Párizsban kezdődött [Taennie ff]

19. fejezet

Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Egy parkba mentem, amúgy nagyon szép idő van. Olyan szép tavaszi. Nagy ámulásban észrevettem Louane-t (még tudjátok hogy ki, igaz?), na itt csak az a probléma, hogy ő is észrevett engem.
-Bonjour Jennie. - elindult felém.
-Oh, bonjour.
-Comment allez-vous? (Hogy vagy?)
-Je vais bien. (Jól.)
-Si j'ai bien entendu, vous et Taehyung êtes ensemble. (Ha jól hallottam, te és Taehyung együtt vagytok.) - ezen meglepődtem.
-Comment le savez-vous? (Honnan tudod?)
-Tu te souviens quand je l'ai invitée à danser? (Emlékszel mikor elhívtam táncolni?) - bólintottam. -Taehyung a accepté parce qu'il voulait te rendre jaloux. (Taehyung azért egyezett bele, mert féltékennyé akart tenni.) - mosolyodott el mire az állam leesett.
-Vous êtes sérieux? (Komolyan mondod?)
-Je n'ai aucune vaison de mentir. Et comme je l'ai vu, l'idée de Taehyung a fonctionné. (Nincs okom hazudni. És ahogy láttom, Taehyung ötlete bevált.)- villantott rám egy fölényes vigyort mire lesütöttem a szemem.
-Êtes-vous avec quelqu'un? (Együtt vagy valakivel?) - kérdeztem mire zavartan elmosolyodott.
-Oui, avec Eliot. ( Igen, Eliottal.)
-Félicítations! (Gratulálok!)

Ezek után eléggé megkedveltem a csajt, sokat beszélgettünk. Az szakította félbe, hogy kaptam Taehyung-tól egy üzenetet, amiben az állt, hogy  menjek az Eiffel-toronyhoz. Így hát elköszöntem Louane-tól és a toronyhoz vettem az irányt.
Odaérve írtam Taehyung-nak, hogy itt vagyok és ő hol van. Már kezdett esteledni. Magyarán, naplemente volt. Az ég rózsaszín színt öltött magára. Hirtelen egy kéz eltakarta a szemem, tudtam, hogy ki az. De attól még eléggé megijedtem. Megfordultam és persze Taehyung állt előttem egy csokor lila-fehér jácinttal. Megmondom őszintén, erre nem számítottam.
-Jennie, sajnálom, hogy nem fordítottam rád elég figyelmet. Kérlek ezt a csokrot fogadd el bocsánatot kérő ajándékként. - felém nyújtotta  a virágokat, amiket halvány mosollyal elfogadtam.
-Nagyon szépen köszönöm Tae, gyönyörűek ezek a virágok.
-De nem gyönyörűebbek nálad. - mondta mire éreztem, hogy elönt a pír.
-Jaj, ne mondj ilyeneket. Túl zavarba ejtő. - mondtam mire kuncogva magához húzott és a homlokomra puszilt.
-Én mindig igazat mondok ha rólad van szó, édesem. - kacsintott.
-Jó, jó. De tényleg, köszönöm. - ezt mondván lábujjhegyre álltam és megcsókoltam az én Taehyung-omat. Ő megkönnyebülve szusszant bele a csókba s átkarolta a derekamat. Egy kis idő múlva elhajolt tőlem.
-De nem csak ezért hívtalak ide. Van egy meglepetésem neked. Csak gyere velem. - kézen fogva elindultunk.
Az Eiffel-torony liftjéhe, beszálltunk és az felvitt az egyik szintre.
-Hogyhogy nincs rajtunk kívűl senki más?
-Kibéreltem ezt a helyet ma estére egy ismerősöm segítségével.
-Nem kellett volna. Túl elkényeztetsz. - néztem rá "durcán".
-Azért csinálom mert megérdemled és meg még azért mert elképesztően szeretlek.
-Én is annyira szeretlek, hogy kifejezni nem lehet. - simítottam az arcára, ő pedig mosolyogva belepuszilt  tenyerembe.
-Köszönöm. De az este még egyáltalán nem ért véget.