A lila boszorkány

16. A veszekedés

Aznap este egy könyvet olvastam az ágyamon fekve, de valahogy nem fogtam fel egyetlen szót sem belőle. Dühösen oldalra tettem, amikor kopogtak.
- Tessék? - szóltam ki, majd felültem, aztán nyílt az ajtó és Polly lépett be rajta
- Zavarok? - mosolygott
-Dehogy, gyere be. - mosolyogtam vissza
- Nem olyan régen értünk haza a teáról. - huppant le a fésülködő asztal melletti székre - Igazad volt, ez inkább Párjelölt mustra volt.
- Hát ahol három boszorkányherceg lakik, nehezen hiszem, hogy csak baráti csevegésre invitált volna meg titeket az anyjuk. - nevettem fel, mire Polly is nevetni kezdett
- Szörnyű volt. Ott ültünk mindannyian és kínosan feszengtünk, amíg az anyák beszélgettek.
- Juj.
- Igen. - bólintott Polly
- És tetszett valamelyik herceg?
- Nem. Őszintén szólva mindegyik nyámnyilának tűnt, olyan igazi anyám asszony katonájának.
- Hah. - horkantam fel - Mint a boszorkányhercegek 90%-a.
- Nem is hiszem, hogy egyáltalán lenne közös témánk.
- Ezt teljesen megértem.
- Viszont rájöttem, hogy hogy juthatunk le az alagsorba a Nagy Könyvtárban.
- Na, hogy?
- Beszéltem az egyik könyvtáros boszorkával és megemlítettem, hogy apánk a Tanács tagja. A Tanács tagjainak szabad bejárásuk van oda, de apa ezt még sosem használta ki, viszont adhat engedélyt, hogy helyette családtagja lemehet.
- Értem. - bólintottam - De ez nem valami nagyon titkos dolog?
- Az, mert ezt csak az elit tudja, illetve azon belül is csak a Tanács tagjai, szóval szűk körű az információ. A könyvtárosok is titoktartást fogadnak, ha megszegik, kiégetik őket.
- Az kizárt, hogy apa erre ad engedélyt.
- Már kiadta. - vigyorgott Polly - Azzal, hogy engedélyt adott a Nagy Könyvtár látogatására, engedélyt adott minden könyvre.
- Ez most komoly? - döbbentem meg
- Ez most az. - bólogatott - Csak nincs mindenki tisztában egy engedély tartalmával.
- Szinte hihetetlen, hogy valami elsőre sikerül.
- Szerintem is. - kuncogott, majd felállt - Most viszont megyek és kipihenem a teán történteket. Holnap pedig reggeli után belecsapunk a dolgok közepébe, mert szorít az idő.
- Rendben. - mosolyogtam
- Jó éjt, Maddy!
- Jó éjt, Polly! - mosolyogtam még mindig, a húgom kiment az ajtón. Hátradőltem és eszembe jutott Devin. Vajon most mit csinál az embervilágban?

Másnap reggel szinte kiugrottam az ágyból. Gyorsan összekészültem és már siettem is le az ebédlőbe. Mindenki az asztal körül ült már.
- Jó reggelt! - foglaltam el én is a helyem
- Jó reggelt! - mondták kórusban
- Hol is tartottunk? - nézett apa Pollyra
- Ott, hogy szerintem szörnyű volt a teadélután.
- Ne mondj ilyet, kislányom. - nézett anya rá - Szerintem kellemes volt, elcsevegtünk, nagyon finom volt a tea is, a sütemény is.
- Igen, te elcsevegtél. Mi meg ültünk csendben és hallgattuk. - grimaszolt Polly, elnyomtam egy nevetést azzal, hogy beleharaptam egy előre elkészített szendvicsbe.
- Ez még csak az első teadélutánod volt, Pollyanne. Hidd el, hogy ezután jobb lesz. - mosolygott apa
- Nem akarok több ilyenen részt venni.
- Már hogy ne akarnál. - nézett anya rá
- Nem, anya. Nem akarok. Ez szörnyű volt. Még nem állok készen erre, még nem szeretnék Párt keresni.
- Szóval úgy szeretnél járni, mint a testvérnővéred? - nézett apa szigorúan Pollyra
- Mert én hogy jártam? - kérdeztem nem túl kedvesen
- 22 évesen még mindig hajadon vagy. - nézett rám apa hirtelen
- És ez miért baj?
- Mert már minden valamire való herceg foglalt.
- Á, szóval most bevallod, hogy akit nekem félretettél a kis tarsolyodba, az defektes? - vigyorogtam, mert tudom, hogy ez kihozza a sodrából
- Nem ezt mondtam, Maddyanne.
- Akkor mit mondtál?
- Ideje Párt választani és kész. - csapta le az evőeszközeit az asztalra
- Quinton - kezdte volna anya csitítani
- Nem, Sybil. Ebből elég volt. - állt fel apa - Vegyétek tudomásul mind a ketten, kisasszonyok, hogy Párt fogtok választani és elkezditek végre az életeteket, mint minden normális boszorka ebben a világban. Ha magatoktól nem megy, akkor majd mi anyátokkal segítünk.
- Igen? - álltam fel én is dühömben - Azt mered te segítségnek nevezni, hogy elüldözöd azt a boszorkányt, akivel a legjobban kijöttem életem során?!
- Én nem üldöztem el senkit. - mosolygott apa ártatlanul
- Igaaaz. Te mással végezteted a piszkos munkát. Te csak az értelmi szerzője voltál annak, hogy Devint még a boszorkányvilágból is kitedd, az aki ezt neked véghez vitte, Atlas volt. Most meg csak a jó ég tudja, hogy mi van vele az embervilágban egyedül egy zabolátlan erejű boszorkánnyal.
- Ez igaz, Quinton? - nézett anya apára
- Ugyan már, Sybil. Te mégis hol élsz? - nézett apa mérgesen anyára - Nem látod, hogy mi folyik itt körülötted?
- Ez még tőled is aljas volt! - tette anya a szalvétáját az asztalra
- Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, hogy a legidősebb lányomból sérült áru legyen a Párválasztása előtt. Nem és nem.
- Ha így gondolod, Quinton. - állt fel anya is
- Igen, így gondolom. - bólintott
- Na, hát ebben az esetben nekünk sincs tovább miről beszélgetnünk egy ideig. - anya kisétált az ebédlőből, apa pedig utána rohant a kezdeti sokk elmúlásával.
- Hű és ha - nézett rám Polly - Ezt nevezem.
- De legalább elismerte a nyilvánvalót.
- Na, az biztos. - kuncogott - És köszi! Most egy jó darabig biztos, hogy nem kell teadélutánokra járnom.
- Nincs mit! - mosolyogtam
- Munkára fel! - pattant fel Polly és elindult kifelé, követtem. Kimentünk a ház elé, Nagel már várt minket
- Jó reggelt kívánok a hercegnőknek. - hajolt meg
- Jó reggelt! - mondtuk szinte egyszerre
- Milyen pontos vagy! - mosolygott Polly
- Igen? Én azt hittem, hogy késtem. - mosolygott Nagel - Hova kísérhetem a kisasszonyokat?
- A Nagy Könyvtárba. - mondtam
- Rendben. - bólintott Nagel és elindultunk
- Tudsz valamit Devinről? - néztem rá
- Sajnos nem sokat. Megérkezett épségben, ennyi bizonyos és ma már neki is fogott a küldetésnek.
- Nem lesz egyszerű dolga. - jegyezte meg Polly
- Nem, kisasszony. Valóban nem. - ingatta a fejét Nagel
- És ki helyettesíti? Mármint így, hogy elment még mindig 10 családra vagytok kilencen. - néztem rá
- A vezér már kidolgozta a tervet, van egy család, ahol forgásban vigyázunk a biztonságra, mindig másvalaki van ott.
- Fő a változatosság. - kuncogott Polly
- És ez nem zavarja őket? - kérdeztem
- Nem. - mosolygott Nagel - Már folyik az új viadorok kiválasztási folyamata, hamarosan többen leszünk.
- Ezt jó hallani. - mosolyogtam - Nektek is könnyebb lesz.
- Ez igaz. - mosolygott Nagel, majd a következő 10 perc sétát csendben tettük meg.