Bad boy[Harry Styles fanfiction]

1.Part:

-Várni fogok rád!-ejtette ki Lucas a szavakat. Otthon voltunk, pontosabban a bejárati ajtóban "beszélgettünk".
-4 év sok idő!-szagatottan lélegeztem. A szemeimben könnyek gyülekeztek, de leküzdöttem őket.-Ne várj rám!-feleltem lehajtott fejjel.
-Mit akarsz evvel mondani?-nézett rám kérdőn Lucas.
-Pontosan tudod.-emeltem fel a tekintetemet úgy, hogy pont a barátom barna szemeibe tudjak nézni.
-Jordan ne csináld!-értetlenkedett. Fejét fogta, majd felzokogott.
Lucas nem olyan, mint a többi fiú. Érzékeny és romantikus, ám túl vallásos is egyben. Röpke 3 és fél éve járunk, de még nem kaptam meg tőle az első csókomat.
De már nem is fogom.
-Lucas!-szóltam a lábaim előtt heverő fiúhoz.
-Állj fel!-parancsoltam rá, mire megemelkedett. Igy látni véltem kisfiús arcát, s kisírt szemeit.-Sajnálom!-amint kimondtam ismét elkapott a sirhatnék.
-Szerettél egyáltalán?-szegezte nekem a kérdést.
-Szerettelek!-feleltem kurtán, majd miután Lucas távozott becsaptam az ajtót.

***

Csütörtök van. Augusztus utolsó hete. Pár nap múlva az egyetemen leszek az ottani szobámban, egy szobatárssal.
De most??
Itt fekszem az ágyamban körülöttem mindenütt zsepkendő hegyek.
4 napja annak, hogy szakítottam Lucassal, de mégis mintha tegnap lett volna. Megállás nélkül csak sírok és sírok. Nem tudok mit kezdeni magammal, egyszerűen hiányzik.
Lépj túl rajta!Fel a fejjel!
Egy kis energialökettel megáldva, összepakoltam a cuccaimat egy bőröndbe és egy fekete sporttáskába.
A könyveim két napja megérkeztek, viszont órarendet még nem kaptam.
Majd az egyetemen elintézem!
Vajon, milyen lesz ott?
Nyugi Jordan az agyad megint túlpörgött..

Estére már elégedetten pillantottam körbe az üres szobában. Az ágyamon, íróasztalomon és a szekrényemen kivűl az összes cuccom a táskáimban sorakozott.
-Látom kész is vagy!-nézett körbe anya a szobámban.
Szomorúnak tűnt.
-Hát igen. Márcsak vasárnapig kell várni!-mosolyodtam el halványan.
-Igen, igen!-intett anya,majd kiment a szobából.Annyira sajnálom anyut, főleg most.
Ha én elmegyek egyetemre, senkije sem marad.
Mellesleg amióta apa meghalt, mintha nem is önmaga lenne,bbár ez érthető.
Anya mindig azt mondogatta, hogy:"A drog volt a szenvedélye,s az is okozta a vesztét!"
10 éves voltam, amikor meghalt.
Bár sosem foglalkozott velem vagy anyuval. Folyton csak ivott, megcsalta anyát és rászokott a drogra is.
Mégis annyira de annyira hiányzik..

Szijjasztok! :) Remèlem tetszett az első rész.
Hagyjatok nyomot! :$