Vedd el, ami a Tiéd! -Charles Leclerc ff (Befejezett)

|Kilencedik rész

Charles Leclerc

2020. július 17, péntek

Ma van az első szabadedzés, pontos idő szerint reggel 11:00-kor. Mint ahogy mindig, most is mindenki meg van őrülve, szó szerint. De ha ez őrültek háza, akkor mi volt tegnap? Lewis annyira örült Lilynek, hogy elfelejtette, hogy kétszerese a lány súlyának, és rávetődött, ezzel a földre terítve őt. Utána pár órával, Norris random ott termett Lily fürdőjében, tehát kész káosz volt. Mondanom sem kell, az idősebbik Wolff szétrobbant az idegtől. Éppen készültem volna, hogy átmegyek a Mercedeshez, mikor megláttam azt, akihez mentem volna. Lily épp akkor jött ki a McLarentől. Mosolyogva hagyta el a helyet, és indult el apja felé, de hirtelen Lando ráugrott a hátára, és szorongatni kezdte. Lily ledobta magáról, megfordult, és szorosan megölelte. Azt hittem évek után sem engedik el egymást, de miután sikeresen elengedték egymást, Lily mondott valamit neki (amit nem hallottam, mert mindenki ordított) és Norris is mondott valamit, majd Lily elkezdett sétálni a Mercedeshez. Kaptam az alkalmon, halkan mögé futottam, és hátulról megöleltem. Szerintem tudta, ki vagyok, mert megfordult, és megcsókolt

-Mi van, ha nem én vagyok az? – mosolyogtam rá

-Miért, ki más lehetnél, aki ezt csinálja? – viszonozta a mosolygást

-Lehetnék mondjuk Lando is. Ugyan ezt csinálta ő is. – a féltékenységet lehetett hallani a hangomban

-Te most féltékeny vagy RÁ? – mutatott az előbb említett személyre

-Mi van, ha igen? – vágtam be a durcát

-Hát ne legyél rá féltékeny, mert Lando csak a barátom

-Aham, most mondtad ki, hogy a barátod. Kellek én egyeltalán neked? – néztem értetlenül – Le merem fogadni, hogy mikor beszélgettetek, az súgtátok egymásnak, hogy szeretlek – durcáztam be mégjobban

-Te meg vagy hibbanva! Agyadra ment a sok adrenalin! Nekem te, és csak te kellesz. Hamilton a legjobb barátom, Lando pedig csak simán egy jó barátom, és te pedig a mindenem vagy. A párom, az élettársam, a másik felem, és ha kell, kiírom minden létező platformra, hogy veled járok, és hogy téged szeretlek. – mondta el egy levegővel

-Szeretlek! – mondtam én is

-Nagyon örülök, hogy szeretitek egymást, de Leclercet el fogom rabolni 3 másodpercen belül. – jött oda hozzánk Binotto

-Ügyes legyél! – kiáltotta oda, miközben Binotto elkezdett húzni

-Örülnék neki, ha a szabadedzéssel lennél elfoglalva, nem pedig a lányokkal. Főleg nem az ellenfél csapatvezető lányával. Köszönöm – tolt be az istállóba – Öltözz, mert van 15 perced kezdésig.

7.- ként értem be. Nem mondom, hogy kicsattanok a boldogságtól, de még mindig jobb, mintha utolsó lennék. Azért megkaptam a dícséretet a csapattól, lepacsiztunk meg minden, és gondoltam átmegyek Lilyhez, de nem akartam zavarni, úgyhogy vártam. Láttam, ahogy Lily átszalad a Brit kölyökhöz a McLarenhez, és átadja gratulációját a kilencedik hely elérése miatt egy hatalmas ölelés formájában, majd abban a pillanatban látta meg a nap győztesét, Lewis Hamiltont, és a második helyezettet, Valtteri Bottast, akik hozzá tartoztak. Először Bottasnak gratulált egy kisebb öleléssel, majd Hamiltonnak pedig egy komoly kézfogással. Ezt a Brit egy szemöldökfelhúzással reagálta le, minek következtében Lily elröhögte magát, és nyakába ugrott a fiúnak. Miután Lewis letette őt, elnézett a Ferrari irányába, és ahogy észrevett engem, futni kezdett. Én kitártam karjaimat, és szépen lassan sétálni kezdtem felé, és mikor a lány célba ért, szorosan magához húzott

-Büszke vagyok rád. Nagyon – nézett fel rám, mivel egy fejjel fixen magasabb voltam nála

-Tényleg? Nem számít hányadik lettem?

-Nekem az számít, hogy itt vagy mellettem karcolások nélkül. – mondta, majd puszit nyomott száradni kezdő ajkaimra.

Délután óta, mióta Lily elment az apjával, Hamiltonnal, és Bottassal sétálni a második szabadedzés után, itt unom magam halálra a szobámban. Csak fekszem, és fekszem. Lassan esteledik, megy le a nap. Nyár van, ezért viszonylag későn sötétedik itt Magyarországon. Este 21:54, és Lily még mindig sehol. Telnek a percek, mikor kopogást hallok. Felültem az ágy szélére, majd amint sikerült felkelnem, ajtót nyitottam. Lehet nem kellett volna...