Gyengeség vagy Erősség

51.rész

Aria Bianchi:♡

Juliet-tel kint játszottunk a kertben, mikor is egy fekete autó parkolt le a bejárat előtt. Kiszállt belőle egy idős, alacsony férfi fekete öltönyben, fején fekete napszemüveggel. Illedelmesen bólintott köszönéskép, viszonozva gesztusát én is biccentettem. Nem sokkal később a bátyám jött ki:

-Aria, ha megkérhetlek elvinnéd a lányokat valamerre?

-Ahm igen...amúgy is elakartam menni valahova. De ugye minden rendben?

-Persze, csak tudod a Cosa Nostra ügyeit nem gyerekek közelében intézzük és a történtek után könnyen elfajulhatnak.

Miután összeszedtük a lányok holmiját kocsiba szálltunk és a fiúk elvittek minket egy jó baráthoz.

-George! -Ugrottam a nyakába, amint kaput nyitott.

-Kicsi lány! -Ölelt magához szorosan, majd lepillantott a már jócskán nagy pocakomra. - Gratulálok! Kislány vagy kisfiú?

-Lehet mindkettő. -Mosolyogtam rá. -Bemehetünk?

A férfi odébb ált a kapuból, hogy bemenjünk. George egy gyönyörű családi házban él a tengerparton. Juliet berohant a nappaliba és a kávézóasztalon lévő sütiből elemelt egyet és azt kezdte majszolni a szőnyegre ülve. A kis Charlotte békésen aludt a hordozójában ezért őt csak leraktam magam mellé a földre, hogy kéznél legyen mikor felébred.

Éppen kiadtam magamból minden aggályomat, mikor is a bejárati ajtó becsapódott. George a hang irányába fordult, majd orrnyergét masszírozva szólalt meg:

-Melani! -Kiabálta el magát.- Ha már úgyis ilyen csöndesen haza jöttél, köszönj a vendégeinknek!

-Melani?Az a Melani? -Kérdeztem izgatottan egykori testöröm, aki csak bólintott egyet. Abban a pillanatban egy tizenöt év körüli lány jelent meg a nappaliban. Barna haja, barna bőre van és élénk kék szemei, mint a gyémántok. Gyönyörűek. Felálltam a kanapéról, hogy szemben álljak vele. A lány nálam alacsonyabb, de magassarkújában majdnem egy magas velem. Testbeszéde arról árulkodik, hogy a lázadókorszakát éli.

-Aria, hadd mutassam be neked a lányomat Melani Conti-t. Kicsim ő itt Michael lánya, Aria.

-Az az Aria, aki miatt az elmúlt tizenöt évben alig voltál velem és anyával?- Kérdezte megvető pillantással, majd felnevet.- Csak viccelek. Örülök, hogy végre megismerhetlek.

-Miután, így összemelegedtetek elmondhatnád, hogy miért csapkodod az ajtót, ami nem ártott neked semmit?

-Alfi egy seggfej. Szakítottunk. -Mondta hanyagul.

-Oh ez szö...-Kezdtem volna sajnálni, de George közbevágott.

-Engedd el kicsi lány. Ez már az ötödik szakításuk az elmúlt öt napban. Holnapra megint együtt lesznek.

-Értem..., de későre jár ideje visszamennünk. -Néztem Juliet-re. - Az apu biztos végzett a tárgyalással. -Simítottam kezem a fejére.

Behajtottunk a főkapun és megálltunk a ház előtt. Kivettem a babahordozót a hátsó ülésről és kézen fogtam Juelet-et és elindultunk befelé. A házban síri csönd fogadott, így elindultunk fel lefektetni őket. Miután megfürdettem és ágyba raktam őket elindultam megkeresni a bátyám. A földszinten lévő dolgozószobában találtam rá. Fejét a kezén támasztotta és körülötte mindenféle szerződések hevertek az asztalon.

-Kopp kopp! - Kopogtattam be. Felemelte fejét és fáradtan nézett rám.

-A lányok?

-Már alszanak. Te jól vagy?