20+1 (NCT FF.)

~1. rész ~

"Hát még mindig nem érted? Te már nem kellesz többé. Már nem érdekelsz, Lee Yumin."

Ezt mondta az exem, miközben átkarolta a festett szőke hajú lányt, aki ártatlanul pislogott rám. Annyira sírtam, hogy alig láttam. Szédültem, és zúgott a fejem, a gondolataim őrülten kergették egymást, képtelen voltam akár megszólalni is. Remegve, csak is előre nézve pakoltam a bőröndjeimbe. Olyan volt az egész, mint egy lázálom. Hallottam Chris és a ribanca beszélgetését, de csak hallottam, nem értettem, és nem is akartam érteni semmit se belőle. Eddig azt hittem, le tudnám élni az egész életem ezzel a csodás fiúval, de most az álom kipukkadt akár egy rágógumi, hirtelen visszaestem a hidegrázós, könyörtelen valóságba, és a Chrisről alkotott képem elszállt. Már csak egy öntelt, nagyképű seggfejet láttam, senki mást. Mintha nyakon öntöttek volna egy vödör jeges vízzel.

Köszönés nélkül léptem ki az ajtón, és úgy vágtam be magam mögött, hogy kitört az üveg belőle, és hatalmasat rázkódott. Máskor ez meglepett volna, de most csak magamra tudtam gondolni. Az egyik szomszéd már ki is üvöltött a lépcsőházba, hogy álljak le. Olyat tettem, amit sosem mertem volna, de elvakított a csalódás: visszaordítottam, hogy fogja be a pofáját, meg hogy menjen a picsába. Kiszaladtam az esőre, és a kisírt, felforrósodott bőrömet kellemes frissítőként érték a hűvös cseppek. Egy trikó, és egy vékony leggings volt rajtam, és már rohadtul nem érdekelt semmi. A sós, forró könnyeim egybefolytak az esővízzel . Futni kezdtem, a bőröndömet ráncigálva.

Öt perc múlva átfagyva kuporogtam egy közeli buszmegálló betonalapján, és őszintén fogalmam sem volt, mit tegyek. Felhívtam a barátnőimet, de egyikük sem ért rá, hogy velem törődjön, vagy befogadjon pár napra, amíg rendeztem az ügyeimet. Pár ember csövesnek nézett, és undorodva meredtek rám, mások sajnálkozva letettek elém egy kevés pénzt. Ilyen nyomorultan festettem volna?

A telefonom lemerülőben volt, már két napja nem töltöttem fel, mert múlt hajnalban is Chris lehúzta a töltőről. A rohadék! Fellángoltak bennem a sérelmeim, akármilyen gyerekesek is voltak, ezért is őt okoltam. Legszívesebben mindent ráfogtam volna abban a pillanatban.

Pár hete már nem járt haza rendesen, és egyre több nem fogadott hívást találtam a telefonján. Nem kért vacsorát, valamiért sosem volt éhes. Azt gondoltam, hogy a munkahelyén már evett valamit. Ó, hogy milyen igazam volt! Tényleg evett. Csakhogy éppen egy étteremben, az új kurvájával. Megtaláltam a számlát a kukában, akkor dobta ki, amikor hazaért. Azt hazudta, hogy üzleti vacsora volt. Egyre többet járt be, és volt amikor csak hajnalban, leizzadva, viszont nagy jókedvvel tért vissza, én pedig nem tudtam hová tenni a viselkedését. Nem vettem észre az árulkodó jeleket. Vagy nem akartam észrevenni.

Egy busz állt meg a megálló mellett, és jól lefröcskölt sáros vízzel a pocsolyából. Intettem, hogy nem utazok, és továbbment.
A névjegyek között megakadt a szemem anyuén. Nem akartam zavarni, olyan boldog lehet éppen most, hiszen végre el tudott menni apával a sok éve tervezgetett külföldi utazásra, és ha a hülyeségeimmel zaklatnám, fix hogy egyből hazajönne intézkedni. De most megérdemli a pihenést.

Mégis rányomtam a hívás gombra.

- Szia, Yumin! Hogy vagy?- boldog nak tűnt a hangja alapján.
- Anya, én...- sírva fakadtam.
- Mi a baj, szívem?- hallottam, hogy nagyon megrémült, és elszégyelltem magamat, hogy egyből ezzel zaklatom.
- Chris kidobott! Az az undorító patkány kidobott, miután felhozta a csaját a közös lakásunkba! - bőgtem, mint egy óvodás.
- Ezt csakúgy nem teheti. Közösen fizettetek azért a lakásért! Ha nem fizet neked, jelentsd fel!
De jó, őt most is csak a pénz érdekli, érzéseim, olyanok meg nincsenek, mi? De hát mit is vártam...
- De anya! Most gyakorlatilag nincs otthonom! Mégis hová menjek?

Éreztem, hogy elgondolkozik.

Vajon van valami ötlete? Vagy ki kell várnom, amíg kábé pár hónap múlva hazajönnek Koreába. Kirázott a hideg.

De ekkor váratlanul megszólalt.

- Menj, költözz a bátyádhoz. Én majd szólok neki.

_______________________________________

Ez lett volna az első rész, remélem tetszett🌱

~NeosFlower~