Otthon ültem a kanapémon betakarózva, és egy zacskó epret majszoltam. Egyenlőre csak néztem ki a fejemből, és megpróbáltam megemészteni az eseményeket. Mint a pikniken a tengerparton kiderült, Lupe szervezte meg a hátam mögött a találkozót Pena-val. Tisztában vagyok vele, hogy nem rosszból akarta ezt, de mégis csak bántott a dolog, hogy így a tudtom nélkül történt minden. Ugyanakkor tisztában voltam azzal is, hogy Javier nem akarja elkapni Kormányost, pedig könnyen lefülelhetné, ha akarná. Információkra volt szükségem, és arra hogy tisztán lássak. El kellett mennem az apámhoz, hogy segítsen döntést hozni. Nála jobban senkit nem ismerek, aki racionálisan tud gondolkodni, és ráadásul az eset óta nem is találkoztam vele egyáltalán, muszáj látnom. Két legyet tudok ütni egy csapásra, mert így legalább Miguel-t is meglátogatom a börtönben. Ahogyan a kanapémon méláztam, csörgött a telefon, és kizökkentett a rendes kerékvágásomból:
- Halló! – szóltam bele.
- Hola Tefy. Én vagyok – válaszolt a rekedtes hang a vonal másig végéről.
- Jorge? Elég későn van, mi az amit szeretnél? – sosem tudtam a hangulatingadozásaikat kezelni, ezért óvakodtam tőle.
- Holnap délben érted megyek, legyél kész 11:30-ra – jelentette ki határozottan.
- Bocsánat, de mi van ha programom van? Mégis hová vinnél? – kérdezősködtem. Nem is értem, mit képzel?
- Meglepetés, és tudom hogy ráérsz. Ott leszek érted – felelt nyugodtan.
- Nem lehet, sajnálom. Holnap apához megyek és aztán be kell menjek dolgozni. Viszont jó tudni, hogy te mást fogsz csinálni, mert akkor van esélyem megtalálni Palomari-t! – jelentettem be majd éreztem, hogy nagyot nyel a vonal végén.
- Menj reggel, és délben elviszlek ebédelni. Ha velem vagy, én meg veled, addig a cabrón haverod kutathatja azt a nyomorultat. Kössünk tűzszünetet, előnnyel -ajánlotta fel.
- Miért ajánlod ezt fel nekem? Ha David megtudja... - pedzegettem.
- Leszarom David-ot és ezt az egészet. Azt akarom, hogy gyere el velem ebédelni. Kérlek – szinte könyörgő volt a hangja.
- Azzal a feltétellel megyek el, ha mindenben őszinte leszel innentől. Meg kell esküdnöd erre! – zsaroltam.
Hatalmas sóhajt hallottam a vonal túloldalán, és aztán újra megszólalt:
- Megesküszök az istenért, csak mondj már igent – halkult el.
- Ezt már szeretem. Hallani akarom az esküt. Hová viszel? – kérdezősködtem tovább.
- Esküszöm a kurva életbe már! – káromkodta el magát. - Legyen elég Rodríguez, hogy a lehető legszebb helyre. Általánosan öltözz, és készítsd fel magad, mert végre finomat fogsz enni.
- Ez úgy hangzott, mint valami szektás invitálás... -húztam a számat. – Ugye tudod, hogy nem bízom benned?
- Te senkiben sem bízol, nem veszem magamra. Viszont ha szeretnél ellenségekből szeretőkké válni, akkor az csak egy szavadba kerül – mosolyodott el a vonal túloldalán.
- Ezt csak te szeretnéd... - forgattam a szememet, amit nem láthatott – Tisztában vagy vele, hogy el kell mondanom Pena-nak?
- Háborúban és szerelemben mindent szabad – vetette oda gondolkodás nélkül – Holnap ott vagyok érted a megbeszélt időre. Ne késs! -majd letette a kagylót.
A levegőben lógott az utolsó mondata: háború és szerelem. Tulajdonképpen tudnom kellett volna, hogy mi épp melyikben tartunk? Egy hirtelen ötlettől vezérelve hosszú farmert és kapucnis oversized pulóvert húztam, felvettem egy tornacipőt és bezártam magam mögött az ajtót. Út közben cikáztak a gondolatok a fejemben, amíg oda nem értem a házhoz és felcsöngettem. A kaputelefonba nem szólt bele senki, csak automatikusan kinyitották az ajtót. A lifttel felmentem és odasétáltam a lakáshoz majd kopogni akartam, de kinyitották előttem az ajtót.
YOU ARE READING
El precio de la libertad - A szabadság ára
Historical Fiction"Döntöttem. Azon a napon amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." Milyen áron lennél képes elárulni a családod? Képes lennél-e egyáltalán úgy, hogy közben egyszerre két férfibe...
