Vedd el, ami a Tiéd! -Charles Leclerc ff (Befejezett)

|Tizennegyedik rész

Lily Wolff

2020. július 22, kedd

Az éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert folyamatosan a két 'betegem' körül köröztem. Ha úgy fordultak, hogy fájt volna nekik, visszafordítottam őket, próbáltam kényelmes helyet találni nekik, és ha valami volt velük, futottam hozzájuk. Annyira örültem, mikor 10:00-át ütött az óra, hogy csak na.

-Álomszuszékok! Szereztem reggelit! – kiáltottam, mire az említettek megjelentek az étkezőasztalnál. Kiraktam a kajákat, és neki is láttak az evésnek. Charlesnak kellett segítenem, mert nem tudta mozgatni a bal kezét, de megoldottuk

-Itt repül a kismadár – köröztem a szája előtt a villán pihenő rántottával, mintha valami ovist etetnék

-Muszáj így csinálnom egy képet – kereste elő telefonját Lando, és csinált is egy képet

-Küld majd át – mosolyogtam rá, és folytattam az etetést. Nagyon sajnálom őket, főleg Landot. Nagyon csúnya az orra és Charles is fájlalja a kezét. Amíg elidőztem Lando orrának bámulásán, Charles kijelentette, hogy jól lakott. Nagyon nagyon nehezen, de felöltöztettem mindkettőjüket, összepakoltam nekik, ugyanis a baleset ellenére Charles el akart menni megmutatni azt a helyet. Lepakoltam az autóba, addig a fiúk leadták a kulcsot. Bepattantam a volán mögé, és vártam a fiúkra. Nem kellett sokat türelmetlenkednem, hamar megérkeztek, és indultunk is.

-Tehát akkor merre is kell menni? – kérdeztem, miközben a forgalomra figyeltem

-Mindjárt beütöm a gps-be várj – pötyögött a barátom

-Ohh a faszom! Nagyon remélem hogy be vagytok kötve, mert kifogtuk a rendőröket – néztem a visszapillantótükörben egyenesen Landora, aki bólintott. A rendőr integetett, hogy húzódjak le, és így is tettem – Jó napot biztosúr! Miben lehetek ma a segítségére? – kérdeztem illedelmesen

-Jó napot kisasszony! – váltott át egyből angolra - Azért állítottam meg, mert egyrészt igazolványokat kérünk, és szondáztatunk, másrészt túl fiatalnak tűnik a vezetéshez – mondta mire megforgattam a szemeimet – Tehát személyit, és jogosítványt szeretnék kérni

-Lando, keresd meg az irattartómat a táskámban! – kiabáltam hátra

-Nem találom! – kiabálta vissza

-Lando Norris az isten szerelmére hogy lehetsz ennyire szerencsétlen – sóhajtottam, mire a rendőr furcsán nézett rám – Charles nézd meg a kesztyűtartóban – utasítottam, és lám! Ott volt... Odanyújtottam a rendőrnek, aki leellenőrizve azt vissza is adta, és jöhetett a legutálatosabb rész

-Kérem leheljen rá a készülékre – nyújtotta oda, és csináltam amit kért. Szerencsére egy cseppnyi alkohol sem volt a szervezetemben – Kisasszony egy percre szálljon ki az autóból

-Igen? – csuktam be az ajtót

-Meg kell mondanom, igazán szép autója van.

-Köszönöm, de nem az enyém. A barátomé.

-Ha szabad kérdeznem, mit dolgozik a barátja, hogy ilyen autóra van pénze?

-Úr isten, sehol sem hagynak békén ezzel a kérdéssel – sóhajtottam – Formula 1-es versenyző

-A barátja Lando Norris?

-Nem, dehogy is. Charles Leclerc.

-Esetleg szabadna egy képet?

-Mármint velem? – néztem értetlenül

-Miért, ön is versenyző?

-Jesszus ennyire sem nézte meg a személyimet, vagy a jogsimat? Lily Wolff. Toto Wolff lánya

-Ezesetben magával is szeretnék egyet, és a fiúkkal is

-Nincsnek a legjobb állapotban, úgyhogy tartsa tiszteletben, ha elutasítják – sétáltam vissza az autóhoz - Il veut cette photo folle avec toi! Ez az őrült képet akar veletek! – mondtam Charlesnak, remélve hogy az ürge nem tud franciául. Szépen lassan kiszálltak mindketten, és miután csináltunk egy képet, beültem az autóba, és köszönés nélkül elhajtottam

-Tényleg megkérdezte mi a neved, miután odaadtad az irataid? – nevetett Charles

-Igen! – nevettem el magam én is

Egész hamar megérkeztünk, és be is értünk a belvárosba. Charles mondta hova parkoljak, és miután ez megvolt, indultunk is

-Üdvözöllek titeket Kaposváron! – tárta ki kezét Charles

-Azta, ez tényleg nagyon szép! – mondtam tátott szájjal

-Wow! – Lando is csak ennyit tudott kinyögni

-Hát akkor menjünk – fogott rá a kezemre Charles, és Lando meg bement mellé

Már egy jó ideje itt vagyunk, voltunk már kajálni is, és most ismét sétálgatunk a sétáló utcán. Nézelődtünk szerte-szét, és miközben ballagtunk, odajött hozzánk két lány

-Sziasztok! – beszélt angolul egy rövid barna hajú lányka – A barátnőmmel – itt mutatott a mellette álló lányra – nagy rajongóitok vagyunk, és esetleg csinálhatnánk egy képet? – mosolygott

-Sziasztok – köszöntünk kórusban – Persze! – mondtam, és mindkét lány kezében ott volt a telefon, amivel fotóztak. Én is elővettem a telefonom, és fotóztam.

-Nagyon köszönjük! – mondta, és a mellette lévő, nála magasabb hosszú, barna hajú lány idegen nyelven kezdett el beszélni – Ohh, a barátnőm kérdezi, hogy milyen Magyarország!

-Nagyon szép, és sok mindent lehet csinálni! Szerintem mindhármunknak tetszik – mosolyogtam rá – Egy instát kérhetek, hogy megjelöljelek titeket a képen?

-Természetesen – mondta, és megmutatta hogy melyikőjüknek melyik az instája, elköszöntek, és elmentek.

Kezdett esteledni, és gondoltuk elindulunk a reptérre. Az egyik főfolyó mellett mentünk vissza Pestre, és a látvány nagyon szép volt. Hajnali 1-re értünk fel, és egyből indultunk is Monacoba. Lando ott elválik tőlünk, és megy a szüleihez, úgyhogy majd vele Silverstoneban találkozunk. A gépen csak annyira volt erőm, hogy felmenjek instára, és kitegyem a képet a lányokkal, akiket meg is jelöltem. Illetve kiraktam a reggeli etetős képet, amit Lando csinált. Éppen hogy kiraktam, kaptam is egy értesítést

@pierregasly kedveli a bejegyzésedet

Már meg sem lepődők. Mindig ő az első. Második Lando volt. Harmadik pedig Charles. És ennél a pontnál bealudtam.