- Engedd meg, hogy bemutatkozzam, engem Tefynek hívnak – nyújtottam oda kezem a fiúnak.
- Az én nevem Pedro – nyújtotta ő is a kis kezeit megilletődve.
- Hány éves vagy Pedro? – kérdeztem kíváncsian.
- 8 múltam – felelte ő.
- Figyelj, tudom hogy hiányzik az anyukád, de most még itt kell velem maradnod 2 napig oké? Ígérem hogy jóban leszünk – kacsintottam rá.
- Utána láthatom az anyukámat? – tette fel az ártatlan kérdést.
- Minden bizonnyal – válaszoltam kétségek között.
A konyhapultra kipakoltam a cuccokat amiket vettem és elkezdtem elpakolni őket a hűtőben, mikor megcsörrent a telefon, a srác pedig még mindig a nappaliban téblábolt.
- Nyugodtan ülj le a nappaliba. Van játékod, tudsz mivel foglalkozni? – kérdeztem tőle, amire némán bólintott és én pedig a betereltem a helyiségbe és a telefonhoz siettem hogy felvegyem.
- Meglep hogy otthon talállak, nem kerestél? – szólalt meg az érces férfihang a vonal túlsó oldaláról.
- Jack! El sem hiszed mennyire örülök neked. Hogy vagy? – egyből átváltottam angolra, és vagy 10 percen keresztül beszélgettünk a tőzsdei kérdésekről, és minden másról is.
Mikor letettem a telefont, Pedro odalépett hozzám a konyhapulthoz és megszólalt:
- Ezt milyen nyelven mondtad? – kérdezte őszinte kíváncsisággal a hangjában.
- Ez angolul volt. Tudod, én ott élek, Amerikában.
- Megtanítasz? – a szeme szinte csillogott.
- Ennyire szeretnéd? Elég kevés az időnk – ugrattam és látszólag elkeseredettnek látszott.
- Fent maradok estig. Tudod, ha megtanulnék angolul, elköltözhetnék innen – felelte sanyarúan, úgy hogy a szívem belefacsarodott.
- Előbb készítek ebédet, és aztán rátérhetünk erre a kérdéskörre rendben?
- Mi lesz az ebéd? – feloldódottnak látszott.
- Készítek neked egy kis hamburgert. Egyszerű és nagyszerű, imádni fogod, megesküszöm rá – feleltem és neki is láttam a hús összegyúrásának, majd elővettem a zöldségeket hogy feldaraboljam, és ki porciókat készítettem a húsból.
Ő addig nyugodtan tv-t nézett és elfoglalta csendben magát, amíg én az elkészítéssel bajlódtam, de az összeállításban segített a végén, ezt mindenki magának csinálta:
- Na hogy ízlik? – kérdeztem tőle, mert láttam hogy furcsán áll hozzá.
- Anyukám sosem készített még ilyet, de finom. Te sűrűn csinálsz a gyerekednek? Ő hol van? – tette fel a kérdést gyermeki őszinteséggel.
- Nekem nincsenek gyerekeim még, tanulok az egyetemen. Szoktam készíteni, de ezt ott ahonnan én jövök hatalmas éttermekből lehet megvásárolni, az út szélén, csak kocsival kell megállnod, és ki sem kell szállnod – kezdtem bele a mesébe.
- Úgy szeretnék oda eljutni. Az apukám megígérte, hogy elvisz oda – szomorodott el.
- Most hol van apukád? – haraptam egyet az én zsömlémből és vártam a választ.
- Nem tudom, nem láttam sok ideje. A nagymamám azt mondta, nem fog hozzánk visszajönni – darálta le egy levegővel. – Szeretném ha büszke lenne rám, ezért megvalósítom az álmaimat. Angolul tanulok.
ESTÁS LEYENDO
El precio de la libertad - A szabadság ára
Ficción histórica"Döntöttem. Azon a napon amikor megértettem, hogy csak azt viszem magammal amit megélek, elkezdtem azt élni, amit magammal akarok vinni." Milyen áron lennél képes elárulni a családod? Képes lennél-e egyáltalán úgy, hogy közben egyszerre két férfibe...
