Párizsban kezdődött [Taennie ff]

11. fezejet

Taehyung POV
Honnan ismerik egymást? Talán együtt voltak? Idegesít ez a tudatlanság!
-Jennie? De rég láttalak. És milyen szép vagy! Biztos hódítod a férfiakat.- kacsintott és utána megölelte. Minek ölelgeti? Ne ölelgesd!
A pillanatot egy torok köszörüléssel szakítottam meg. Jennie rám nézett s már vissza is Kai-ra.
-Hogy van Krystal? - gondolom a feleségére gondol.
-Jól van. Csak tudod terhes, ikreket várunk.
-Jaj gratulálok! Aztán majd megyek baba látogatóba. - mosolygott.
-Jennie, mennünk kéne. - sürgettem.
-Rendben, akkor szia. Még találkozunk!
-Igen, sziasztok!

Elhagytuk az épületet s közben Jennie elmesélte az anyja állapotát.
-Honnan ismered Kai-t? - kérdezte hirtelen.
-Miközben vártam rád, odajött és beszélgetést kezdeményezett. Láttam te elég jó viszonyban vagy vele.
-Igen, unokatestvérem. - válaszul csak hmögtem.
Már kezdett esteledni, a rózsaszín színű eget figyeltem. Az idő is kezdett lehűlni.
-Fázol? - jutott eszembe.
-Egy kicsit. - vallotta be. Nem tudtam mit odaadni neki. Felső nem volt nálam. Aztan egyet gondolva átkaroltam. Meglepődve rám nézett, láttam, hogy elpirult. Jót mosolyogtam rajta, nagyon cuki volt.
-Még fázol? - kérdeztem mosolyogva.
-Hm, valamiért nem. - mondta mire felnevettem.
-Beszeretnélek mutatni a barátnőimnek. Az egyik barátnőmnek van egy pasija, úgy hívják Jimin. Biztos jól kijönnétek.
-Rendben, benne vagyok. - mondtam mire csillogó szemekkel rám nézett, egyem meg de aranyos!
-Akkor fel is hívom őket, hogy holnap találkozzunk. - elő is vette a telefonját s már hívta is az egyik barátnőjét. -Szia Rosie! Arra gondoltam, hogy holnap talizhatnánk a lányokkal. ..... Hogy? ..... Nem, történt anyával valami. ...... Igen, most már jobban van. ...... Oh, és hozd magaddal Jimin-t is. Valakit beakarok mutatni. ....... Nem, nem az. ...... Jó, akkor majd hívd fel Jisoo unnie-t meg Lisa-t. Szia! - és letette.
-Akkor ez el van intézve? - kérdeztem halvány mosollyal.
-El van intézve.
Tovább csendben sétáltunk haza, de aztán eszembe jutott valami.
-Figyelj, elmegyünk sütizni?
-Igen! És már tudom is, hogy hova. - s ezzel sietni kezdett, közben meg a kezemet húzta maga után. Cuki volt, nagyon.

Hellóka minden olvasómnak! Elnézést a hosszadalmas várakozásért, de nem volt időm írni vagy épp nem voltam itthon (vagy esetleg nem volt kedvem írni). De mindegy....
Mindenkinek további szórakozást és ha tetszett ez a rész vote-olj meg kommentelj.
Puszi a pocitokra!