Gyengeség vagy Erősség

37.rész

Damian Torossi:

Aria fent alszik, én meg a nappaliban, a kanapén ülők és whiskyt iszok. Magam elé meredek: felfoghatatlan, ami történt. Elmélkedésemből a telefon hangja rázz ki, de nem az enyém az, hanem Aria-jé. A kijelzőn a "Michael(Apa)" felírat jelenik meg. Lassan, komótosan húzom el a piros ikont jobbra és ugyan ilyen tempóban emelem a készüléket a fülemhez:

-Haló? -Szólalok bele.

-Damian? -Jött a hang a vonal másik feléről.- Hol van Aria? -Hallani lehet a hangján az aggodalmat és azt is, hogy sírt. Amit meg is értek, meg halt élete szerelme, a gyerekei anyja.

-Alszik.

-Akkor még nem tudja...,hogy... -Próbálta keresni a szavakat, de hangja elcsuklót.

-Őszinte részvétem. -Ahogy kimondtam ezt a két szót hallottam, hogy a férfi zokogása erősödik. -Gyere át, igyunk valamit! -Azzal bontottam a hívást.

Leraktam a poharam a tálcára, felindultam az emeletre megnézni Aria-t, hogy minden rendben van-e. Mikor benyitottam a szobába, pont akkor fordult át az ágyon az ajtó felé. A takaró lecsúszott a válláról. Leültem az ágyszélére és kisöpörtem néhány tincset. Ahogy ujjaim végig futottak gyönyörű, angyali arcán  éreztem, hogy szeme sarka nedves.

-Életem...-Suttogtam, majd a takarót visszahúzva vállára, felálltam és kimentem a szobából vissza a nappaliba. Pont abban a percben, hogy leültem csengettek. Maria már sietett is ajtót nyitni.

-Jó estét Mr. Bianchi! Miben segíthetek?

-Én... -Kezdett bele Michael bácsi.

-Innen átveszem Maria. Menj haza nyugodtan.

-Rendben uram, a sütőben ott van a kész vacsora. Hozom a kabátom és már itt sem vagyok! -Indult vissza a konyhába. Mi meg Michael-lel bementünk a nappaliba.

-Hogy van? -Kérdezte a férfi.

-Alszik. Mikor délelőtt megtudta, hogy az anyja meghalt még csak meg se remegett, próbált erős maradni, de nem hagytam neki. Fél, hogy ez is csak egy hazugság. -Töltöttem ki a barnás alkoholt a poharakba és átnyújtottam az egyiket Michael-nek.

-Attól tartok ez nagyon is valós... -Ült le a kanapéra és kortyolt az italába.- Mikor Nick megtudta tajtékzott dühében. Az egyik emberünket kórházba juttatta, majd elviharzott. Nem lehet elérni, nem veszi fel a telefonját. -Temette arcát két tenyerébe. -Azt se tudom él-e még.

-Hé, nyugodj meg! Biztos jól vanMost nem omolhatsz össze, erősnek kell lenned a gyerekeid miatt!

-Igazad van! Erősnek kell lennem. -Húzta meg a pohara tartalmát és, ahogy lerakta azt Aria jelent meg a lépcső aljánál.

Aria Bianchi:

Miután egy rémálom miatt felriadtam, úgy döntöttem megkeresem Damian-t. A folyosó végére érve hangokat hallottam a földszintről ezért arra indultam. Mikor a lépcső aljához értem megláttam Damian-t és apát a nappaliban.

-Apa? -Szólaltam meg halkan- nem akartam elsírni magam megint- és elindultam feléjük.

-Kis elefánt. -Ált fel és tárta szét karjait, hogy ölelésébe zárjon. Én szó nélkül rohantam karjaiba.- Annyira sajnálom. -Puszilt a hajamba.

1 hónappal később...

Ma van anya temetése és Nickről még mindig semmi hír azon az egy üzeneten kívül, amit anya halála után egy nappal írt. Annyi ált az üzenetben: "Jól vagyok, csak kell egy kis idő".

Éppen a fekete ruhám cipzárjával szenvedek a tükör előtt, mikor Damian jelenik meg mögöttem:

-Segítsek? -Kérdi mély hangjával. Válaszul csak bólintok.

-Köszönöm! Indulhatunk? -veszem magamhoz fekete, hosszú szövetkabátom.

-Ha te készen állsz? -Kérdi aggódva.

-Igen. -Húzom ki magam.- Ha vége ennek az egésznek, amit anya utált volna, akkor szeretném, ha újra neki látnánk a tervünknek. -Lépek hozzá közelebb, kezeim mellkasára simítom és felnézzek rá egy szelíd mosoly kíséretében.

-Mindenem, nem hiszem, hogy...

-Ha azt mondod "nem ez a legjobb alkalom hozzá" esküszöm vagy téged vagy magamat lövöm le. -Mondom neki ingerültem, ahogy elindulok a bejárathoz.

-Nem fogom ezt mondani, de nem akarom, hogy elsiessük, ha még nem vagy elég erős hozzá. Mármint nem biztos, hogy egyhamar sikerül és nem akarom, hogy ostorozd magad miatta. -Lépett közelebb és fogta meg arcom hatalmas kezeivel.

-Köszönöm, hogy aggódsz értem, de tényleg jól vagyok és anya is ezt akarná.

-Akkor tegyük boldoggá édesanyádat. -Nyomott csókot ajkaimra, majd kimentünk a kocsihoz.

-Egyébként meg téged hibáztatnálak a kudarcok miatt, ha nem lennél ennyire vonzó. -Kacsintottam rá, mire ő csak hitetlenkedve felnevetett.

A temetésre anya összes barátja és a nagyiék barátai is eljöttek. Mindenki itt volt: Martinez-ék, Damian szülei, George és az összes ember, aki védte a családot. Mindenki kivéve a bátyámat, Nickolas-t, legalábbis nem időben érkezett. A megemlékezés kezdete után ötperccel vergődött oda a temetőbe. Nem nézett ki valami jól, látszott rajta, hogy sokat sírt. Én sem bírtam tovább tartani magam, amikor a pap a "Vegyünk végső búcsút és kísérjük szeretett Elenánkat utolsó útjára..." részhez ért kirobbant belőlem minden és keserves zokogásban törtem ki és Damian ölelésében kerestem menedéket a búcsúztató végéig. Egyszer csak bátyám dühtől izzó hangját hallottam meg

-Hogy mersz ide jönni? -Kérdezte mérgesen és mikor felnéztem Giuseppe alakját pillantottam meg.

-Úgy tudtam csak az firkászoknak nem lehet belépni. -Mondta nyugodtan.

-Takarodj innen! -Indult volna felé Nick, de apa megállította.

-Ne itt és most rendezz jelenetet!

-De megölte az anyám és még van képe idejönni! -Kiabálta Nick.

-Nem ő volt. -Mondtam miután megtöröltem a kisírt szemeim. -Bár mennyire is kegyetlenül bánt az anyámmal, mégis szerette őt. Nem lett volna képes megölni őt.

-Így van. -Mondta apa is.- És joga van, hogy lerója tiszteletét édesanyád előtt és elbúcsúzzon tőle. -Szólt Nick-hez, majd erélyesebben folytatta .-Most pedig hűtsd le magad!

Este nálunk vacsorázott mindenki, aki a családba tartozott, mivel anya imádta, mikor mindenki egy asztalnál vacsorázott. A vacsora után a férfiak felálltak és Damian dolgozószobájába vonultak. Úgy egy bő húsz perc után visszajöttek és Damian maga mellé hívott:

-Talán van egy kis gond, aminek lehet nem annyira fogsz örülni.

-Miféle gond? -Kérdeztem idegesen, de apa megakadályozta, hogy választ kapjak a vőlegényemtől.

-Annak érdekében, hogy biztonságban tartsam az egész családom...

-Apa, mi folyik itt? -Kérdeztem, de levegőnek nézett.

-...Aria és Damian két hét múlva egybe kelnek!

.......................................................................................

2023.12.17.
Sziasztok! remélem tetszett a rész. Várom a véleményeket és bocsi, hogy várni kellett erre a részre is. Remélem a következőre nem kell ennyit várnotok, de ha mégis létszi legyetek megértőek.🥺❤️

Instagram:endredolli_iróioldal
Tiktok: endre.dolli