20+1 (NCT FF.)

~12. rész~

A kora reggelben komótosan öltöztem az egész alakos tükör előtt, és a pólómat felvéve szomorúan realizáltam, hogy még mindig nem fogytam egy dekát sem.
Már teljesen éber voltam, mert hiába voltak a lehető leghalkabbak, a Dream csapat felkeltett hajnali készülődésükkel. Lecseréltem a kötéseket, és telefonommal a kezemben ballagtam ki a konyhába. Amíg a fagyos saláta a mikróban olvadt, kiálltam az ablakba, és beszívtam a "friss" szöuli levegőt. Ezt azonnal meg is bántam, mert egyből köhögőrohamot kaptam.

Gyorsan becsuktam az ablakot, és kivettem az azóta felforrt kajámat, és miután az órára pillantottam, rájöttem,hogy álmodozás helyett akár siethetnék is, mert a drága testvérem addig is netán idegrohamot talál kapni, hogy "bántottam magamat".
Komolyra véve a szót, van oka aggódni. Tegnap valószínűleg kicsit romlott a bizalma irántam... És azóta én is megbántam, hogy a pengéhez fordultam. Egyrészt, amint kinyújtottam a kezeimet, húzódott rajta a vágás helye, és néha ki is vérzett, másrészt nem szerettem volna olyannak tűnni a tagok szemében, aki könnyen feladja.

De a borotva mégis olyan könnyen vágta át a bőrömet... Túl nagy volt a kísértés. Az volt az első alkalom, hogy tényleg megsértettem magamat. És már is bánom.

Fejemet megrázva tértem vissza a valóságba depresszív gondolataim elől. Megtörtént, nem tudom visszacsinálni; tehát a jelenre kell fókuszálnom.

Fintorogva gyűrtem le a forró ételt, ami valamiért nem esett jól a korai órában. Gyorsan elmostam a tányér- és poharamat.
Felkaptam a telefonomat, és az sietve távoztam. Viszont amikor már félúton voltam, eszembe jutott, hogy elfelejtettem hozni az airpods fülhallgatómat, szóval bosszúsan szaladtam vissza, majd jöttem újra. Óvatosan kopogtam, de senki nem válaszolt. Résnyire nyitottam az ajtót, és láttam, hogy az egész lakás üres. Összeráncolt szemöldökkel álltam meg, és vártam pár pillanatig, de semmi életjel.
Úgy döntöttem, körbejárom a szobákat, hátha...
Az első hely a konyha volt, amit megnéztem, ahol egyből észrevettem a pulton heverő cetlit.

"Hugi, reggel próbálunk, de nyugodtan maradj, ha éhes vagy, a hűtőben mindent megtalálsz, amúgy meg pihenj csak
TY❤️"

Elmosolyodtam az aranyos üzeneten. Mivel a forró salátával nem laktam jól, kinyitottam a hűtőajtót, és a vadászat mellett döntöttem. Találtam egy kis doboz mochit, és epret, amiket gondolkodás nélkül vettem ki a hűtőből. Az epreket megmostam és tányérba tettem, a mochit pedig egy másikba.

Hmm, jut eszembe, szomjas is vagyok... Találtam egy bontott üveg fahéjas kólát, amit pedig egy pohárban szolgáltam fel magamnak. Leültem a Tv elé, és nekiálltam random műsorokat nézni, közben elpusztítottam az összes kaját. Kényelmesen elfeküdtem, és hamar bealudtam.

[•••]

Közeli hangokra ébredtem.

- De cukiii!
- Csend már, hagyd aludni!
- De hát na, most--
A félbehagyott mondatot egy hangos csattanás követte, majd vihogás.
Ezt már nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Kérdő tekintettel ültem fel egy másodperc alatt, majd az elém táruló látvány miatt egyből elröhögtem magamat.

Haechan és Jungwoo éppen az orrom előtt mérték össze az erejüket, úgy hogy a 127 maknaeja ráugrott a másikra, aki görnyedt háttal nyöszörgött.
- Sérvet kaptál, vagy mi?- dörzsöltem meg a szememet álmosan.
- Nagy valószínűséggel.- sziszegte ő.
- Jaj, ne! Most felkeltettünk?- játszotta magát Haechan, mire csak megdobtam egy párnával.
- Á, dehogyis...
- Na na, csak semmi erőszak!

- Amúgy mennyit aludtam?- kérdeztem őket.
- Attól függ, mikor jöttél?- mosolygott az azóta megérkezett Jaehyun.
- Hétkor.- feleltem.
- Rohadt korai voltál!- csóválta meg a fejét.- Nem tudtál aludni?
- Mondhatni...Arra keltem, hogy Jisung eltört egy bögrét.- válaszoltam, mire nevetni kezdett.
- Amúgy kilenc óra van.- mondta.
Szóval két órán keresztül hevertem itt.
- Csipkerózsika.- biccentett a japán, miután belépett az ajtón.
- Haha, vicces vagy...- hajítottam utána (is) egy párnát.
- És még rongál is.- vonta meg a vállát.
Inkább hagytam.

- Yumin!- hallottam meg Doyoungot, aki egyből megölelt.
- Mihez van kedved ma?- lelkesedett olyan édesen, hogy teljesen feltöltődtem energiával.
- Mit lehet itt csinálni?- kérdeztem vissza.
Gondolkodott egy kicsit, és felcsillant a szeme.
- Beszélgethetünk, megmutathatom pár zenénket, ilyesmi.
- Jól hangzik!- pördültem meg izgatottan.

- De kis aranyos.- szólalt meg Johnny, aki a konyhában fogyasztott valami pót-reggeli szerűséget.
- Csak szólok, hogy ez a kis aranyos megette a fél hűtő tartalmát!- tűnt fel a bátyám is szintén a konyhából.
- Taeyong!- köszöntöttem őt is.
- Jobban vagy tegnap óta?- aggódott egyből.
- Semmi bajom, csak le lettem csipkerózsikázva!- mondtam bosszúsan.
Belőle kitört a nevetés.
- Valami vicces?- kérdeztem értetlenül.
- Semmi, semmi...

Öt perc múlva Doyoung mellett ültem a Tv előtt, ő pedig a Youtube-on keresett rá magukra.
- Kíváncsi vagyok rátok!- mosolyogtam megállás nélkül.
- Melyik legyen?- a távirányítóval a Tv felé bökött, ahol a youtube sok videoklipet ajánlott.
- Legyen az!
- Make A Wish?- kérdezte.
- Ha az a neve, akkor igen.- bólogattam.

Egy gyors reklám után be is kapcsolt a klip.
- Az ott a bátyám?- kerekedett el a szemem, amikor megláttam egy kék hajú Taeyongot a képernyőn.
- Igen, az ott pedig Jaehyun.- bólintott.
- Nagyon fancy!- mondtam.
- Akkor néztem ki a legjobban.- jelent meg az emlegetett személy, és leült mellénk.
Megláttam egy olyan fiút a képen, akivel még egészen biztosan nem beszéltem élőben.
- És ő ki?
- Ő Lucas.- Doyoung hangja most halkabbnak és szomorúbbnak tűnt.
- Vele még nem is találkoztam.- csodálkoztam.
- És valószínűleg nem is fogsz...- mondta Yuta, aki eddig észrevétlenül mögöttünk állt, majd elment.
Nem értettem.
- Őt sem ismerem...- suttogtam, amikor megláttam egy másik ismeretlen fiút, és hirtelen valami derengeni kezdett.
- Ők... ők már nincsenek az NCTben, ugye?
- Nem, már egy hónapja.- mosolygott össze szomorúan a két tag.
- Sajnálom.
- Nem kell, nem te tehetsz róla...- mondta Jaehyun.

- Dejunnak olyan szép hangja van!- örültem meg a kínai tagnak.
Egyetértően helyeseltek.

[•••]

- Ez a szám fura, de nagyon könnyen megjegyezhető.- állapítottam meg, miközben a Sticker-t hallgattuk.

[•••]

- És mi az az NCT U?- kérdeztem.
- Amikor mindhárom alegységból kiválogatnak tagokat, és létrehoznak egy új unitot, ami nem végleges. És nekik lesz egy számuk.- magyarázta Doyoung.
- Akkor te már voltál "U" tag, ugye?
- Mindenki volt már NCT U tag.

- Hé, NCT U tagok, mi lenne, ha jönnétek enni?- szólalt meg a bátyám a konyhából.
- Ennyi ideig néztük volna ezt?- lepődtem meg.
- Na gyere.- lökdösött konkrétan oda az asztalhoz.
- De nem vagyok éhes!- ellenkeztem.
- De az vagy.- röhögött, mert látta, hogy már le is ültem.
- Jó, lehet, hogy kicsit megéheztem, de tényleg csak egy kicsit!- bizonygattam.
- Éhenkórász vagy.- nevetett ki Taeil.
- Nem is.- sértődtem be.
- De, hiszen hallottad! Te kis éhenkórász.- gonoszkodott Yuta, aki leült elém.
- Mondjátok, ő mindig ilyen?- fordultam a többiek felé.
- Legtöbbször, de amúgy nagyon jó fej tud lenni, sőt- tettetett meglepődöttséget Johnny- van akiket még kifejezetten bír is.

- Gondolom én nem vagyok közöttük, mert kábé tegnap óta úgy viselkedik velem, mint egy bunkó.- vontam meg a vállam.
Mindenki elnémult, és döbbentem néztek rám.
- Te...nagyon szókimondó vagy.- jegyezte meg egy fél perc néma csend után Jungwoo.
- Talán. De lehet, hogy csak őszinte.- néztem Yuta szemébe, aki csak mosolyogva megcsóválta a fejét.Nem úgy tűnt, mint aki megbánta minden tettét.Én meg beszóltam egy idősebbnek...

- Na jó, törjük meg ezt a kínos csendet!- kiáltott Taeyong.
- Jó ötlet.- nevettem fel.
Mindenki elnevette magát.
_______________________________________

Hello mindenki! Több nap kihagyás után itt vagyok újra egy résszel! Remélem tetszett :3
Egyébként egyáltalán nem bánom, ha kommentben véleményeket kapok, sőt örülnék neki😅
Have a nice day!