Már a gépen voltunk, én szemben ültem Lupe-val és a folyosó másik oldalán Pacho Kormányossal szemben foglalt helyet. A felszállási engedélyt megkaptuk, a gép elkezdett gyorsulni a kifutón, és szélsebesen robogtunk a végzetünk felé.
- Lupita, apád tudja hogy velünk vagy? – kérdezte tőle Kormányos, a barátnőm pedig még az alkohol hatására önkéntelen is nevetgélt és dekoordinálatlan volt, a nyelve összeakadt a válasz közben.
- Nem szóltam neki, de gondolom míg minket keresett, rájöhetett – válaszolt és remegő kézzel a táskájába nyúlt, majd elővett egy szál cigit és éppen készült meggyújtani.
- Ezt itt ne már, zárt térben vagyunk az isten szerelmére! – rivalltam rá, mert rettenetesen zavart volna a cigifüstöt szívni még 2 órán keresztül.
- Milyen érdekes hogy csak most zavar téged, ha ő rágyújt! – vetette oda szúrva Kormányos nekem, amire Lupe rákontrázott:
- Nekem sem úgy tűnt, mintha eddig nagyon érdekelt volna – majd nemes egyszerűséggel meggyújtotta a szájába vett bűzrudat és rám fújta a füstjét.
- Bekaphatjátok! – sziszegtem, és felálltam a székemből, majd elsétáltam a kis gép hátuljába.
Neki támaszkodtam, egy szekrénynek, ami fixen rögzítve volt a fedélzethez és mélyeket lélegeztem a frissnek tűnő levegőből, amíg lehet. A következő pillanatban egy pillantást éreztem magamon, és hirtelen mögöttem termett Pacho:
- Éppen hiányoltam egy jó nagy adag lebaszást – feleltem kárörvendően. Ugyan messzebb kerültünk tőlük, de mivel a gép relatíve kicsi volt, minden szavunkat érteni lehetett, ahogyan mi is értettük az ő diskurzusukat.
- Én nem az apád vagyok nena, nem foglak számon kérni arról, hogy mit csinálsz és hova mész – kezdett bele a mondandójába – sokkal inkább bánt az, ha aláásod a tekintélyemet. Ezért embereket szoktam megölni – simított ki egy tincset az arcomból és pedig nyeltem egyhatalmasat.
- Mi nem csináltunk semmit – kezdtem volna bele a mondandómba, de csendre intett, hogy most még ő beszél.
- Azért mentünk oda, hogy megfenyegessem Gallardo-t, hogy nincs több esélye. Nem akarok már vele együtt dolgozni, mert nem teljesíti a feltételeinket. Sokkal inkább Amado az én emberem – így már teljesen érthető, honnan ismerték egymást! – viszont ha titeket kell keresni a kurva város szerte, akkor segítséget kell tőle kérnem, érted már bonita?
- Ne haragudj, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni – sütöttem le a szemem – csak az ez az egész sokk volt, szó szerint. Gyerekesen viselkedtem, sajnálom!
Mély lélegzetet vett és elmosolyodott, majd így szólt:
- Én is sajnálom, nem kellett volna hazudnom neked. Amúgy is eljöttél volna ha sokat győzködlek – nyújtott nyelvet én pedig a vállába boxoltam és megöleltem. Egy igazi lelki társ volt mintha egybe gyúrták volna a bátyám a szerelmem, a szeretőm, egy zsarnokot és némi cigarettát egy füstös itallal.
- Hogy a fenébe sikerül neked belebotlanod az Arellano Felix fivérekbe, azt azért még tudni szeretném?
- Nem én voltam, arra nőszemélyre nézz – mutattam Lupitára, aki épp most ecsetelt valamit nagyon Kormányosnak.
- Jó nagy seggfejek, vigyázni kell velük! – intett óva tőlük Pacho.
- Soha többet nem akarok velük lógni, esküszöm – tettem a szívemre a kezem és véresen komolyan gondoltam.
BINABASA MO ANG
El precio de la libertad - A szabadság ára
Historical Fiction"Döntöttem. Azon a napon amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." Milyen áron lennél képes elárulni a családod? Képes lennél-e egyáltalán úgy, hogy közben egyszerre két férfibe...
