Vedd el, ami a Tiéd! -Charles Leclerc ff (Befejezett)

|Első rész

Lily Wolff

2020. július 3, péntek

Reggel 9:12, és Lewis felszívódott. 48 perccel az első szabadedzés előtt

-Hamilton, hol a francban vagy? – ordítottam végig az istállón.

-Azt hiszem arra ment! – mutatott egy hölgy egy viszonylag távoli ajtóra

-Köszönöm! – mondtam neki, és gyors szaladásba kezdtem. Belépőkártyám ugrált össze vissza a nyakamba, és a futásnak, sőt még sprintelésnek is nevezhető cselekvés miatt elfogyott a levegőm, és lihegve rontottam be a mutatott helységbe – Lewis? – néztem az említett személyre, aki arcát tenyerével takarta

-Lily, ilyen velem még nem történt, de nagyon szarul érzem magam – fújta ki hangosan a levegőt

-Hé, hé, hé nem lesz semmi baj. Itt vagyok, aggodalomra semmi ok! Szóljak apának, hogy nem tudsz-

-Nem kell szólni senkinek, végig viszem. Erre születtem! – szakított félbe

-Igazad van. Erre születtél. Nagyon jó leszel, és meg is fogod nyerni! Hiszek benned! – öntöttem belé több lelket, mire ő felállt, és szorosan megölelt

-Nagyon szeretlek Lily! Nálad jobb legjobb barátot senki nem kívánhat!

-Imádlak Lewis Hamilton, és most menj, és nyerd meg az első szabadedzést! – veregettem hátba, majd elkezdtünk sétálni a Mercedes csapatához.

-Gyerünk Hamilton, már csak pár másodperc! – motyogtam magamban, és abban a pillanatban jelentették ki, hogy Lewis megnyerte. Ahogy pattant ki az autóból, úgy vettem rá magam

-Büszke vagyok rád! Nem is csinálhattad volna jobban!

-A legjobb szurkolóm volt, hát, hogy a viharba' ne sikerült volna? Viszont ugye tudod, hogy most, hogy így a nyakamban vagy, a barátnőm leszel a hírekben?

-Természetesen tisztában vagyok vele, és nem zavar – jelentettem ki

-Hozod a formád Hamilton! – veregette hátba apa

-Mindjárt jövök, sietek vissza – hagytam el a helységet, majd elkezdtem futni a csapatok között. Hirtelen egy nagy mellkasba ütköztem, és mikor el tudtam távolodni, akkor vettem észre, hogy bizony ez egy nagy PIROS mellkas. Az egyik Ferrarisba ütköztem bele.

-Bocsánat, nem láttam, hogy itt vagy – kértem elnézést az illetőtől, majd felpillantottam – Leclerc, nemde?

-De igen. És tee... - mondta volna a nevem, de persze nem nagyon tudhatta

-Lily. Lily Wolff – nyújtottam kezem, majd azokba a szép zöld szemekbe néztem

-Ohh tehát Mercis vagy... nézett égkék szemeimbe -Változtassunk ezen egy picit – mondta, és levette a piros sapkáját, majd fejemre helyezte azt

-Köszönöm, igazán összezavaró, hogy Ferraris sapka van rajtam, ugyanakkor fehér pólót viselek, aminek a hátulján a Petronas felirat díszeleg. De mindegy, a sapkát megtartom, ha nem gond – mosolyogtam rá, majd elköszöntem, és elhagytam a helyet. Elindultam arra, amerre eredetileg is indultam. Egyel arrébb a McLarenhez.

Órákkal később elindultam felfele a hotelszobámba, mikor ismét belefutottam valakibe. Esküszöm ez szokásommá fog válni...

-Bocsi, bocsi, bocsi – sajnálkoztam, de mikor észrevettem, hogy kibe is ütköztem bele, egy nagy mosolyra húztam a szám – Hát a sors úgy akarja, hogy mi folyamat egymásba botoljunk. Furcsa, nem? – néztem rá nagy szemekkel

-Lassan megszokom. Bejön neki a párosunk – mosolygott ő is – Látom a sapkát még mindig hordod – nézett szemeimbe

-Természetesen, igen.

-Merre indultál?

-Vissza a hotelszobámba – mutattam a pár méterre lévő ajtóra

-Nincs kedved eljönni velem ebédelni? Úgyis most lesz dél – tette fel a kérdést

-De, persze. Nagyon szívesen! – bólogattam hevesen – Átöltözzek hétköznapiba, vagy nem nagyon érdekel, hogy a Ferrari, és Mercedes együtt ebédel?

-Nem nagyon érdekel – mondta, majd elkezdtett a lift felé menni – Gyere már! – szólt utánam, mire én megindultam felé. A hotelből kilépve elsétáltunk az autójához, majd úri ember módjára kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját, és be is csukta azt. Az oda fele vezető úton viszonylag csendben voltunk, majd mikor megérkeztünk az étteremhez, kiszálltunk az autóból, és leültünk egy tetszőleges asztalhoz. Felvették a rendelésünket, és nekünk hülyéknek semmi nem volt, amivel takarhatnánk az arcunkat, hogy kevésbé legyünk felismerhetőek. Ennek köszönhetően oda is jöttek hozzánk páran, fotózkodtak, aláírást kértek, meg hasonlók. Miután nyugiban megettük a kikért kajákat, Charles visszavitt a hotelhez, majd mikor a szobájához értünk elköszönt

-Remélem még ezek után találkozunk – küldött felém egy afféle 'elfáradtam, de csak azért, mert jól éreztem magam' mosolyt

-Én is. Szia Leclerc! – köszöntem el tőle

-Szia Wolff! És kérlek, hívj Charlesnak!

-Vettem! Te pedig Lilynek! – mondtam, azzal a saját szobám felé vettem az irányt. Ahogy benyitottam, átfutott rajtam a szívbaj gondolata – Te normális vagy? A szívbaj kerülgetett te fogyatékos! – néztem mérgesen Lewisre

-Látom jól szórakoztál – mosolyodott el, majd közelebb lépett hozzám, és levette a sapkám – Ferrarival lógunk? - vonta fel szemöldökét

-Szívbajt hozunk egy ártalmatlan lányra? – követtem mozdulatát

-Na mindegy, mesélj el mindent! – huppant le az ágyra Hamilton, magával húzva engem is

Miután mindent elmeséltem Lewisnek, ő már rég aludt, de én valahogy nem tudtam. Egyszer csak felvillant a telefonom kijelzője

Instagram:

@charles_leclerc követni kezdett téged

@charles_leclerc kedveli a bejegyzésedet

@charles_leclerc kedveli a bejegyzésedet

+további 9 értesítés megtekintése

Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy léptem be az Instagramra, és megnyomtam a követés viszonzása gombot. Képeit végig nézve elég helyes...