Vedd el, ami a Tiéd! -Charles Leclerc ff (Befejezett)

|Tizenegyedik rész

Lily Wolff

2020. július 19, vasárnap

Reggel a napsugarak ablakon való beszűrődésére keltem, és gondoltam egy reggeli csókkal köszöntöm barátomat, de nem volt mellettem. Kinyitottam a szemeimet, és egy percre pánikba estem, majd realizáltam, hogy hol is vagyok. Mint akit ágyúból lőttek ki, összefogtam a hajam, lecsekkoltam magam a tükörben, és úgy vágtam ki az ajtót, hogy csak csattant. Elkezdtem idegesen futni drága édesapám szobája felé, és mint az őrültek téptem fel az ajtót. Az idegesség urrá lett rajtam, és utat tört magának egy hangos ordibálós-beszélgetés formájában

-Valaki elmondaná, hogy mi a faszomat kerestem megint Lando szobájában, az ő ruháiban, és mi a kurva életért nem engedtek a barátom közelébe? – kiabáltam, miközben mindhárom fiúra dühösen néztem. Landoban megfagyott a vér is, Lewis meg összenézett apával – Azt vágom, hogy Norris nem bírja ezeket a beszélgetéseket, ahol torkom szakadtából ordítok, és feltételezem, hogy ő nincs is benne ebben az egészben, szegényt csak annyival rángattátok bele, hogy neki kell vigyázni a rám, de hogy Lewis és apa nyakig benne vannak, az biztos. És most szépen daloltok – fejeztem be a mondani valómat

-Küld át a képet! – adtam ki parancsba Lewisnek, mire meg is kaptam – Kösz a felvilágosítást. Léptem. Lando, a ruháidat majd kimosva visszaadom – mondtam, azzal szaladtam a legközelebbi helyre, ahol nyomtatni lehet.

Charles Leclerc

A dátum nem változott

Edzésről tartottam vissza a szobámba, és miután benyitottam, megpillantottam az ágyon egy borítékot. Lassan odasétáltam, megfogtam, feltéptem a boríték hátulját, és kivettem a tartalmát. Egy kép volt benne, rólam, és Charlotteról, ahogy egymás mellett fekszünk. Nekem ez az este teljesen kiesett, csak annyi van meg, hogy ajtót nyitottam neki, és miután elmentem mosdóba, a vizemnek, ami a pohárban volt furcsa íze lett. A kép hátuljára fel volt írva idézőjellel, hogy ,,Do you get Deja Vu, huh?" Talán ezért kerülhettek engem a fiúk? Láttak volna? Ha jobban belegondolok... Aha! Megvan. Charlotte így akar tönkre tenni minket. Emlékszem mikor ráírt Lilyre, hogy ha még nem ismeri, meg fogja. Hát persze! Bedrogozott a kis hárpia. Azért volt fura íze a víznek. Meg kell keresnem Lilyt, még a futam előtt.

-Lily, kérlek, várj! – futottam a lány után

-Mit akarsz? Csak pazarlom a szép időm – mondta hangosabban, majd itt körbenézett – Ötletem sincs, hogy mi történt és hogy, de apáék nagyon haragszanak rád. - suttogott

-Esküszöm, hogy tudatomon kívül voltam. Emlékszel, mikor Charlotte azt írta neked, hogy ha még nem ismered, majd megfogod?

-Figyelj, ezt majd később megbeszéljük. Bízok benned annyira, hogy tudom, te nem csinálnál ilyet. A futam után gyere a szobámba. Sok szerencsét – nyomott egy puszit az arcomra, azzal el is tűnt. Gondolom az apja sem lenne a legboldogabb, ha velem látná a lányát.

Végül 11. – ként végeztem, és amint tudtam futottam fel Lilyhez.

-Megjöttem – csuktam be magam mögött az ajtót, de egy határozott mozdulattal megfordultam, és kinyitottam az ajtót – Elmentem! – igyekeztem kifele a szobából, de barátnőm utánam szólt

-Várj! Maradj. Mond el nekik is, amit nekem – kérlelt Lily, mire én visszafordultam, és egyre beljebb merészkedtem

-Muszáj meghallgatni ezt az embert? – nézett unottan Lewis

-Egyetértek, sokkal jobb dolgom is van ennél – szólt Toto

-Hallgassátok már meg az istenért is – csattant fel a kisebbik Wolff – Vagy azt akarjátok, ami reggel volt? Beszélgethetek én veletek magasabb, sőt annál is magasabb hangnemben is, de az senkinek nem fog tetszeni – Beszélj Charles – adott nekem zöld utat a lány, mire én bele kezdtem a mondandómba

-Tehát, mikor Lilyt elvittem a szüleimhez, majd saját magamhoz is, kapott egy üzenetet a mániákus elmebeteg exemtől, Charlottetól, hogy ha Lily még nem ismeri őt, majd megfogja – kezdtem a sztori legelején, mire Lily odaadta Hamilton kezébe a telefont, aki továbbadta az apjának. Gondolom a beszélgetés volt az – Majd nemrégen, kopogtak az ajtómon, és beengedtem az illetőt, aki Lotte volt. Mondta, hogy beszélni jött, és gondoltam meghallgatom, mert abból nagy bajom nem lehet, úgyhogy leültettem az egyik székre, és mondtam neki, hogy várjon meg amíg elmegyek mosdóba. Volt egy pohár víz az asztalon, ami mögé ő leült, és miután visszajöttem, megszomjaztam, ezért beleittam. Furcsa íze volt a víznek, és onnantól kiesett minden. Ja, és az sem titok, hogy egy furcsa, narancssárga dobozt találtam a kukában, amikben általában gyógyszerek vannak. – meséltem el a történteket

-Ügyesen kimagyaráztad magad – ismerte el Lewis

-Szerintem nem hazudik. Na jó legyen, beadom a derekam, és kapsz egy utolsó esélyt – legyintett az idősebb Wolff, mire Lily elmosolyodott

-Mr. Wolff, beszélhetnénk egy picit? – kérdeztem – Négyszemközt

-Igen, gyere a folyosóra – invitált ki, mire mindketten kisétáltunk a szobából, az említett területre – Hallgatlak Rómeó. Nem, nem veheted feleségül a lányomat

-Még nem azt tervezem. Egyelőre. A kérdésem az, hogy elvihetem Lilyt egy kis kiruccanásra itt Magyarországon? Mutatnák neki egy-két szép várost, aztán mennénk tovább Silverstoneba.

-Hát felőlem. De nagyon vigyázz rá! – kötötte a lelkemre, majd elköszönt, bement Lewisért, és elmentek. Egy határozott mozdulattal berontottam a szobába, beletúrtam a hajamba, majd megszólaltam

-Pakolj drágám, elviszlek Magyarországot látni – böktem ki magabiztosan, majd leemeltem a lány bőröndjét a szekrény tetejéről, és pakolni kezdtem bele a ruháit – Most csak állni fogsz ott, vagy segítesz is? – néztem rá komolyan, mire ő is letérdelt, és pakolni kezdett.