Gyengeség vagy Erősség

20.rész

Aria Bianchi:

Reggel arra ébredek, hogy két kar ölel magához. Két férfi kar. Ennek tudatában elönt a pánik és a rossz emlékek. Sírni kezdek és kiabálni: „Ne érj hozzám! Eressz el!"  Nem tudom meddig csinálom ezt, de arra nyugszom le, hogy Lia ölel meg. Ő, hogy kerül ide?

-Semmi baj. Semmi baj. -Mondogatja, miközben a hajam simogatja. -Biztonságban vagy.

-Damian merre van? -Kérdezem szipogva.

-Itt vagyok. -Lép oda hozzám, mire én nyakába csimpaszkodom és a nyakhajlatába szipogok. -Feküdj vissza! Az orvos mindjárt itt lesz.

Miután az orvos lekezelte a sérüléseimet, majd Damian-nal kimentek és Lia-val maradtam.

-Elmeséled, hogy mi történt abban a konténerben veled? -Kérdezte óvatosan.  De én nem tudtam válaszolni egyszerűen csak elkezdtem sírni. -Semmi baj. Hé, van egy ötletem! -Csillant fel a szeme. És, amikor ilyen az sosem jelent jót.

-Mire gondolsz?

Miután sikerült kivonszolnia az ágyból, majd a szobából, meg nem álltunk az udvari lőtérig.

-Honnan tudsz te erről a helyről?

-Az este nem akartalak magadra hagyni ezért Torossi felajánlotta a vendégszobáját, de nem tudtam aludni ezért sétálgattam és akkor bukkantam. Szóval most kipróbáljuk!

-Te hülye vagy, nekem meg nincs hozzá kedvem.

-Na csak egyet. Jobban fogod érezni magad. Létsziiii.

-De csak is egyet! -Feláltam a cél tábla elé és céloztam. Mikor elsült a fegyver, mintha egy hatalmas súly esett volna le rólam. Nem tudtam abba, hagyni még megnem könnyebültem.

Damian Torossi:

Miután elmesélte milyen sérülései is vannak Aria-nak muszáj volt levezetnem a dühömet, ezért lementem a pincébe, ahol az a féreg volt, aki hozzá mert nyúlni ahhoz, ami az enyém.

Már éppen szét vertem a fickót, mikor lövéseket hallottam, ezért rohantam is felfelé. Az előtérben Fede és Liam értetlen pillantásával találtam szembe magam.

-Ti is hallottátok? -Kérdeztem tőlük.

-Azt hittük az elsőnél, hogy te vagy az.

-És a többi baszki? -Kirontottam az ajtón és követtem a lövések hangját.

A lőtérre érve Aria-t és Lia-t pillantottam meg.

-Itt meg mi a fene történik? -Emeltem fel a hangom. Aria abbahagyta a lövéseket, de a fegyvert még nem eresztette le. Hátra fordult és egyenesen rám szegezte a pisztolyt.

-Aria! Mit csinálsz? Tedd azt le! -Nem válaszolt semmit, csak meg húzta a ravaszt. Nem történt semmi. Üres volt a tár és ő ezt nagyon is jól tudta. -Mi a fasz? Te megörültél?! -Kérdeztem mikor a többiek bementek, mert érezték most jön a „nagy beszélgetés".

-Ez még kellett. -Nevet hangosan. Istenem nevet! És ez a hang, a nevetése nekem mindent megér.

-Mégis mihez kellett? -Kérdem.

-Ahhoz, hogy megnyugodjak és teljesen megbocsátsak neked. Feltéve, ha még mindig ezt akarod?

-Nem tudom Aria. Mármint akarlak téged és szeretni akarlak, de...

-De...?

-Ebben a világban, az én világomban nem lehet. Nem lehetek gyenge, mert valaki, a szerelem gyengévé tesz.