az pszichopata többé akár a légteredbe merészkedjen.- a hangja nem hallatszott tisztán, ahogy még mindig engem szorongatott.
- Jó éjt, Taeyong.- mondtam halkan és én is megöleltem.
- Menned kell. Egyél valamit. És pihenj.- eltolt magától.
- Holnap találkozunk!- intettem, ő pedig az ajtóból nézte ahogy elmentem.

- Végre itt vagy! Éhesek vagyunk már!- nyafogott Jaemin nyilván azzal a szándékkal hogy kicsit bosszantson.
- De még kész sincsen a kaja!- mutattam a főzőlapra, amin még a szemmel láthatóan félkész állapotban lévő ételre, amivel Mark foglalkozott éppen.
- Ja, tudom.- vigyorgott rám.
- Nagyon vicces valaki!- csaptam a vállára nevetve, hogy elhaladtam mellette, és leültem egy székre. A telefonom jó sok értesítést mutatott.

~Kun Gyilkos Klub~

"Liu Yangyang felvett a csoportba."

Yangyang:
Szia Yumin! Szóval arra gondoltunk hogy ugye eléggé kedvelünk téged, és hogy csinálunk egy csoportot amiben te is benne leszel!

Yumin:
Aww ez aranyos🫠 és ki ötlete volt ez amúgy?

Yangyang:
Mindannyiunké🪽😇🪽

Kun:
HÉ, MÉGIS MI A CSOPORT NEVE?!

Ten:
Szopás 😂😂😂

Kun:
Igen, Ten? Most éppen a konyhában vagyok, egy késsel a kezemben, mert főzök, de bemehetek a szobádba rendet tenni ha már ennyire akarod 😇