Gyengeség vagy Erősség

22.rész

Aria Bianchi:

Már a nappaliban ülünk mind a négyen és Damian sebeit tisztítom, mikor felsziszen.

-Nagyon fáj?

-Nem, kibírom. -Szűrte ki fogai között. Ezért most direkt nyomtam meg a sebét, mire felsziszent.

-Ne hazudj! Mégis, hogy képzelted ezt az egészet?! -Kezdtem kiabálni vele.

-Ez nem tartozik rád. -Csak ennyit mondott.

-Még, hogy nem tartozik rám?! Meg is halhatál volna.

-Mondtam, hogy ne szólj neki róla. -Mondta Federico-nak , mintha ott sem lennék.

-Miért szerinted nem veszem észre, hogy nem vagy itthon?

-Miért mondtad el neki? -Nézett továbbra is levegőnek .

-Átadom nektek, ha titeket nem néz levegőnek. -Mentem fel a lépcsőn. Bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Levettem a ruhám és beálltam a zuhany alá. A forróvíz végig folyt a testemen és felperzselte bőröm. De a szívem hideg maradt. Hideg volt, mert az ember, akit szeretek átnézz rajtam miután megmentettem. Mikor már az egész helyiség tele volt meleg párával, elzártam a vízet és egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a szobába a pizsamámért. Az ágyon Damian ült és, ahogy nyílt az ajtó felkapta fejét és rám nézett:

-Aria! -Szólított meg, de én a ruhámmal a kezemben visszamentem a fürdőbe és bevágtam előtte az ajtót. Gyors felöltöztem és visszamentem.

-Aria! Ne csináld ezt! Sajnálom, oké? -Mondta de most én néztem őt levegőnek. Befeküdtem az ágyba és leoltottam a lámpát, hogy még jobban éreztessem vele, most nem vagyok kíváncsi rá.

Damian Torossi:

Tudom, hogy bunkón viselkedtem vele, de veszélybe sodorta magát azzal, hogy oda jött.

Másnap reggel, mikor felkeltem Aria még mellettem szuszogott. Közelebb húzódtam hozzá és hátulról át karoltam derekát és orrom nyakhajlatába fúrtam. Az illata eszméletlen. Friss és virágos, mint a harmatos liliom, de gyümölcsös is és egyben merész, vad. Tökéletesen passzol a személyiségéhez. Lágy és finom csókokkal kezdtem bőrét fedni, mikor is egy halk, reggeli hangot hallottam meg:

-Még mindig mérges vagyok rád.

-Tudom, és sajnálom. Mikor elakartak fogni eszméletlen mérget és félelmet éreztem, hogy bajod esik.

-De nem lett semmi bajom. -Fordult felém karjaimban.

-Megtudsz bocsájtani? -Kérdeztem halkan.

-Igen, ha tovább folytatod, amit elkezdtél míg aludtam. -Mondta kuncogva.

-Kérésed számomra parancs. -És már folytattam volna, mikor telefonja halk csöngésbe kezdett.

-Arghh! Ki lehet az ilyenkor? -Kérdezte mérgesen. És megnézte ki hívja, de csak homlokát ráncolta össze.

-Ki az?

-Nem tudom. Ismeretlen szám. -Majd felvette. -Haló? Haló kivel beszélek?  -Majd lerakta. -Ez furcsa volt. Na mindegy. Hol is tartottunk? -Kérdezte kacéran. És éppen folytatni kezdtem testének kényeztetését, mikor az én mobilom kezdett csörgésbe. Az egyik emberem hívott, hogy valami gond volt a szállítmánnyal, menjek oda.

-Sajnálom szépségem, majd este bepótoljuk.

Majd mindketten elkezdtünk készülődni. Május vége felé közeledve nagyon meleg volt ezért én egy fekete ingpóló és egy fekete farmer mellett döntöttem , Aria pedig egy kék farmernadrág, egy rövid, fehér top és rá egy krém színű öltönymellényt vett fel egy fekete magassarkú szandállal.