Vedd el, ami a Tiéd! -Charles Leclerc ff (Befejezett)

|Tizedik rész

Lewis Hamilton

2020. július 18, szombat

Reggel fáradtan ébredtem, mivel tegnap későn értünk vissza a sétából és...hát történtek dolgok. Tegnap este, miután visszaértünk a hotelbe, Lily nagyon fáradt volt, ezért gondoltam megsegítem őt, és felvettem karjaimba.

-Hova vigyelek hercegnő? – kérdeztem tőle

-Charleshoz légyszi – mondta csukott szemmel. Kis liftezés után megérkeztünk barátja szobájához, de mikor benyitottam, olyat láttam, amit ha nem látok a saját szememmel, el sem hiszem. Leclerc ott feküdt betakarózva, felső teste meztelen volt, és mellette feküdt valaki. A lánynak csak a haját láttam, de abban a pillanatban fordult hátára, és arca kivehetővé vált. Teste meztelen volt neki is, és ott, akkor leesett, hogy Charles összefeküdt az exével, Charlotteval. Csináltam egy képet, hogy legyen bizonyítékom, majd úgy tettem, mintha rossz helyre jöttünk volna

-Hányas is Charles szobája? – kérdeztem a félig álomvilágban járó lányt

-Asszem 240 – mondta. Jó helyre jöttem én, csak nem jókor.

-Akkor az egyel lejjebb van. Eltévesztettem a számot, bocsi – füllentettem. El kell vinnem innen, amilyen gyorsan csak lehet. A liftben gondolkodtam, hogy hova vigyem. Először apjához akartam vinni, de jobban belegondoltam, és én megyek oda, hogy el tudjam mondani neki a történteket. Logikusan akkor magamhoz sem vihettem, mert kitudja miért jött vissza az a nő, nem akarom egyedül hagyni Lilyt. Végül egy olyan emberre esett a választásom, akiben Lily utánam bízik meg a legjobban. Szeltem a lépcsőket, mígnem úticélomhoz nem értem. Kopogtam, és egy álmos fej nyitott nekem ajtót

-Haver, hajnali 1 van. Mit akarsz? – dörzsölte szemét

-Lando, szükségem van a segítségedre. Lily itt tud aludni nálad? – hadartam el a dolgokat

-Aham, asszem igen. Miért, mi történt?

-Elmesélek mindent majd. A lényeg, hogy Charlesnak most nem alkalmas vigyázni a barátnőjére. Más lánnyal van elfoglalva – adtam át neki a pehelysúlyú lányt

-Megölöm azt az embert – fogta a lányt immáron ő is karjaiban

-Tényleg? Állj be a sorba! A sor elején van Toto Wolff, aki könnyűszerrel ki is rúgathatja, aztán második helyen Charles anyja, harmadik helyen én, és itt jössz te a negyedik helyre. Na mindegy, nem beszélem el az időt, megyek a lány apjához. Köszi haver! – köszöntem meg, majd Lando becsukta az ajtót, én pedig Toto Wolffhoz tartottam. A folyosókon, amik a főnököm szobájához vezettek, az én lábam dobogása hallatszódott. Mikor odaértem, kopogtam, azonban válasz nem érkezett. Mégegyszer kopogtam, válasz még mindig nem érkezett. Nem tudtam elképzelni, hogy hol lehet ilyenkor, de hagytam a dolgot, és visszamentem a saját szobámba aludni egy picit.

Lando Norris

A dátum megegyezik a történet elején lévővel

Tegnap este, miután Lewis idehozta Lilyt, letettem az ágyra, és kukkolás nélkül (esküszöm nem kukkoltam!) átöltöztettem farmersortból, és haspólóból Lando-féle ruhákba. Hát most az én ruhatárammal kell beérnie, mással nem szolgálhatok sajnos. Ezek után feljebb raktam az ágyban, párnára raktam a fejét, és betakartam. Távolságot tartva befeküdtem én is az ágyba, betakaróztam, és visszakerültem álmaim közé. Ma reggel pedig korán keltem, hisz edzenem kellett, mikor Lily még az igazak álmát aludta. Hagytam neki egy cetlit, amin nagyjából összefoglalva annyi állt, hogy ne ijedjen meg, az én szobámban van, és hogy öltöztetés közben nem kukkoltam, meg hogy edzeni mentem, és hogy legyen kedves megvárni, mert beszélni akarok vele. Jobbat nem tudtam, de valahogy mégis ott kellett tartanom a szobában.

Edzés után igyekeztem felfele, de akaratom ellenére is meghallottam egy ismerős hangot kiabálni. Hozzá csatlakozott még egy ismerős hang, bár ez már nyugodtabb volt. Odamentem Totohoz, és Hamiltonhoz

-Hol van Lily? – nézett rám Lewis

-Alszik. Edzeni voltam – tettem fel védekezően a kezem

-Te én kirúgatom ezt a férget – szikrázott a Mercedes igazgatójának szeme – Nála még Lando is jobb pasi lenne esküszöm. Most mit mondjak ez egyetlen lányomnak? Az anyja is lelépett, utólag mondtam el neki, és teljesen összetört. Mit csináljak, menjek oda hozzá, hogy hallod kincsem, a pasid összefeküdt az exével, ne törj össze én, Lewis és Lando szeretünk, vagy mi? – idegeskedett tovább az idősebb Wolff

-Megoldjuk Toto – veregette hátba Lewis – Menjünk fel hozzá.

Út közben Lewis elmondott mindent, a képet is megmutatta, és miközben mentünk felfele a szobámhoz, összefutottunk azzal az emberrel, akit a fiúk hátuk közepére sem kívánnak per pillanat

-Sziasztok! Nem láttátok Lilyt? – kérdezte a monacoi

-Ná – mondtam volna, de Lewis kezét éreztem a számon

-Fogd be a szádat Norris. – immáron levette a számról tenyerét – Ne érdekeljen az téged – mondta, majd tovább ment, de pechére pont ott volt a szobám, ahol megálltunk. Benyitott, és gondolom meglátta Lilyt, ezért felkiáltott

-Hercegnőő hát felébredtél csipkerózsika álmából? – tárta ki a kezeit, mire a lány nyakába ugrott. Leclerc még mindig ott állt, ahol találkoztunk, de mivel Lily nem látta őt, Hamilton ránézett egy gyilkos pillantással, majd szépen lassan mindenki beszállingózott a szobámba, engem kivéve

-Lando, miért akar mindenki nekem esni? – nézett rám Charles

-Gondolkozz. – mondtam, azzal bementem én is a szobámba, és becsuktam magam mögött az ajtót. Nincs sok időnk a harmadik szabadedzésig, és az időmérőig, úgyhogy addig leszünk Lily mellett, hogy megakadályozzuk a találkozását Charlessal, ameddig csak tudunk.

Lily Wolff

A dátum még mindig nem változott

A fiúk feltűnően sokat foglalkoznak velem, és ez nekem nagyon sántít. A harmadik szabadedzésre le sem engedtek, de nagy nehezen kikönyörögtem magamnak, hogy az időmérőt megnézhessem. Charlessal nem is találkoztam egész nap, és be kell valljam, nagyon hiányzik. Az időmérő után mindenképpen elmegyek, és megkeresem.

Charles hatodik lett, és amint tudtam, futottam oda hozzá. Elegem van a fiúk védelmező nagytesó-, és apa szerepéből, időt akarok eltölteni a barátommal. Ígyhát ellopództam, és elindultam bujkálva a Ferrari felé. Mikor biztonságosnak ítéltem a területet, egy hatalmas mosollyal bújtam elő az abroncsok mögül, és barátom nyakába ugrottam. Ő viszonozta az ölelésem, majd csókot váltottunk.

-Nagyon, nagyon ügyes vagy! Én vagyok a legbüszkébb a világon! – mosolyogtam rá

-Szeretlek! – mondta mosolygásomat viszonozva

-Szeretlek – bújtam hozzá.

Este sikerült lerázni magamról a fiúkat, így nyugodtan lehettem Charlessal. Miután lefürödtünk, mindketten bebújtunk az ágyba, és összebújva merültünk el álmainkban.