Párizsban kezdődött [Taennie ff]

12. fejezet

Jennie egy nagyon hangulatos cukrászdába vitt. Kiválasztottuk, hogy mit szeretnék és leültünk egy asztalhoz.
-Szeretném ha mesélnél magadról, sok mindent nem mondtál. - mondtam.
-Hát igazából nincs annyira érdekes életem. Szóval van három legjobb barátnőm, őket kicsi korom óta ismerem. A gimis éveim nem voltak említésre méltók. Aztán meg az egyetemen nagyon sokat tanultam. Ja, úgy ká--  - egy éles hang hasította félbe Jennie mondandóját.
-Jennieee! Az egyetem óta nem láttalak! - az említett keserűen elmosolyodott.
-Szia Tzuyu... - mondta a közeledő lánynak, aki aztán meglátott engem.
-Oh, nem is tudtam, hogy pasizol. Az egyetemen nem is láttalak egy fiúval se. - nevetett fel.
-Más dolgom volt. Tudod nem volt időm és se kedvem pasizni. - mondta enyhe gúnnyal, Tzuyu mintha észre se vette nekem szentelte figyelmét.
-És téged, hogy hívnak? - simított végig a karomon, gyorsan el is húztam.
-Taehyung.
-Hm, szexi. - kacsintott rám. Van egy olyan érzésem, hogy mindjárt rá hányok.
-Szerintem mi szép lassan megyünk. - kezdett felállni. Gyorsan megfogtam a kezét s vissza húztam.
-Még a süti sem jött meg. Egy kicsit még várnunk kéne, kicsim. Bár ha gondolod változhatnak a tervek. - ezt mondván füle mögé csókoltam. Szegénykém nagyon vörös lett, Tzuyu pedig leesett állal nézte végig a jelenetet. Azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok tetteimmel.
-Akkor én szerintem....megyek, khm. - s gyors kiment az épületből.
Ránéztem Jennie-re, aki maga elé nézett nagyokat pislogva. Reakcióján felnevettem mire rám nézett.
-Ne nevess!
-Miért? Olyan cuki vagy mikor zavarba jössz.
-Kim Taehyung! Ne mondj nekem ilyeneket! Meg fogod bánni.
-Nem fogom sose megbánni azt, ha téged zavarba tudlak hozni a szavaimmal. - hajoltam közelebb s a szemeibe néztem. De jeleztek, hogy menjünk a sütik után. Frusztráltan sóhajtottam és elmentem a sütikért.
Csendben eszegettünk a saját gondolatainkba merülve. Nagyon megakarom csókolni ezt a lányt. És meg is fogom, az biztos!

Hát....ez rövidebb lett mint terveztem. De a kövi részt megpróbálom hosszabbra írni. Addig is, puszi a pocitokra!