A nép nem felejt

72 3 0
                                    

*ADULT CONTENT* *FELNŐTT TARTALOM*

Az esti bulihoz készülődtem, és az utolsó simításokat végeztem a sminkemen. Egy virágmintás ruhát választottam, aminek a mellrésze mélyen dekoltált volt, és a köldököm felett szabadon hagyott egy kevés bőrfelületet, a szoknya rész pedig laza lokniban végződött, pont úgy, hogy nem kívánt részeimet elfedje. Még egy kis szájfényt magamra tettem, a magassarkú szandálom már rajtam voltam, mikor kopogtak az ajtón:

- Kisasszony, az édesapja már várja. – szólt be a személyzet egyik tagja.

Idegesen tördelni kezdtem a kezemet, hát tényleg megteszed, már nincs visszaút. A lehető legdögösebben festesz ma, szép halál lesz,- gondoltam magamban...

- Hija, gyönyörű vagy ma este! – fogadott apám, ahogy beléptem a szobába.

- Apa, tölthetek magamnak egy italt? – kérdeztem, remélve, hogy az majd segít enyhíteni minden nemű fájdalmat. A bárszekrény felé vettem az utam a platformos szandálomban, a táskámat hetykén a pultra dobva.

- Nem korai kicsi még az ivás? – felelt felvont szemöldökkel.

- Hidd le, szükségem lesz rá, és neked is – közben kitöltöttem a legerősebb konyakot, amit lehetett, öntöttem két kristálypohárba, jó két ujjnyit.

- Iszogatni szeretnél velem vagy beszélgetni Estefania? – kérdezte, én pedig odasétáltam az asztalhoz, miután álló helyzetemben már megittam a saját részemre kitöltött italt, és a második kört töltöttem.

- Igazából, tudod az okát miért vagyok itt, igaz? – letettem elé az italát, és leültem vele szembe mintha tárgyalnánk.

- Talán nem igaz, amit állítottál? – fürkészte a tekintetem, hogy a hazugság legkisebb jelét is felfedezze az arcomon, úgy, ahogyan régebben is tette.

- Mindig lebukom előtted, te is tudod, neked nehezen tudok hazudni – válaszoltam és nagyot kortyoltam az italból.

- Annyit tudok rólad, hogy már vártak téged. Nem önszántadból érkeztél. A rendőrök, rólad beszélnek napok óta – felelte, és ő is ivott egy nagy kortyot az pohárból.

- Az a feladatom, hogy feltérképezzem a gyenge pontjaidat – feleltem egyszerűen. – A DEA megbízásából vagyok itt, ezen múlik a diplomám – kortyoltam még egyet, hátha a maró savat amit éreztem a torkom hegyén is lenyelhetem.

- Ki bízott meg ezzel? – látszólag a szeme se rebbent.

- Engem választottak ki az egyetemen, egy munkámmal megnyertem a lehetőséget – feleltem lesütött szemmel.

- Hát így állunk. Hétfőn elárulsz minket? – semmi hitetlenkedés nem volt a kérdésében.

- Nem hinne nekem senki. Tudnod kell még valamit: én odaát nem a te családnevedet viselem – álltam fel és horgasztottam le a fejem. Elkezdett hatni az alkohol, csak ellentétesen, ahogyan gondoltam.

- Engem sem kell hülyének nézni angyalom, biztos voltam ebben. Azt is tudom hogy a pénzemet amit utalok az egyetemi képzésedre, átutalod másnak. Csak egy valamit nem értek – megállt és megsimogatta a szakállát: – Miből élsz? – gondolkodó arcot vágott.

- Tőzsdézek, egy veled egykorú Jack nevű fickóval. Akivel telefonon is beszéltem a minap – kuncogtam. – Tudod, ha meg akarsz ölni, akkor arra kérnélek, hogy holnap tedd meg, mert ma este még át akarom mulatni az éjszakát, úgy mintha nem lenne holnap.

El precio de la libertad - A szabadság áraTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang