El precio de la libertad - A szabadság ára

Minden a helyén

*ADULT CONTENT* *FELNŐTT TARTALOM*

- Itt jó, lesz, innentől már egyedül is boldogulok. – néztem mélyen a szemébe és próbáltam kiszedni az összekulcsolt karom a nyakából.

- Ne feszegesd a határaidat kölyök – válaszolt. – Hol a kulcs? Felviszlek.

- Biztos hogy nem! Megoldom magam – feleltem makacsul miközben a padlóra tett.

- Felviszlek, és ha nem hagyod akkor a hajadnál fogva rángatlak végig a lépcsőházon.

- Hát hogyne! El is felejtettem, hogy nálatok otthon ez a szokás, nem igaz? – kérdeztem gúnyosan, és elővettem a kulcsot majd babrálni kezdtem a zárral. Nagy nehezen kinyílt a tömb ajtaja és beléptünk rajta mindketten, én elég bizonytalanul.

Ő elvette tőlem a kulcsot, a hónom alá nyúlt és oldalról támogatott ahogyan beléptünk a liftbe, várta hogy megnyomjam a gombot, melyik emeletre megyünk. Nem szóltunk egymáshoz, csak miután megállt a lift és kisegített.

- Be fogok menni. Látnom akarom hogy minden rendben van-e odabent – közölte ellentmondást nem tűrően.

- Már ne is haragudj, de a rendes nevedet sem tudom. Senki sem invitált, ezért nem jöhetsz be. Ha meg kell halnom ma este, akkor úgyis ez lesz a sorsom, ez alól nem tudsz kimenteni. Legalább ments magadat – kitartottam a kezem és vártam, hogy beletegye a kulcsot

- Bemegyek – zárta rövidre a beszélgetést, és rohadtul ideges voltam, mert nem tudtam ellene tenni semmit, lévén hogy nála volt az ajtónyitó....

Kinyitotta az ajtót és a fegyverén volt a keze, majd ő lépett be előbb a lakásba, én pedig kapcsoltam neki villanyt. Minden helyiséget tüzetesen átnézett majd pár perc elteltével visszatért hozzám a konyhába. Én eközben azon ügyeskedtem, hogy kiszedjem az üvegszilánkot a talpamból. A lábam feltámasztottam a mosogatóra és közel hajoltam egy szemöldökszedő csipesszel. Egyáltalán nem voltam olyan állapotban, hogy figyeljek a méltóságomra, hogy szoknyában nem emelgetjük a lábunkat...

- Most már te is látod, hogy rajtad kívül senki nem jön ide? Mehetsz is– vetettem oda és még mindig azon egyensúlyoztam, hogy kiszedjem a szilánkot.

- Add már ide, rossz nézni hogy szenvedsz! – rivallt rám és kiszedte a kezemből a csipeszt és egy pillanat alatt kiszedte a szilánkot, úgy hogy felszisszenni se volt időm. – Van kötszered valahol?

- Persze, egy egész kórházat tartok itthon – feleltem gúnyosan, és forgattam a szemem. Ő levette azt a hülye mintás ingét, mert ugye ismét egy ilyen darabban volt, alatta egy fehér trikót hordott és abból tépett egy hosszanti darabot le nekem, a fiókban található kés segítségével. A hasa így egy részen kilátszott, és bár nem volt kidolgozott éreztem, hogy elönt a forróság és szinte dörömböl valaki odabent, hogy engedjem már végre szabadon...

- Ezt rá kell kötni – válaszolt gépiesen. – Megcsinálom.

- Megőrültél? Meg sem mosakodtam, elsőnek a sebet ki kell tisztítani, aztán köthetjük csak be. Látszik, hogy csak hullákkal foglalkozol... - gúnyoltam, és láttam, hogy mosolyra húzódik a szája.

- Nos, akkor meg kell hogy várjam amíg megfürdesz. Besegítelek a kádba, meg is mosom a hátadat – felelte és szélesebb mosolyra húzta a száját.

- Csak szeretnél meztelenül látni te állat! – közöltem ironikusan. – Most már tényleg túlteljesíted a munkaszerződésben foglaltakat. Hagyd el a lakásomat, most! – parancsoltam rá.

- Vetkőzz és fürödj. Nem megyek sehova, amíg meg nem fürdesz és be nem kötöm. Ha sokáig húzod az időm, akkor bemegyek amíg fürdesz és megmosok valamit, amidet érem... - közönyös volt és parancsolgató.