Vedd el, ami a Tiéd! -Charles Leclerc ff (Befejezett)

|Tizenhatodik rész

Lily Wolff

2020. augusztus 2, vasárnap

A tegnapi nap óta teljesen szét vagyok esve, de annyira, hogy először a futamra sem akartam ma lemenni. Képtelen lennék lemenni, és önfeledten ugrándozni, vagy esetleg a csapattal összeborulva bőgni. Végül úgy döntöttem, erőt veszek magamon, és nem leszek puhány. Végignézve magamon a tükörben, nagyon jól néztem ki, nem tagadom. Leérve a pályára beköszöntem a McLarenhez, majd a Ferrarihoz, és végül a Mercedes boxához, ahol komótosan helyet is foglaltam. Lewis gyönyörűen elstartolt, pont úgy mint Max. Nekem igazából semmi bajom vele, apámék rivalizálnak a Red Bullal.

Már a második körben Magnussen sóderágyba került, és így folytatódott. A 13. körben Kvyat falba rakta, és az autója darabjai szerte szét hullottak.

Csak reménykedtem, hogy nem történik senki mással semmi, erre mi történik a 48. körben? Kimi orrkúpján elhelyezett bal oldali első szárnya lehajlik, tehát megsérült az autó. Csak úgy hányta a szikrákat, de hála az égnek semmi komolyabb nem történt.

Végül mindenkit épségben tudtunk látni, főleg a 3 dobogósunkat, Lewist, Maxot, és a legnagyobb büszkeségemet, Charlest. Lewisre is ugyan úgy büszke vagyok, de tőle várható volt. Maxra is büszke vagyok, mert ellentétben az összes pilótával, nekem nincs riválisom, és nem is utálok senkit.

A díjosztás után mindenki visszament a szobájába kipihenni a fáradalmait, majd egyszer csak beállított hozzánk Max, Danny, Lando, és Pierre

-Sziasztok szerelmesek – vágódott le az ágyra Daniel pont Charles és közém

-Srácok, minek köszönhetjük ezt a szíves látogatást? – mosolygott Charles

-Mit szólnátok – nyújtotta el az o betűt Lando

-Ha rendeznénk – folytatta Pierre

-Egy hatalmas bulit! – fejezte be végül Max – Megünnepelni legfőképp engem

-Vagyis engem te önfejű – lépett be immáron Lewis is a szobába

-Tehát megünnepelni Lewist, Maxot, és Charlest – folytattam a gondolatmenetet

-Pontosan! Gondolatolvasó vagy? – kérdezte Danny

-Kitudja – mosolyogtam, majd abban a pillanatban csippant a telefonom

Instagram:

@molnar_szofi csak puszta kíváncsiságból kérdezzük, hogy melyik a ti szobátok?

@lily_wolff 442. Mire készültök?

Választ nem kaptam. Viszont pár bőrönd kerekét hallottam zörögni, ahogy húzzák végig a folyósón

-NEEE EZ NEM LEHET IGAZ – pattantam fel az ágyról, és az ajtó felé siettem (ami mellesleg tárva nyitva volt)

-Megjöttek a kedvenceid – nyújtotta el a két lány az i betűt, amint beléptek a szobába – Jézusom egy csapat pilóta – kapaszkodtak egymásba a lányok

-Jézusom két ismeretlen lány és én egy szál alsóban vagyok! – sikoltott fel Danny

-Eleve Lily előtt miért vagy így? – tette fel a kérdést Max

-Mert ő előtte már megszoktam! Charles lopok egy gatyát! – mondta majd kivett egyet, amit kapkodással felhúzott

-Ha már itt vagytok, akkor bizony jöttök az esti buliba is! – mondta Lewis miközben tekintete elidőzött az egyik magyar lányon, Rékán

-Úgy bizony! Kicsípni nem kell annyira magatokat, de elvárás, hogy ragyogjatok! Bár ti hölgyek mindig ragyogtok! – mondta Lando, majd neki is elidőzött a tekintete a másik magyar lányon, Szofin

-Na jól van! Lewis és Lando! Szemeket le a barátnőimről! – parancsoltam rájuk, mire a két lány elpirult. – Nem szándékozok senkit megbántani, de Lewis. Közted és Réka között van vagy kis évkülönbség megmondom neked pontosan 13 év. Igaz, a kor csak egy szám. Drága tejcsis fiúcskám. Közted és Szofi között pár hónap van, de az nem jelenti azt, hogy rá is kell mászni. Köszönöm – mondtam, majd lehuppantam Charles mellé.

-Mikorra is kell jönni? – nézett Szofi a fiúkra

-Este nyolc a lenti bárban – kacsintott egyet Lando

-Valaki tudja amúgy hogy ki van a szomszéd szobában? Hallottam, hogy le van foglalva, de soha senki se ki, se be – mondta Max

-Jaa, az a mienk – nézett Réka

-Najo hát ez mekkora – kelt fel Charles – Esküszöm hiányoztatok – ölelte meg a lányokat

-Jajj Charles, ti is hiányoztatok nekünk – ölelte vissza Szofi

-Hát – kezdtem bele a mondatba – én azt mondom hogy kezdjünk el készülődni, mert hamar itt lesz az a nyolc óra.

Mindenki egyet értett velem, úgyhogy elmentek készülődni. Mi is neki álltunk, annyi különbséggel, hogy Charles be volt tessékelve a fürdőbe, hogy ott készülődjön, mert mi hárman lányok befoglaltuk az egész szobát.

Háromnegyed nyolcra sikerült elkészülnünk, úgyhogy mondtam a lányoknak hogy induljanak le, mi is megyünk mindjárt.

-Mennyi időnk is van nyolcig? 15 perc? – nézett rám Charles

-Már csak 12 – néztem az órámra

-Tudod te mennyi minden fér bele 12 percbe?

-Na mivan csak nem beindult valaki? – kuncogtam – Ezt majd miután feljöttünk, mit szólsz hozzá?

-Na nemár így nem mehetek le – mutatott enyhén dudorodó nadrágjára

-Majd megoldod drágám, ügyes vagy te – mondtam neki, majd táskámat felkapva elindultam le

-Ne félj Lily Wolff, emlékezetes éjszakád lesz az biztos – mondta miközben bezárta az ajtónkat, majd felvéve a tempómat, és beérve engem átkarolta a derekam, és úgy indultunk úticélunk felé.

Az este olyan jól sikerült, hogy mivel én voltam egyedül józan, mindenkit feltessékeltem a szobájába, és 10 percenként szaladgáltam szobáról szobára. Kiindulási pontom a saját szobánk volt, onnan Szofiék, majd Pierre, Lando, Max, Lewis, és végül Danny. A tanulság a következő: Sose hagyj egy csapat pilótát full nyugodtan iszogatni, vagy te is igyál velük, és akkor nem neked kell rájuk vigyázni, mert rád is vigyázni kell. Jó az utolsó a legfelelőtlenebb tanulság, ami csak létezik, de nem baj. Mindenkire ráfér egy kis szórakozás 😊