Párizsban kezdődött [Taennie ff]

17. fejezet

-Azon gondolkodom, hogy miután anyukád jól lesz visszamennék Párizsba, veled. - hogy felhozta ezt a témát eléggé meglepett, még nem is gondolkodtam ezen.
-Nem tudom, hogy erre mit mondjak. Átgondolom, jó? - kérdeztem mire bólintott.
-Szerintem szép lassan mehetünk haza.- mondta, egyetértően bólintottam.
Komótosan sétáltunk vissza, elgondolkodva. Menjek vissza? Apa mit szólna hozzá? Ezt meg kell beszélnem vele, alig jöttem haza és máris menjek el? De hogyha anyával fog történni valami? Nem tudom mit csináljak, apával elkell beszélgessek holnap.
Beszáltunk az autóba s hazamentünk, hamar be is dőltem az ágyba. A mai nap nagyon jó volt.

~~~

Pár nap múlva anyát kiengedték, ennek persze mindenki örült. Apával még mindig nem tudtam beszélni, mostanában eléggé elfoglalt. De mi van akkor hogyha azt mondja , hogy ne menjek? Ő azt mondta, hogy a lényeg a boldogságom. Hát hol az igazi boldogság? Tényleg kéne beszéljek a szüleimmel és most az fogom tenni. S ezért lementem, anya főzött míg apa olvasott. Mind a ketten felkapták a fejüket az érkezésemre.
-Szeretnék veletek beszélni. - mondtam és leültem apával szemben, anya pedig mellé.
-Miről lenne szó? - kérdezte anya.
-Tegnap este Tae mondta, hogy vissza mehetnénk Párizsba. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés, ti mit tennétek a helyemben?
-Mi tart vissza, hogy menj? - kérdezte apa.
-Természetesen ti. Mi van akkor ha megint történik valami és nem vagyok itt? Lehet, hogy rosszabb dolog történik meg!
-Túl gondolod a helyzetet, Jennie. Van erre esély, de már nagyon kicsi. Már idősek vagyunk, persze hogy történik ez meg az. - mondta anya.
-Szóval azt mondjátok, hogy menjek? - kérdeztem mire bólintottak. -Rendben, köszönöm, hogy meghallgattok.
-Ez csak természetes. - mosolyodott el apa.
Felálltam és elindultam Taehyung-hoz. Már épp beakartam nyitni mikor meghallottam, hogy telefonál.
-Holnaputánra ott leszek.......... Az nem biztos...... Addig intézd el amit mondtam...... Majd meglátom, szia. - s letette a telefont. Mi a szösz! Ez olyan...olyan fura volt. Valamit rejteget előlem? Mégis hová megy holnapután? Túl sok kérdésre nem tudok választ kapni. Mindegy, kopogok. Lesz ami lesz. Vagy nem fogok kopogni, ő párom szóval nem kell.
Benyitottam mire rám kapta a tekintetét. Felé sétáltam és beültem az ölébe, utána megpusziltam.
-Mi a baj, baba? - a hátamra apró köröket rajzolt.
-Beszéltem a szüleimmel, megyek veled Párizsba.
-Hát az nagyszerű, holnapután indulhatnánk is, az úgy neked jó?
-Aha. - átkaroltam a nyakát s megöleltem. Nem tudom, hogy mi fog történni, de remélem, hogy Taehyung nem keveredett bele semmibe.