Párizsban kezdődött [Taennie ff]

2. fejezet

Az ebéd nagyon finom volt. Sokat beszélgettünk, jól éreztem magam. Azt is megbeszéltük, hogy megmutatja a várost evés után. Így hát útra készen álltam az ajtó előtt. HaeWon is kész lett, szóval elindultunk.
-A fiad hogy van?
-Mostanában nem beszéltem vele, nem hívott és nem akarom zavarni. - mondta mire bólintottam
-Sose mondtad a nevét.
-Oh igen, mindig elfelejtem mondani. Csak tudod mindig sok dologról beszélek és kimegy a fejemből. De ne térjünk el a témától, a neve Taehyung. Nagyon jóképű fiam lett azt kell mondjam. Sokszor szoktam nyaggatni, hogy hívjon fel egy modell céget. De sosem érdekli, pedig az anyai tanács sokra megy. - magyarázta. -Kár, hogy nem tudtok találkozni, a drága fiam nem mondta, hogy mikor jön haza. Pedig már igazán jöhetne, eléggé hiányzik nekem. Minek neveljek fel egy gyereket ha úgy is elmegy és alig látogat meg? De nem volt rossz döntés igazából. Annak is örültem volna ha lett volna egy lányom. Persze Taehyung-nak is örülök de minden anyuka örülne ha lenne egy lánya. - és csak beszélt s beszélt.
Közben az Eiffel toronyhoz értünk. Nem hiszem el, hogy látom élőben is! Csináltam képeket a toronyról és elküldtem a szüleimnek. Tényleg sose fogom megismerni ezt a bizonyos Taehyung-ot? Pedig HaeWon kíváncsivá tett.
Leültem egy padra és csak gyönyörködtem a városon. Ilyenkor lenne jó ha lenne egy párom. Most vele sétálnék egymást kezét fogva. Már régóta keresek magamnak valakit, de egyszerűen még nem tetszett meg úgy igazán senki. Jó, csak Lee Jong Suk. Ő iszonyatosan jól néz ki, kár, hogy színész. Na mindegy, a lényeg az, hogy nem akarok 15 macskával megöregedni. De igazából még bármi lehetséges.