20+1 (NCT FF.)

~14. rész~

*Yumin*

- Játsszunk valamit!- ült le az asztalhoz Chenle.
- Játsszunk.- vontam meg a vállamat.
- Nekem mindegy.- mondta Jisung.

Lassan mind leültek, és nekem akkor esett ki, mire megy ki ez az egész "játék", amikor mindenki csak rám nézett.
Zavartan elnevettem magamat.
- Ha valamire kíváncsiak vagytok, csak kérdezzetek!
Úgy tűnt, eltaláltam a szándékukat, mert mind megkönnyebbülten kifújták a levegőt.
- Renjun ötlete volt!- mondta egyből Chenle, mire az illető dühösen nézett rá, majd felém fordult és kicsit félénkebb hangon folytatta.
- Csak ugye az van, hogy nekünk nincsenek nagyon lány barátaink, és most hogy ide költöztél, szeretnénk jobban megismerni téged, egyrészt, mert ha velünk élsz, nem szeretnénk, hogy idegen maradj számunkra, másrészt pedig szimpatikus vagy nekünk. 
- Ti is azok vagytok nekem!- hatódtam meg azonnal.
- Szóval... ennek az lesz a lényege, persze  csak ha te is benne vagy, hogy valaki mond egy kérdést, és arra mindenkinek válaszolnia kell, így nem csak te fogsz beszélni magadról, hanem te is megismersz minket.
- De ugye minden, ami itt elhangzik, köztünk marad?- kérdeztem a biztonság kedvéért.
- Hát persze!- ült le mellém Jaemin, aki eddig pár méterről hallgatott minket.

- És ha szabad kérdeznem, milyen típusú kérdések lesznek?
Haechan úgy próbált elfojtani egy ravasz mosolyt, hogy lefelé nézett, de engem nem tudott átverni.
- Haechan, mégis milyen kérdések lesznek?!- ismételtem meg, mostmár egy sokkal hisztérikusabb hangnemben. Mindenki felnevetett.
- Nem kell félned. Ha mondjuk mégis olyan kérdés lenne, emlékeztetnélek rá, hogy majd nekünk is meg kell válaszolnunk.
- Ennek most meg kellene nyugtatnia, ugye?- ráztam a fejemet.
- Yumin, ugye tudod, hogy ezt szórakozásból csináljuk? Hogy jól érezzük magunkat. Szóval ne stresszelj! Senki nem fogja a másikat bántani azokkal, amit megoszt.
- Mit is hittem... sajnálom, úgy tűnhettem, mint aki egyáltalán nem bízik bennetek!- szégyelltem el magamat.
- Semmi baj!- nyomorgatott meg Jaemin egy jó erős öleléssel.

- Kezdjen Jeno!- indította el a játékot Mark.
- Hát jó...- gondolkodott el a szólított. -Akkor...kinek mi a félelme? Esetleg fóbiák?
- Milyen sorrendben haladunk?- kérdezte Jisung.
- Legyen úgy, hogy Mark-Jeno-Jaemin-Yumin-Renjun-Chenle-Én!- mondta Haechan.

- Akkor... Kezdek én.- csapta össze a tenyerét Jaemin.
- Én trypanofóbiás vagyok, ami azt jelenti, hogy félek a tűktől.- vallotta be, és a válaszán csak Jeno nem lepődött meg valamiért.
- Szóval ezért nem akartad a covid- vakcinát beadatni!- értette meg Chenle.- De miért nem mondtad el eddig?
- Mert a félelmem. És arról nem szoktam nagyon beszélni másoknak.

- Akkor én jövök, ugye?- kérdeztem. Most végre beszélek valakiknek a félelmeimről...
- Igazából... régebben pszichológus is megállapította, hogy szociális szorongásom volt, test-és önképzavaros vagyok...mi van még? Anorexiás voltam évekig, és félek attól, hogy valaki egyszer meg fog erőszakolni...- a vallomásom végén a tenyerembe temettem az arcomat. - Agrafóbiának hívják.
- Úristen.- nézett rám Mark.- Én ezt ki sem néztem volna belőled!
- Nem kell kinézni, akkor is ott van...- feleltem.

- És... szeretnél róluk beszélni?- ajánlotta fel Jeno.
- Lehet?- kérdeztem vissza.
- Persze.- mosolygott bátorítóan.
- Szóval. A testemet azért nem szeretem, mert...ez azt hiszem, a szüleim miatt lehet. Hat éves voltam, amikor az anyám felnőtteknek előállított diétára fogott, mert kövérnek gondolt engem. Nagyon lefogytam akkor, és az érzés, hogy túlsúlyos vagyok, a mai napig bennem maradt, innen az anorexia. Gyerekkoromban sokat szidtak, és hasonlítottak másokhoz, amit szintén traumaként éltem meg. Kicsi voltam ehhez... És az utolsó...hát, valakinek fel kell tennie a jó kérdést, és akkor válaszolok.

Haechan rám nézett, és abból a pillanatban kitaláltam, hogy tudja. A jó kérdést fogja feltenni.
- Kérdezhetek én előbb?- emelte fel a kezét.
- Én még úgy sem tudom, mit akarok, szóval csak nyugodtan.- felelte Chenle.

Ő a szemembe nézett, és kérdezett:
- Ki szűz és ki nem?

- Én nem.- mondta Jaemin.
-  Én sem.- mondta Jeno.
Mindenki ezt mondta, kivéve...
Jisung, és én.

- Mentség?- vihogott Jisungra Chenle.
- Még nem próbáltam.
- Én pedig nem szeretném kipróbálni...

Mind rám néztek.
- A régi barátommal, Chrissel szerettem volna először csinálni, de nagyon nyomult. Minden alkalommal, amikor rám mozdult, csúnyán beszélt, káromkodott. Lehet, hogy ennek izgató hatással kellett volna, hogy legyen rám, de én csak...
- Undorodtál tőle.- bólintott Jaemin.
- Igen. Tudta, de nem érdekelte, hogy még sosem csináltam, és hogy félek. Én csak azt szerettem volna, hogy először óvatos legyen. Volt, amikor csak azután tért magához, hogy kiabáltam vele, volt amikor tovább is el kellett mennem. Már többször is majdnem megerőszakolt. Innen jön a félelmem.
- Perverz állat!- rázta meg a fejét Jeno.

Nem ezt szerettem volna elérni, de Chris ennyivel kivívta az egész Dream csapat gyűlöletét.
A téma lassan terelődött el, és az estét leginkább hangos nevetések jellemezték. Azt hiszem, új barátokat szereztem.

[•••]

Befejeztük a játékot, és megvacsoráztunk. Megfürödtem, és rendbe hoztam magamat elalvás előtt. Amikor beléptem az ajtón, Jaemin már ott volt, és a telefonját nézte.
Hullafáradt voltam, plusz még mindig nagyon dühös. Az a kis hülye még megbánja... Igen, Yutáról beszélek.
_______________________________________

És itt is vagyok egy új résszel! Nem tudom pontosan meddig nem voltam elérhető itt, de nekem nagyon sok időnek tűnt.
Ez a rész talán kicsit komolyabb hangvételű, mert Yumin itt beszél a múltbeli traumáiról :(((

És köszönöm Normalkids123456, hogy végig vártál rá! ^^