Gyengeség vagy Erősség

50.rész

Aria Bianchi:♡

Monoton pityegés. Csevegés foszlányok. Nem rég tértem magamhoz az altatásból és csak arra a pillanatra várok, mikor megtudok innen szökni.
Mindenkit elment, itt az idő. Lia hozott nekem egy melegítő szettet, amiben haza tudok menni.
A folyosóra kilépve nem láttam senki ezért a lépcsőhöz siettem és, amennyire a műtéti hegem engedte rohantam ki a kórházból. Az utcára kiérve fogtam egy taxit és hívtam Josht és Liam-et -aki feltehetőleg Damian közelében volt-, hogy készítsék elő a gépet és hozzanak nekem pár ruhát, de ne szóljanak senkinek.

Mire kiértem a reptérre a fiúk már ott vártak és zavartan mégis megnyugodva fogadtak. A hosszú repülő út alatt Damian többször próbált elérni minket, de nem engedtem a fiúknak, hogy válaszoljanak neki vagy a többieknek.

Mikor már leszálltunk a gépről és autóztunk a végső állomásunk felé, vettem a bátorságot és felhívtam azt a személyt, akire most nagy szükségem volt.

Damian Torossi:♤

-Mi az, hogy eltűnt? -Kiabáltam az orvosokkal és nővérekkel és mindenkivel, aki volt olyan balfasz, hogy hagyta ki sétálni Aria-t ebből az isten verte kórházból. Miért ment el? Csak ne essen semmi baja, mert azt már tényleg nem élem túl.

A nő akiért tűzbe mennék volt annyira okos, hogy magával vigye a két leglojálisabb emberem nehogy bárki is elmondja nekem hol van. Vitte volna magával Federicót, aki egyből elpofázna mindent.

Már késő este van és az ágyon ülők és az esküvői képünket nézzem. Annyira hiányzott, hogy magamhoz öleljem a szerelmem és érezzem az illatát. Erre, mikor újra visszakapnám elmenekül.

Már készültem volna elhagyni a szobát, mikor is valaki hívott.

-Háló? -Szóltam bele kedvetlenül.

-Damian...-Halottam meg fáradt hangját.

-Mindenem! -Mondtam mosolyogva.- Hol vagy? Jól vagy?

-Én... én sajnálom. El kellett jönnöm.

-Semmi baj, nem haragszom. De ugye nem én tettem valamit? Mert, ha igen...

-Te nem tehetsz semmiről... -Csuklott el a hangja.- Apa... apa meghalt.  -Kezdett el zokogni.

-Ssss nyugodj meg életem! Hol vagy? Oda megyek!

-Ne! Mármint kell egy kis idő. Egy hetet kérek. Nem akarok nélküled élni, de muszáj feldolgoznom a történteket.

-Megértelek és támogatom a döntésed, de kérlek mond el hol vagy. Tudnom kell.

-Olaszországban. Te nem hoztál el ezért magamtól kellett eljönnöm. -Nevette el magát miközben szipogott.

-Valóban? És mond csak életem, miért is Liam és Josh ment veled?

-Mert ők nem árulnak be.

-Leleményes nő vagy. És tökéletes! Ahh a legtökéletesebb! Hogy vagytok?

-Jól. Hol vagy? -Kérdezte gyengéden.

-A szobában, ahol mindennek Te illata van.

-Menj a dolgozószobádba... -Tettem amire kér.- Az asztalon van két kép keret.

Megnézve a képeket könnyek gyűltek a szememben. Az egyiken mi voltunk ketten, a másikon... a másikon meg a kisbabánk.

-El sem hiszem, hogy lesz egy közös gyerekünk. -Mondtam már majdnem sírva.- Istenem Aria! Te vagy az első, akinek sikerült megsiratnia.