Gyengeség vagy Erősség

54.rész

Damian Torossi:♤

Két héttel később...

-Aria könyörgöm feküdj le aludni. -Könyörögtem neki térden állva.

-Bármikor haza hozhatják őket... -Mondta az ablak üvegre meredve.

Két hete rabolták el a babákat és Aria, amióta haza engedték a kórházból azóta a nappali ablakában gubbaszt, amelyik a felhajtóra nézz, hogy azonnal lássa, ha haza hozzák a gyermekeit. Legalább egy hete nem evet és nagyon nem is ívott semmit. Engem okolt azért, amiért elrabolták az alig egy napos csecsemőket. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amiket ő sem gondolt komolyan.
Mind a rendőrség, mind az én és a család emberei az ikreket keresik. Kinézzek az ablakon és egy autót látok leparkolni a ház előtt és Fede száll ki belőle, tekintetünk találkozik és int, hogy menjek ki. Mikor kiérek legjobb barátom tájékoztat a fejleményekről, majd egy futár hajt be a birtokra. Átad egy dobozt és már el is tűnik. Kinyitom a dobozt és kezem ökölbe szorul. A karton dobozban egy babatakaró van, amit vér borít. Dörömbölést hallok ezért a hang irányába fordulok és látom, hogy Aria veri a golyóálló üveget és csak tompán hallom hangját:

-A kisbabáim... a kisbabáim... -Mondja egyre zaklatottabban.

-Nézesd meg a vérmintát most azonnal! -Szűrtem ki fogaim között Fedének, aki azonnal intézkedett. Én bementem Aria-hoz, aki már csöndben ült ugyan ott.

-Aria kérlek gyere feküdjünk le pihenni. Mikor itt lesznek a babák szükségünk lesz az energiánkra.

-Vissza fogom kapni őket ugye? -Kérdezte könnyes szemmel.

-Persze, hogy visszakapod őket. Ha kell az egész világot felégetem, hogy megtaláljam őket. -Csókoltam meg kézfejét. - Gyere! -Segítettem fel és kísértem fel a hálóba, hogy lepihenjen és nem is kellett sokat várnom, amint a feje találkozott a párnával azonnal álomba merült.

Néhány óra múlva már egy kisimultabb Aria nézett velem szembe. Sajnos emlékezett a véres takaróra, de azzal nyugtattam -már ha ezt lehet vigasztalásnak nevezni-, hogy még nincs meg a vérvizsgálat eredménye. Ebben a pillanatban az ágyon kuporgunk összebújva és próbálom Aria-t újra alvásra bírni, de egy kopogás megzavar.

-Megjöttek az eredmények! -Nyitott be válasz nélkül Federicó. Aria és én feszült kíváncsisággal néztünk a férfire.- Nem emberi vér. -Aria zokogni kezdett a karjaimban, de most a megkönnyebbültségtől.- És megtaláltuk a futárt is.

-Mindjárt visszajövök. -Hintettem csókot a feleségem homlokára.

Lementünk az irodámba és, mintha Isten megkegyelmezett volna. Fede már belekezdett volna a beszámolóba, mikor is Liam rontott be, azzal a hírrel, hogy elfogták a kuzinomat és az embereit.

-Hol van?

-A raktár pincéjébe vittük őket.

-És a babák?

-Ők nem voltak velük. De minden emberünk őket keresi és figyeljük a kikötőket és reptereket is. -Biztosított Liam.

-Fede te itt maradsz Josh-sal és vigyáztok a nejemre, Liam te velem jössz!

Tíz perc múlva már a raktárban voltunk.

-Lucía, Lucía... ostoba kis Lucía. Te tényleg azt hitted képes lehetsz ártani a családomnak és még meg is úszod? -Markoltam a hajába és rántottam hátra a fejét.

-Úgy sem mondom el, hol vannak a fattyaid. -Sziszegte.

-Oh vajon akkor is azt fogod mondani miután már egyetlen körmöd sem lesz a helyén? És ha nem is te, de valamelyik gyáva balfasz az embereid közül köpni fog már az első szúrás után. Na, de kezdjük is el a bulit! -Csaptam össze tenyereimet. Általában nem kínzók és ölök nőket, de ez a szajha ártott a családomnak és a családom életére tört.

Az elmúlt egy órában tényleg nem mondott semmi használhatót, de élvezem kínozni. Egyszer csak kinyílik a fém ajtó és Aria viharzik be rajta és neki ugrik a félájult nőnek.

-Hol vannak a kisbabáim?! -Üvöltötte és alig bírtam lecibálni. -Hol vannak? Válaszolj!

Lucía nem válaszol helyette harsányan kezdett nevetni. Aria-nak sem kellett több, kirántotta a nadrágomból a fegyverem és egyenesen az unokatestvérem homlokának a közepébe repítette a golyót.

-Még jó, hogy már meg van az infó. -Hallottuk meg Fede hangját, aki az ajtófélfának dőlve nézte Aria pontos lövését.

-Megvannak? -Kérdezte Aria reményteljesen.

-Még nem, de már úton van oda Liam és Josh. Elvitték a kocsimat, haza tudnátok dobni? -Erre csak egy horkantás volt a reakcióm.

-Úristen Damian, megtaláltátok őket. Köszönöm! -Ugrott a nyakamba sírva.

Otthon Aria ugyan ott ült az ablakban míg én mögötte álltam és figyeltem. Majd megláttuk a fekete telepjárót bekanyarodni a ház elé. Liam kiszállt a volán mögül, majd ajtót nyitott húgának, kinek kezében ott hevert az egyik kis csöppség, a másik Josh kezében. Aria sírva rohant ki a házból és vette át a fiúnkat Josh kezéből és lépett oda Lia-hoz megpuszilgatni a mi kis hercegnőnket.

-Én kicsi kis kincseim. Soha többé nem engedem, hogy bárki elvegyen tőlem titeket vagy bántson. Az apu és én nagyon szeretünk titeket és vigyázni fogunk rátok örökké.

.......................................................................................

2024.07.23.
Sziasztok! Várom az őszinte véleményeket és ötleteket😇
Puszi, Dolli❤️

Instagram:endredolli_iróioldal
Tiktok: endre.dolli