Párizsban kezdődött [Taennie ff]

18. fejezet

Már a repülőtéren búcsúzkodtam a szüleimtől. A lelkemre kötődték, hogy nagyon vigyázzak magamra, Taehyung-gal is megigértették. Aztán elindultunk, csak néztem az ablakból a suhanó tájat. Volt bennem valami bizonytalanság, bár nem tudom miért. Taehyung-gal biztonságban vagyok szóval nem értem magam.
-Van valami gond? Nagyon csendes vagy. - simított a kézfejemre mire mosolyogva a vállára hajtottam a fejem.
-Nincs, csak gondolkodtam. - mondtam és puszit nyomtam az ajkára.

~~~

Újra itt, csak most a párommal. Fura, nem? HaeWon nem tudja, hogy jövünk, egy kicsit deja vu érzésem van. Kézen fogva mentünk taxit fogni, ez sikeresen sikerült is. De Taehyung egész végig üzenetezett valakivel. És mikor megakartam  nézni, elfordult. Az ablak felé fordulva néztem a már ismerős utcákat. Vártam HaeWon-nal a találkozást, a szivemhez nőtt pár nap alatt. Na, megállt a kocsi. Izgatottan vettem ki a csomagjaimat. Becsengettem és Taehyung-gal az oldalamon vártam. Mikor kinyitotta az ajtót látszott rajta, hogy egyáltalán nem számított ránk. De nagyon örült és gyorsan behívott minket.
-Jaj, úgy örvendek, hogy itt vagytok! Épp azon gondolkodtam, hogy felhívlak, Taehyung drágám. Éhesek vagytok? Szerintem igen, hosszú volt az út. Gyorsan összedobok valamit. - mielőtt megszólalhattunk volna már a konyhába is volt. Taehyung-gal csak egymásra mosolyogtunk és az említett helységbe mentünk.

Miután elfogyasztottuk az ételt sokat beszélgettünk HaeWon-nal. Persze megtudta, hogy együtt vagyunk és elképesztően örült neki. Egész végig azt mondta, hogy ő tudta ennek a végét. A beszélgetés vége felé láttam, hogy Taehyung a telefonját nyomta. És a témák kifogyása után mentem a szobába. Tae utánam jött, elfeküdt az ágyon s tovább pötyögött valakivel. Gondolom azzal akivel ma egész nap beszélt, hát jó...
-Kivel beszélsz?
-Senki fontossal. - aha, akkor azért vele egész nap.
Aztán lefekvés előtt is megkérdeztem, ugyanezt mondta. Nem voltam álmos, csak hallgattam ahogy pötyög. Végül megelégeltem ezt az egészet és lementem a kanapéra aludni. Gondolom észre se vette, hogy elmentem, tsk.

~~~

Másnap eléggé korán keltem, épp csináltam a kávémat mikor Taehyung kezei körém vonódtak. Belül elolvadtam, de csak megforgattam a szemem.
-Baba, miért mentél el tegnap este mellőlem? - erre csak gúnyosan elmosolyodtam és levettem a kezeit magamról, leültem az asztalhoz nyugodtan meginni a kávémat. -Szóval haragszol. - hű mekkora észlény az nem drága párom. Ekkor jött HaeWon.
-Hogy vannak a fiatalok? - kérdezte ragyogó mosollyal.
-Mesésen. - mondtam ironikusan mire csak felvonta a szemöldökét. Csúnyán ránézett Taehyung-ra, aki csak védekezően felemelte a kezeit.
-Tudom, hogy te csináltál valamit ha csak ő haragszik. - mutatott gyanakvóan a fiára.
-Miért az ő pártját fogod? - nézett az anyjára kiakadva.
-Nem hiszem el, hogy ilyen gyerekes vagy! Persze, hogy észreveszi ha van valamilyen bajom hiszen ő nő! Te hogy vennéd észre ha csak egyfolytában azt a szaros telefont nyomod kitudva kivel beszélve! De méghozzá a szemem előtt te hándi rohadék! És még van bőr a képeden megkérdezni, hogy mi a bajom?! HÁT EZ A BAJOM! - olyan ideges vagyok, hogy hjaj! Ránéztem Taehyung-ra aki lesokkólva meredt rám.
-Igaza van, ezt elszartad. - nézett rám egyetértően HaeWon.