20+1 (NCT FF.)

~8. rész~

Pizsamában jöttem ki a fürdőből, mire Jeno már lökdöste is be Renjunt, aki viszont nem hagyta magát, és megharapta, aztán végül elment. Békés, nyugodt hétköznapok.

Olyan...fura. Mintha elfelejtettem volna valamit. Ezen gondolkozva léptem be a szobába, ahol Jaemin a földön ülve nyújtott.
- Mi jár a fejedben?- kérdezte szórakozott arckifejezéssel.
- Á, semmi, csak...úgy érzem, mintha- próbáltam kifejezni magamat. Aztán elkerekedett szemmel realizáltam, a tényt, miszerint...- Ó BASSZAMEG, A MUNKÁM!

Ő pislogás nélkül bámult rám pár másodpercig, majd kitört belőle a röhögés.
- Hogyan tudtad elfelejteni a munkádat?
Idegesen dörzsöltem meg az arcomat.
- Fogalmam sincsen! Csak annyira...mindent elrontok! Először elhagy az a hülye, aztán meg ez! Hadd öljem már meg magamat!- üvöltöztem.
- Figyelj, szerintem...- szólalt meg Jaemin óvatosan.
- Annyira sajnálom! Nem kellett volna lekiabálnom a fejedet...- váltottam hangulatot gyorsan.
Kitört belőlem a zokogás, és mint egy hisztis kislány, levágtam magamat arccal az ágyra.
Jaeminnek megvolt a lélekjelenléte, és leült mellém megvigasztalni.
-...szerintem mondj fel.- szólalt meg egy kisebb csönd után.

- Tessék?!- emeltem fel a fejemet. A tükörben pont láttam a fejemet, és egyszerűen varázslatosan néztem ki; kócos haj, vörös, kisírt szemek, mellé pedig természetellenesen sápadt arc. Nem kellett volna sírnom. Attól csak még rondább leszek.
- Mondj fel.- ismételte meg.- Kihagytál legalább három vagy négy napot, ráadásul nem is vagy abban az állapotban, hogy dolgozz.
- Egészen biztosan nem.- estem kisebb pánikba.- Akkor ki fizeti a...mindent?
Mikor a szemébe néztem, konkrétan láttam a kirajzolódó ötletét.

- Nem. Nem, azt nem gondolhatod komolyan! Nem fogtok ti eltartani!!! Eleve már annak is örülhetek, hogy van hol lennem. Nem, nem, és nem...- mondtam egyre elhalkuló hanggal.

A legrosszabb az volt, hogy én is jól tudtam; dolgozni nem tudok, és pénzt szerezni sem.

- Tedd meg minél hamarabb, légy túl rajta. A másik miatt meg ne legyen lelkiismeret- furdalásod. Nem fogunk magadra hagyni egy ilyen helyzetben, erre ne is gondolj.- ezt mind nagyon nyugodtan mondta, és valamiért én is kicsit több reménnyel gondoltam a dologra.
Vettem egy nagy levegőt, megfogtam a telefonomat, és...

Már hívtam is a főnökömet.

_______________________________________

Na ez most ilyen rövid lett🫰